Oszsza meg másokkal is

Sólyom: A kormánykommunikáció lassan úgy állít be, mintha én a kidobásra érett múlt védelmezője lennék, mert kifogásolom az Alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítását. Erről szó sincs. Nem állítom, hogy az Alkotmányhoz vagy az Alkotmánybírósághoz ne lehetne hozzányúlni. Ám az elvárható, hogy mind az új Alkotmány előkészítése, mind a napi politikai érdek által vezérelt alkotmánymódosítások őszinte, igaz indokokon nyugodjanak, s népszerűsítésük se alapuljon azon a hamis érven, hogy a hatályos Alkotmány képtelen megfelelni az emberek érdekeinek - sőt az elmúlt húsz év sikertelenségeinek is fő oka.
 

Félrevezető azt állítani, hogy a valóban felháborító végkielégítések visszafizettetéséhez az Alkotmánybíróság jogköreit kell korlátozni - ezt el lehetne érni a közteherviselés szabályainak módosításával. Annak tehát, hogy mégis az alkotmánybírósági normakontrollt zárják ki minden költségvetési és gazdasági törvény fölött, nyilván más oka van. Súlyos dolog, ha az Országgyűlés és a kormány felhatalmazza magát, hogy működése széles körében ne vegyen tudomást az Alkotmányról, ahogy az Alkotmánybíróság korlátozása is. Pedig az alkotmányosság hosszú távon megéri. A Fidesz is érthetné ezt: 2006-ban nem csinált ukrán mintájú narancsos forradalmat, az európai, alkotmányos eszközöknél maradt. Ez a szabott időben meg is hozta a kétharmadot. Hozzáteszem: a történtek ellenére nem kérdés, hogy jogállam van-e Magyarországon. Remélem, az is marad.

Salamon: Az új alkotmányt előkészítő bizottság elnökeként el kell választanom a napi politikai konfliktust és az elméleti vitát; én az utóbbira helyezem a hangsúlyt. Elismerem persze: nem tesz jót az elvi megközelítésnek, hogy politikai konfliktus lett az Alkotmánybíróság ügyéből. Annak mégis örülök, hogy a beszélgetés leglényegesebb pontjában egyetértünk: hogy Magyarország jogállam. Ezek szerint abban sincs vita, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörei nincsenek kőbe vésve. Már 2003-ban is voltak módosító javaslataim ez ügyben, az új Alkotmány elkészítésekor pedig - a hatalommegosztás alapelvének tiszteletben tartása mellett - végiggondolandó, hogy kell-e ilyen erős jogosítványokkal rendelkező testület.

Sólyom: Úgy látom, már csak az új Alkotmányban reménykedhetünk, tudniillik hogy az majd visszatér a normális alkotmányos viszonyokhoz. Ám a legutóbbi alkotmánymódosításokat kísérő indokolások megrendítő bizonytalanságot tárnak fel - például a többségi akaratnak az Alkotmány fölé helyezését. Vajon lehet-e ilyen lelkülettel alkotmányozni? Értem az eltökéltséget, létfontosságú az országnak, hogy pénzt kell szerezni. Ha fogcsikorgatva is, de el lehetne fogadni, hogy kényszerhelyzetben egyes szabályokat ehhez igazítanak, lehetőleg megjelölt ideig. De sem ehhez, és még kevésbé az új Alkotmányhoz nincs szükség arra, hogy a hatályos Alkotmány ellen harcot hirdessenek. Az ellen az Alkotmány ellen, amelyet egyébként elnök úrral közösen hoztunk létre a Nemzeti Kerekasztalnál.

Salamon: Az 1989-es alkotmányozás történelmi tett volt. Igaz, minket akkor nem választott senki, ami miatt a legitimitása húszévi működése ellenére sem hibátlan - de kétségtelenül hamis az az értékelés, hogy rossz, sztálinista alkotmány született volna. Az Alkotmány megfelel a jogállam követelményeinek, s valóban nem igazságos rásütni a bélyeget, hogy minden baj belőle fakad. Az alkotmányos alapértékek, amelyeket tartalmaz, megőrzendők, az újban is tovább fognak élni. Demokrácia, parlamentarizmus, többpártrendszer, alapvető jogok - ezek benne lesznek. Kétségtelen, hogy az Alkotmányt megterhelik a hamis értékelések, de ne feledjük: legalább úgy koptatták az elmúlt évek. Márpedig a hatalom, főleg 2006 után, nem akart az alkotmányos szabályok szerint játszani, ami az alkotmányos rendszer egészét érintő hitelvesztést okozott a közvéleményben.

Sólyom: Valóban. Elnökségem éppen azért volt nagyon nehéz, mert megállás nélkül a rendszerváltás becsületéért, a jogállamiságért kellett harcolnom a magam korlátozott eszközeivel. Csakhogy mi volt ebben a segítségemre? Éppen az Alkotmány, amely mindig biztos mércét adott. Ezért érint fájdalmasan, amikor tiszteletre nem méltó papirosként emlegetik. Ám sosem mondják meg, melyik az a passzus, amely valamely kudarc oka volna. Ilyet ugyanis nem lehetne találni, hiszen az Alkotmány csupán a kormányzat nagyon széles cselekvési lehetőségeinek szélső határait húzza meg.
 

Salamon: Inkább úgy fogalmaznék, hogy lehetséges a '89-esnél jobbat írni; nem arról van tehát szó, hogy a mostani rossz lenne. A diktatúra négy évtizede után, amikor a hatalom hamis kollektivista tudatot szuggerált, nagy hangsúlyt fektettünk az alapvető jogokra, de nem láttuk előre, hogy egy globális, könyörtelen szabadpiaci versenyben kell majd az országnak helytállnia. Nemzeti javainkat például erőteljesebben kellene védelmezni - alkotmányos szinten is. A közösség mint érték sem kapott kellő hangsúlyt. Egy példa: ma egyesek szerint vitatkozni lehet azon, hogy a házasság férfi és nő közötti kapcsolat-e, kihasználva, hogy az Alkotmányban ez szövegszerűen nincs benne, mivel megalkotásakor evidenciának vették a házasság fogalmát.

Sólyom: Nem lehet vitatkozni ezen, hiszen ha nincs is benne a szövegben, az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a házasság férfi és nő között áll fenn, s ezt a törvényhozó sem változtathatja meg.

Salamon: Ez igaz, ám az Alkotmánybíróság változtathatja az álláspontját. Ritkán fordul elő, de előfordul. A házasság mint férfi-nő kapcsolat deklarálásának tehát az Alkotmány szövegében a helye. A kormányzati rendszerrel kapcsolatban is kiütköztek a demokrácia működésének zavarai - az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, például. Épp elnök úr volt ennek szenvedő alanya - egy ország kérdezte, miért nem oszlatja fel a parlamentet, holott nem tehette. Milyen berendezkedés ez, ahol sosem áll elő a helyzet, amikor az elnök cselekedhet, vagy ahol a konstruktív bizalmatlansági indítványt csak arra használták, hogy elnök úr kezéből kicsavarják a miniszterelnök-jelölés jogát, mert azt gyanították, visszaélne vele?

Sólyom: Amikor mindenki nekem esett, hogy miért nem oszlatom fel a parlamentet, a jobboldali véleményformálóktól nem kaptam segítséget. Ehelyett kalandos eszmefuttatásokkal táplálták ezt a közérzületet. Egyébként is legyünk óvatosak a többségi véleménnyel! Mi lenne, ha például a halálbüntetés kérdését a többségre bíznánk? Lefogadom, 80 százalék támogatná. Addig viszont, ameddig komolyan vesszük az élethez való jogot, nem lehet bevezetni. Ezt a döntést az Alkotmánybíróság mondta ki - sok képviselő nem vállalta volna a választóival szemben. Arra is szeretnék azonban emlékeztetni, hogy sok olyan döntést is hozott az Alkotmánybíróság, amely az emberek kedvére való volt: Bokros-csomag, a kamatadó eltörlése vagy a 2008-as népszavazás engedélyezése, ami a Fidesz győzelméhez vezetett. Az egyszeri parlamenti képviselő tehát ne nyugtassa most a lelkiismeretét azzal, hogy kapott egy táblázatot arról: a holland vagy másmilyen alkotmánybíróságnak sincs jogköre erre vagy arra, tehát európai megoldás lenne napi politikai érdekből korlátozni a törvényhozó és a kormány feletti alkotmányos kontrollt.

Salamon: Ezek pedig tények. Van alkotmánybíróság, amelynek nincs előzetes normakontrollja, olyan is, amelynek csak az van. Akad alapjogi bíráskodás, amikor csak személyükben érintett felek fordulhatnak a bírósághoz. De ha már itt tartunk, érdemes felidézni, mit is tett a testület a jogegységi határozatok felülvizsgálata ügyében. Először az Országgyűléstől kérte a hatáskör megadását. Nem kapta meg. Erre néhány hét múlva hozott egy döntést, hogy a jogegységi határozat mégis a hatáskörébe tartozik. Önhatalmúlag, a parlament ellenében. Mi ez, ha nem hatalmi túlsúly, amelyet érdemes átgondolni? Jó-e, hogy Magyarországon van Európa második legerősebb alkotmánybírósága a német után?

Sólyom: Szerintem a legerősebb, de még így sem igaz a hatalmi túlsúly. Sőt, az Alkotmánybíróság már működése elején lényeges kérdésekben, nemegyszer az alkotmánybírósági törvénnyel ellentétben korlátozta saját hatáskörét - éppen azért, hogy ne mossa össze tevékenységét más hatalmi ágakéval. Az SZDSZ az első ciklusban például rögtön megtámadta a kormány törvényjavaslatait. De nem voltunk hajlandók vizsgálni őket, csak a már megszavazott törvényszöveget.

Konfliktuscsökkentésre törekedtünk az Országgyűléssel. Sok esetben nem semmisítettünk meg törvényt, inkább alkotmányos értelmezést adtunk hozzá. Ami pedig a jogegységi határozatokat illeti, nem lehet kérdéses, hogy azok vizsgálatára is kiterjed az Ab hatásköre: hiszen ezek az összes bíróságot kötelező normák, mint bármely jogszabály. Nincs szó tehát arról, hogy az Ab túlhatalomra tör; nehezen viselem tehát, amikor kijelentik: a testület túlhatalma miatt nem lehet visszaszerezni a "pofátlan végkielégítéseket".

Ez nem igaz. Amiért az Ab megsemmisítette a törvényt, az éppen egy olyan alkotmánymódosítás volt, amelyet már ez az Országgyűlés fogadott el - a jó erkölcsbe ütköző jövedelmekről. A 98 százalékos törvény viszont nemcsak a jó erkölcsbe ütköző végkielégítéseket szedte volna be, hanem az összeset. Rossz törvényt hoztak tehát, elnök úr, ennyi történt.

Salamon: A rendkívüli állapot az Alkotmányban rögzített módon is lehetővé teszi alapjogok korlátozását, s a mostani alkotmánymódosításra a tisztességtelen jövedelmek visszaszerzésének érdekében került sor. Az Alkotmánybíróságnak pedig még mindig tág lehetőségei vannak.

Sólyom: Persze. Ha a testület harcolni akarna, megtehetné, hogy az emberi méltósághoz való jogot úgy értelmezi: ennek része az autonóm cselekvést biztosító tulajdon, vagy az ezt helyettesítő igények - például nyugdíjra. Máris lenne hatásköre vizsgálódni. Akár azt is mondhatná, hogy felülbírálja az alkotmánymódosítást, mert az alkotmányellenes.
 

Salamon: Ahogy a jogegységi határozatok ügyében megtette, hogy önkényesen ad jogköröket magának. Mert, noha tiszteletben tartom elnök úr véleményét, szerintem ez történt. Akár ez is előfordulhatna, én viszont a hatalmi egyensúly elfogadhatatlan megbontásaként lennék kénytelen értelmezni ezt. Alkotmányellenes alkotmánymódosítás szerintem nincs.

Sólyom: Ezt az én Ab-elnökségem alatt ki is mondta a testület - az új keletű alkotmánybíráskodást nehezen elviselő parlament megnyugtatására. Ám ha a parlament találhat kiskapukat az olyan alkotmányos alapelvek kikerülésére, mint a visszamenőleges törvényhozás tilalma, ezzel az Alkotmány rendszerét bontja meg. Ráadásul Európában is akad példa ilyenre. Elnök úr kísértésbe hozott, hogy én is kiosszak a képviselők közt egy táblázatot, amely felsorolja, Európában mely alkotmánybíróságok vizsgálhatják felül az alkotmánymódosításokat is.

Salamon: Közjogi érvényesség szempontjából, kizárólag. Ez nem ugyanaz, mint amit elnök úr vázolt, az ugyanis olyan szuperhatalommá tenné az Ab-t, amely az én alkotmányos elveimmel összeegyeztethetetlen. Az Alkotmánybíróság szerepkörét viszont - hogy a készülő alaptörvényről is szót ejtsünk végre - valószínűleg tavaszig nem tisztázzuk minden részletében. Az új Alkotmány ellenzői folyton azzal állnak elő, hogy túlságosan rövid az idő. Az alkotmányos rendszer összes részletszabályának kialakítására valóban nem elég néhány hónap. Mi emelkedettebb Alkotmányban gondolkodunk, amelyet nem kell unos-untalan módosítani, amely nem tartalmaz feltétlenül oda nem kívánkozó részletszabályokat. Azoknak a kétharmados vagy - ahogy mi neveznénk őket - sarkalatos törvényekben van a helyük. Az viszont például el fog dőlni tavaszig, hogy egy- vagy kétkamarás parlamentünk lesz-e.

Sólyom: Minden Országgyűlésnek felhatalmazása van az alkotmányozásra. Ideje törleszteni a rendszerváltás adósságát, hogy a tartalmilag új Alkotmány formailag is új alaptörvény legyen. Természetes, hogy a rendkívül erős kormánytöbbség az új Alkotmánynak szimbolikus szerepet szán. Ugyanakkor most nincs rendkívüli kényszer, amiért ennyire kellene sietni. 1989-ben volt. Ha nem tudtunk volna megegyezni a kerekasztalnál, a kétharmados kommunista többség meghozta volna a saját "reformalkotmányát".

A két kamara önmagában semleges eszköz. Értem, hogy a többség fel szeretne mutatni valamilyen látványos változást a közjogi szerkezetben. Majd meglátjuk, valóban érdekének tartja-e a kormány, hogy a képviselőház mellett másik hatalmi centrum is legyen. Mindezt végig kellene beszélni. Van rá idő. Nem szerencsés, ha az alkotmánybírák az újságból értesülnek, hogy holnaptól nincs hatáskörük. A magalkotmány-koncepciót is elemezni kellene, ugyanis gyengíti az Alkotmány garanciális szerepét. Viszonylag sok biztosítékot kell a legmagasabb szinten elhelyezni.

Salamon: Ellentmond magának elnök úr, hiszen ma is egy szőlőmag az Alkotmány, a gyümölcshús, az alkotmányos szabályok 90 százaléka kívül van az alaptörvényen, azok zömmel kétharmados törvényekben találhatók.

Sólyom: Valóban, de az igazi garanciák mégiscsak az Alkotmány körülbelül hetven paragrafusában vannak, és ennek alapján ítéli meg az Alkotmánybíróság a kétharmados törvényeket is. Tehát ha már mindenáron "mag" - akkor én inkább egy csonthéjas alkotmány híve volnék. A másik, amiért aggályos a hirtelen alkotmányozás: most lenne lehetőség végigvenni azokat a kérdéseket, amelyekre nehéz és hosszadalmas választ adni, ám ha sikerül, az mégiscsak kiemelné az új Alkotmányt a szürke európai átlagból. Ilyenek például a klónozás vagy a génmanipuláció kérdései, az informatika kihívásai, a fenntartható fejlődés és a jövő nemzedékek jogai, vagy a magyar állam és a magyar nemzet viszonya. Ha az új Alkotmány tiszteletre méltó szeretne lenni, nagyon fontos, hogy valóban kihordja magát. Máskülönben koraszülött lesz, és az egész életében meglátszhat.

Salamon: Megnyugtathatom elnök urat: az alkotmányos rendszer ki fogja hordani magát. Csak az alapot készítjük el tavaszig. A kihordásra tehát nem néhány hónap, hanem kellő idő áll majd rendelkezésünkre.

forrás és szerző : hetivalasz.hu / Stumpf András


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.