Oszsza meg másokkal is

Amint várni lehetett, a kormányzás motorja szolgálatkészen Polt Pétert jelölte legfőbb ügyésznek, a parlament pedig elsöprő többséggel megválasztotta. Azt a Polt Pétert, aki hajdan fideszes képviselőjelölt volt, és csak akkor lépett ki a pártból, amikor ombudsman-helyettessé választották. Aki 2001-ben Györgyi Kálmán máig tisztázatlan indokú lemondása után lett legfőbb ügyész.

(Vannak ezek a rejtélyek az újabb magyar politikatörténetben. Miért mondott le Györgyi Kálmán, ki hallgatta le és dobta hírpiacra az őszödi beszédet? Biztos van, aki tudja, például aki lemondott, vagy aki csinálta, de nem beszél. A nyomdakészen szállított dokumentumokra vijjogva lecsapó sajtót meg nem érdekli.)

Azt a Polt Pétert, akinek válaszait - hogy miért nem indít eljárást Fidesz-közeli érdekeltsége ellen - százszor leszavazta a demokratikusan megválasztott parlamenti többség. Akinek hivatali idejében nem szakadt le az álmennyezet, amikor Kulcsár Attilát feltűnően bratyizó hangnemben kihallgatták.

Aki a 2006-os választás előtt a neki címzett fideszes kérés ellenére nem emelt vádat a Fittelina-ügyben Gyurcsány ellen. Aki felvetette, hogy akár saját maga is megnevezhetné az utódját. Akinek a mostani kétharmados többség megágyazott azzal, hogy megszüntette a mindenkori legfőbb ügyészt interpellálhatóságát és ezzel gyakorlatilag a parlamenti ellenőrzését. Akitől most azt várják, hogy "felgyorsítja" a Gyurcsány és garnitúrája elleni büntetőeljárásokat.

Az eset némileg hasonlít Matolcsy György másodvirágzására: bár a gazdasági mágus első minisztersége és intézetigazgatósága idején is bőven voltak figyelmeztető jelek, hogy körülbelül azt lehet várni tőle, amit most produkál, Orbánék a lehetséges jelöltek közül azt választották, akire a fogadóirodák a legkevesebbet fizetnének.

És ahogy Matolcsy most tudja igazán kibontakoztatni varázslatos képességeit, merthogy belső ellenerő nincs, a külvilág pedig le van ejtve, számítani lehet arra is, hogy most - amikor a szocialisták kezében már nincsenek ütőkártyák, a nyilvánosság és a külvilág le van ejtve, az állambiztonsági hagyaték őrzői pedig összetartanak a Fidesz-karámban - elmaradnak a múltkori követhetetlen és furcsa játszmák. Polt nagy valószínűséggel pontosan azt teszi, amit elvárnak tőle.

Ha nem tenné, az nagyon örvendetes lenne, de hát a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta mindig a legnagyobb valószínűségű opció valósul meg, ami egyszersmind a legrosszabb is.

Úgyhogy felkészülhetünk a kirakatperekre.

A három fő témakör: 1. Sukoró, 2. 2006 ősze, 3. UD Zrt.

Fordított sorrendben: Az UD Zrt. ügyét, amelynek során például a fideszes szakpolitikus megkérte a volt III/III-as tisztet mint magáncég vezetőjét, hogy ugyan már, gyűjtsön adatot a hivatalban lévő nemzetbiztonsági főnökről, vagy a III/III-as tiszt beszámolt az Elnök Úrnak (nem pártelnök) arról, hogy egy rendszerváltás előtti és utáni funkcionárius kompromittáló adatot gyűjtetne vele a kis párt elnökéről - nos, ezt az ügyet sikerült 180 fokban átfordítani úgy, hogy el lehessen látni a kádári állambiztonsági hagyaték mégoly óvatos bolygatóinak a baját. A nép még tapsol is hozzá, o sancta simplicitas, ahogy egy jogerősen elítélt értelmiségi mondta a feljegyzések szerint.

A kis párt vezetőivel való leszámolásra viszont már nincs szükség, az MDF megsemmisült, a nyers bosszúvágyon kívül túl sok politikai indok nincs a volt vezetők bevarrására. (Mellesleg Dávid Ibolya azt ígérte, hogy ősszel fog megszólalni. Vége az ősznek, ideje volna, hacsak nem akar csatlakozni a Nagy Magyar Hallgatók köréhez.)

Ami 2006 őszét illeti, nem biztos, hogy sikerül vádat formálni az összeesküvés-elméletből, miszerint "Gyurcsány adott utasítást a békés megemlékezők szemének kilövetésére", ám költséges és kockázatos büntetőjogi cécó nélkül is alkalmas kötőszónak a szocialistákkal vagy a politikai tetszhalálban senyvedő liberálisokkal szembeni "érvelésben". Sőt, addig használható jól, amíg az igazságtartalmát komolyan nem bolygatja valaki.

De talán nincs is szükség rá, amíg van Sukoró, ami - lássuk be - valódi ügy. Még akkor is, ha LMP-s barátaink szívesen elfelejtik, hogy mielőtt a Fidesz felkapta, nettó nyilas téma volt: egy nagyon zsidós nevű izraeli állampolgár seftel a Gyurcsány-kormányzattal annak érdekében, hogy a sukorói susnyást elrabolja az Emberektől, és ott kaszinót létesítsen, ahol nem egyszerűen nem termelnek bioélelmiszert (a sás között sem termeltek), hanem pénzből pénzt csinálnak. Ezáltal a bűn szellemét telepítik meg a tóparton, és megfertőzik a zsidó pénzcsinálóvírussal a közismerten jó erkölcsű Fejér megyét.

Az eredeti, Budaházy-közeli összeesküvés-elmélet végül arra a tényre egyszerűsödött, hogy a sukorói-pilisi ingatlancsere több mint 1,3 milliárd forint kárt okozott az államnak. A Központi Nyomozó Főügyészség szakértője szerint. Ha ez a károkozás megtörtént, a felelősöknek felelniük kell, nem kérdés. Viszont - ne felejtsük el - a károkozás mértéke nagyságrendben nem nagyon különbözik attól az összegtől, ami a Tokaj-ügyben és környékén az összes becsatlakozó elemmel együtt gazdát cserélt (támogatás, rohadt szőlő átvétele, ingatlan-felértékelődések, a Váli-víz völgyének vízrendezése).

Ez az a Tokaj-ügy, aminek a szocialisták képtelenek voltak (vagy nem mertek, félve az ellencsapástól) a végére járni, és amit a létező jobboldal minden lehetséges eszközzel a relativizálás homályába küldött (ellenbotrányok kiötlése, jogi trükközés a legfelsőbb szintig, karaktergyilkossági kísérletek, a média összes platformjának elárasztása előregyártott poénokkal, "szőlőbányász", ennyit tudnak, lol).

Ha sikerül ráverni Gyurcsányra (vagy ami kevésbé valószínű, Bajnaira) Sukorót, akkor is felmerül a kérdés: miért van az, hogy soha "jobboldali" véleménymondótól, a legkorrektebbtől sem hallottam, hogy Tokajjal valami nem tiszta, hogy ezt az ügyet komolyan kellene venni. Pont olyan komolyan, mint a Magyar Nemzet-konszern által nyilvánosságra hozott ellenoldali ügyek bármelyikét.

További közös vonás e három ügyben, hogy a kialakulás fázisában valahogy mindenütt ott volt, alig utolérhetően, a Fidesz.

UD Zrt.: láttuk (és ha Fidesz-hívők vagyunk, gondosan elfelejtettük).

2006 ősze: az október 23-i nagygyűlés előtt több menetben egyeztetnek a Fidesz megbízottai Gergényivel. Jegyzőkönyv nincs, emlékeztető is csak véletlenül - de aztán soha nem azt róják fel Gergényinek, hogy megszegett valamilyen megállapodást. (Ha Fidesz-hívők vagyunk, észre se vettük az egyeztetés tényét.)

Végül: a Bajnai-kormány már elkezdte a vizsgálatot Sukoró-ügyben, amikor Orbán és Martonyi George Pataki jelenlétében találkozik Ronald Lauderrel. (A Fidesz-közeli média a Joáv Blum nevű előretolt gyalogra irányította a közdühöt - a kezdetek, 2009 tavasza után kerülte Lauder emlitését.) És ha a Fidesz mindenütt ott volt az alakulás fázisában, akkor bizony része volt abban, hogy mindhárom ügy céljainak megfelelően alakult.

* Poltot ugyanaznap tette meg az Országgyűlés emberek szabadsága és egzisztenciája fölött rendelkező, alig ellenőrzött, ámde bebetonozott hatalommá, amikor a Moody's két fokozatot rontott a magyar állampapírok besorolásán. Az egybeesés nem csak jelképes.

Hogyne, konteókkal mindent meg lehet magyarázni, ugye, bizonyos kőrök és tengelyek mindenáron ártani akarnak sokat szenvedett kis hazánknak. Mégis egyre többen ismerik fel - nemcsak a liberális törzsgárda, hanem olyan fiatalok is, akik borzadnak az MSZP-től, nem foglalkoznak az SZDSZ történetével, sőt az LMP-vel is elégedetlenek -, hogy a mostani kormányzat a szabadság ellensége.

Igaz, a rendszerváltó (főleg jogász-) elit nevelőmunkájának eredményeként a szabadságot az eléggé pontatlan "jogállam" fedőnéven emlegetik.

Józan ifjú konzervatívok mostanra leszűrték, hogy a Fidesz-KDNP rendkívül rosszul kormányoz, és rossz döntései, szupertöbbségénél fogva, sajnos, hosszú távra kihatnak. Én akár kormányképtelennek is nevezném.

(Aki a nyolcvanas években már nyitott szemmel figyelte a politikát, emlékezhet arra a szorongásra, amit Kádár nyugati vezetőkkel folytatott tárgyalásai előtt éreztünk. Már rég elfogadták Nyugaton. Viszont egyre szenilisebb lett, és embertelen hülyeségeket beszélt. A szorongás tárgya az volt, hogy ez mikor tűnik fel a tárgyalópartnereknek, vagy mikor árulják el, hogy feltűnt. Mert az Magyarországnak nagyon rossz lesz. Körülbelül ezt érzem az európai elnökség előtt. Vagy azt ajánlom a még nyugodtaknak, hogy nézzenek bele a szomszédos országok minőségi honlapjain a Magyarországról szóló hírek kommentjeibe. Dehogy gyűlölnek. Kiröhögnek.)

A választás előtt azon filozofáltam, hogy az államból élők hatalmas többségi factionjét egyetlen szenvedély, az antikommunizmus egyesíti - jobb híján nevezzük annak, hiszen már rég nincsenek kommunisták.

Ez viszont édeskevés a jó kormányzáshoz, ami nem volna más, mint a közérdek érvényesítése akár a szenvedélyes és önző többséggel szemben is. És éppen most, amikor a jó kormányzás reménye végképp elillan, most hárul el minden akadály az antikommunizmus gátlástalan kiélése elől. Jöhet a fordított Nagy Kulturális Forradalom. Ott a kapitalisták és földesurak lettek eltaposva, noha már nem léteztek. De akkor is: olyan jó taposni.

Négy, nyolc, húsz éven át a magyar létező jobboldal minden szellemi és erkölcsi vétségére és mulasztására felmentést adott, hogy ő a "kommunisták" ellen visel hadat. Most minden eddiginél súlyosabb vétségei és mulasztásai vannak, a háború pedig hidegből forróra vált. Ez lesz az ébredező valódi jobboldal kritikai érzékének próbája: csatlakozik-e a háborúzókhoz, adrenalintól zúgó fejjel harsogja-e csatakiáltásaikat? Vagy vesz egy mély levegőt, és felismeri, hogy hiába kényelmes célpont a megszokott, immár legyőzött ellenség, Gyurcsány, Szilvásy, Dávid, akárki, mégiscsak ugyanannak a rossz, vak kormányzásnak, nemkormányzásnak az erőszakos, ráadásul képmutató álcázásáról, az impotens düh soha ki nem elégülő tolulásáról van szó?

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Tokfalvi Elek


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.