Oszsza meg másokkal is

Áprilisban, a választásokkor a Fidesz "földcsuszamlásszerű győzelmének" konstatálása mellett a negatív hangok még csak a szélsőjobb váratlan erősödését emelték ki, a Jobbik parlamentbe jutásának tényét kifogásolták, Orbán Viktorral és kormányával kapcsolatban azonban ekkor még csak bizonytalan találgatásokba bonyolódtak, azon merengve, hogy vajon mihez kezd a kormánypárt a kétharmados felhatalmazással. A legtöbben azt várták, hogy Orbán lesz az, akinek sikerül majd kivezetni Magyarországot a gazdasági válságból, a kétkedők azonban már ekkor megjegyezték, hogy a populista és nacionalista Orbánban túlteng a becsvágy, makacs, kőkemény és "hiperpatrióta", mint ahogyan a Die Presse című osztrák napilap is írta róla.

A legfőbb várakozás azonban már a kezdetektől a tervezett gazdasági intézkedéseket övezte, a Financial Times már áprilisban úgy vélekedett, hogy a Fidesz programja az adócsökkentésről, a munkahelyteremtésről és a beígért reformokról egyszerre nem lesz megvalósítható, és komoly költségvetési akadályokba fog ütközni, még akkor is, ha sikerülne megállapodni a Nemzetközi Valutalappal (IMF) és nagyobb mozgásteret kapna a kormány a tervei megvalósításához.

Kontárok Budapesten és rossz modor

A várakozásteljes hangulat és a kezdeti eufória azonban hamar elszállt, az első kritikus hangok az új magyar kormány politikájával kapcsolatban már júniusban jelentkeztek, amikor Kósa Lajos és Szijjártó Péter felelőtlen nyilatkozataival két nap alatt beírta magát a nemzetközi sajtóba azzal, hogy egy görög államcsődhöz hasonló magyar gazdasági helyzetet vizionalizáltak. A Financial Times által "mélyen elhibázott kommunikációs stratégiának” nevezett akció megfektette a piacokat, zuhanórepülésbe kergette a forintot és hatott az euró gyengülésére is, és több, az esetről beszámoló külföldi újságíróban keltette azt a benyomást, hogy a magyar kormány nincs a helyzet magaslatán, a témával foglalkozó cikkének a rangos brit gazdasági napilap a "Kontárok Budapesten" címet adta.

Az Orbán-kormány ezek után a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat kifüggesztésével hívta fel magára ismét a figyelmet. Az Economist brit politikai és gazdasági hetilap internetes oldalának Közép- és Kelet-Európával foglalkozó blogján megjelent írás ugyanis már a Fidesz kommunikációs stratégiáját, a forradalmi szóhasználatot és a nyilatkozat kifüggesztésének tényét tette szóvá, a francia Le Monde napilap pedig szintén júliusban már úgy vélekedett, hogy Orbán Viktor "Fideszállamot" akar Magyarországra erőltetni.

A hazánkról szóló cikkek fő apropóját júliusban viszont már leginkább az IMF-fel és az EU-val folytatott hirtelen véget ért tárgyalások adták: a Le Monde "Orbán különös modora Magyarországon" címmel közölt szerkesztőségi kommentárja szerint az Orbán-kormány "leplezetlenül sértő fesztelenséggel" viselkedik a hitelezőivel szemben, a kormányfőt pedig "emlékeztetni kellene arra, hogy Magyarország olyan klubnak a tagja, amelynek megvannak a (maga) követelményei".

Az IMF-fel szembeszegülés azonban nem kizárólag negatív hangokat idézett meg a külföldi sajtóban: sokan szabadságharcosként tekintettek Orbánra a tárgyalások megszakítása miatt, a brit Guardian szerint Magyarország ellenszegülése elképzelhetően az IMF és az európai hatóságok által szorongatott más kormányokra is átterjedhet,a Financial Times viszont egyszerűen csak a magyar kormány egyik újabb öngóljának minősítette a történteket.

Orbán, a jogállam veszélyeztetője

Az új kormány megválasztása után alig fél évvel viszont a miniszterelnök megítélése már korántsem olyan népszerű, mint áprilisban volt. A Le Monde egyik értékelése szerint Orbán zömök testű, feszültséggel teli arcú, karizmatikus szónok, aki jól ismeri a kétértelmű szavak művészetét, amellyel mindenkit kielégít, a kormány pedig az ügyes taktikázásnak köszönhetően teljes törvényességgel az abszolút hatalmat építi ki Magyarországon. Orbán saját személye körül központosította a kormányt, a lóhalálában elfogadott több mint ötven törvény többsége képviselői javaslatokra, tárcaközi egyeztetés nélkül született meg, s az otthoni pálinkafőzés engedélyezése sem tudja a lap szerint eltakarni az általános kormányzati irányt, amelynek lényege a hatalom központosítása és az ellenzék kiiktatása.

A Le Monde-hoz hasonló hangok október óta egyre jellemzőbbek a nemzetközi sajtóban, ha Magyarországra terelődik a szó. A Financial Times egyik írása szerint a magyar demokratikus intézmények nem biztos, hogy kiállják a feszítőpróbát, aminek a kormány kiteszi őket, a nyugdíjrendszer megváltoztatása és a magán-nyugdíjpénztári befizetések átirányítása pedig "átlátszó vagyonmegkaparintás". Egy november végi írásában szintén a Le Monde azt is megállapította, hogy "Budapest nyugati partnerei most már növekvő nyugtalansággal figyelik azt, ahogy az Orbán Viktor vezette konzervatív jobboldal hat hónapja átformálja a törvényhozást és felszámolja a hatalmi ellensúlyokat".

A Guardian egyik publicistája, Jan-Werner Mueller írásában egyenesen úgy fogalmazott, hogy itt az idő, hogy Európa végre figyelmeztetést küldjön az Orbán-kormánynak, és megpróbálja letéríteni a Fideszt az eddig követett útról. "Most úgy tűnik, az EU nem akarja észrevenni az egyik országot, Magyarországot, ahol a nagy parlamenti többséggel bíró kormánypárt azon dolgozik, hogy lebontsa a jogrendet és erodáljon egy törékeny demokratikus politikai kultúrát" - véli a cikk írója.

Az Orbán-kormány fél év alatt az európai gazdaság nagy reménységéből a magyar jogállam lebontásán munkálkodó kabinetté vált a nemzetközi sajtó szemében, a kezdeti reményteljes hangokat hamar felváltották a bankadót, az IMF-fel folytatott tárgyalások megszakítását, a külföldi vállalatok különadóval sújtását bíráló vélemények, a fideszes kétharmad legutóbbi intézkedései pedig végképp Magyarországra irányították a világsajtó aggódó figyelmét. A nyugdíjbefizetések államosítása, az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása és végül utolsó cseppként az új médiatörvény-tervezet volt az, ami végképp elvetette a sulykot a nyugati lapok szemében.

A médiatörvénnyel kapcsolatban már nyáron is foglalkoztak a magyar témájú írások, a Libération már júliusban a magyar médiára leereszkedő vasfüggönyről beszélt, de igazán nagy nyilvánosságot a tervezet csak a múlt héten kapott, amikor az ÉS, a Magyar Narancs és a Hírszerző tiltakozásáról a BBC is megemlékezett. A történetet azóta már mások is átvették, az üres címlapokról szóló beszámolók pedig bejárták a világ mérvadó médiumainak hasábjait.

(Forrás: BBC, The Economist, The Guardian, Le Monde, Libération, MTI, Hírszerző)


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.