Ezzel szemben a város másik felében ma már csak a gyerekek védőmaszkjai és a plébánia előtti ruhaosztás emlékeztet a katasztrófára. Fél teherautónyi ruha között nyugdíjas korú, ránézésére leginkább Irénke néninek nevezhető asszony kabátokat próbál. "Semmim nem maradt, már innen kaptam ezt a ruhát is ami most rajtam van" - mondja a néni, akit az időközben csatlakozó fiatalabb hölgy Irénke néniek szólít és a házáról kérdezi. "Én se láttam azóta, most esetleg megnézem".

Irénke néni éppen lekvárt főzött, amikor a szomszédasszony becsöngetett, hogy baj van. "Szerencsére mikor kimentem ajtót nyitni takarékra vettem a lángot. Visszamentem, mert apus ágyhoz van kötve katéterrel. De már az előszobában elért az iszap, és egy perc múlva tíz centi magasan állt. Azt hittük repülőgép jön, olyan moraj volt. Hívtam a tűzoltókat, de csak egy óra múlva jöttek. Apust traktorral vitték ki."

Devecseren többen is úgy emlékeznek, hogy eleinte senki nem mert az áradásba szorultak segítségére indulni. Az első mentő állítólag a közeli kavicsbányából érkezett Volvo rakodóval a patakparton lakó lányáért és újszülött unokájáért. Ő aztán másokat is kimentett.

Újra otthon
Fotó: Xantus Marci
 

Irénke néni háza az elárasztott negyed felső részében van, itt még nem ért olyan magasra az iszap, mint a legtöbb háznál, de már ezt is teljesen tönkre vágta. Az udvaron az egykori garázsnak csak az alapjai maradtak meg, autó most nem volt benne. A háromszobás ház padlóját teljesen ellepi a megkövesedett iszap és a fertőtlenítőszer. A nyilászárók és az épen maradt födém viszonylagos jómódról árulkodnak.

A néni a tornácig tudja visszatartani könnyeit. Nem maradt semmije a somló-hegyi telken kívül, ahol eddig zöldséget és gyümölcsöt termesztett. Oda viszont eddig biciklivel járt fel, most pedig két lépés is nehezére esik, úgy megégette lábait a lúgos iszap. "Apus sokkal rosszabbul járt, neki az egész testét kenni kell reggel és este is, de nem gyógyul". A házat 8,2 millióra értékelték, amit nem fogadtak el. Egyelőre Ajkán laknak a lányuknál, "de négy és fél emelet most nagyon magas, meg amúgy se lehet örökké ott maradni.".

Az államilag beígért teljes kárpótlás elsősorban a házak és a járművek becsült értékének megtérítését jelenti. Ezenkívül bútort, lakberendezési eszközöket válogathatnak háztartásonként ötszázezer forintig valamint fejenként kétszázezeret kapnak ruhára. Ténylegesen pénzt vagy ülőgarnitúrát azonban még senki nem látott. A kifizetések rendjéről sincs még döntés és a rendszer azoknál is több kétséges elemet tartalmaz, akiknek a vesztesége beleférne félmillióba. Sokaknak azonban ennél jóval több ment el: bútorok, műszaki cikkek, szerszámok. A veszteség gyakorlatilag bizonyíthatatlan, nem sokan őrizgetnek számlákat természeti katasztrófákra készülve és akinek mégis megvoltak annak elmosta az áradás ezeket is.

A legnagyobb kártérítési tétel természetesen a lepusztult házak után járna és jelenleg erről is folyik a legélesebb vita. A helyieknek úgy tűnik, hogy a kártérítést koordináló kormánybiztos elsősorban a tervezett új lakóparkot szeretné velük megtölteni ami a beruházás szempontjából érthető, az érintettek többsége azonban előbb a kártérítést szeretné látni és csak utána döntene új otthonáról. A kártérítési szerződésekhez ráadásul nagyon összetett adminisztráció kapcsolódik: telekkönyvek, lakcím-nyilvántartások, hitel-szerződések.

Üzenet
Fotó: Xantus Marci
 

Az egész katasztrófa ezért leginkább azokat sújtja, akik már korábban kiestek az állami és helyi bürokrácia hálójából és eddig bejelentetlenül vagy engedély nélkül felhúzott épületekben éltek. Ezek pedig szinte kizárólag a Dankó-telep roma származású lakói, akinek ráadásul a legtöbb bizonyíthatatlanul odaveszett nagy értékű ingósága is lehetett.

A devecseri romák az osztrák és német lomtalanításokból, bolhapiacokról megszerzett használtcikkek árusításával szereztek országos hírnevet. Éveken át tömegek jártak a városba, ahol eleinte csak használt bicikliket, később már bútort, műszaki árút, ruhát is vásárolhattak az úgynevezett nyitott kertekben, azaz romák házai mellett. 2008-ban a polgármester betiltotta és kiszorította a faluból a "zsibvásárt", az árusok ezért - ekkor már hatóságilag is szabályozott keretek között - egy közeli üres laktanyában rendezték be az új piacot. Az üzlet a katasztrófa napjáig virágzott és hiába szüntették meg a helyben árusítást, az árukészleteket továbbra is a házaikban és az udvaraikon halmozták fel.

Ha Devecser alsó része Pompei, akkor a Dankó-telep egésze Karthágó. Ahogy a cigánytelepek általában, úgy a Dankó is a település legalacsonyabban fekvő tehát legkevésbé védett részén áll. A párszáz fős lakosságból senki nem maradt, a ki tudja hány házból és viskóból tíz masszívabb, teljesen használhatatlan kőépület áll még. A telep körül mindenhol vöröslő sártenger. Az itt élő családoknak, köztük nagyon sok kisgyereknek, fél éven át a Máltai Szeretetszolgálat biztosít lakhatást. Azt azonban egyelőre senki nem tudja megmondani, hogy utána mi lesz velük, kártérítést szinte biztosan nem kapnak a rendezetlen papírok miatt.

"Ebből is ők fognak jól kijönni" - mondja a legnagyobb működő devecseri élelmiszer boltban óvodás méretű gyerekével sorbanálló harmincas férfi, aki szerint "nem vagyunk rasszisták, de az ember színe fehér". A nemrasszistafehérember egyébként megúszta a katasztrófát, az ártér felett lakik. Állítólag sokakat mentett ki közel húsz éves Renault-ján és jól esne neki az autó alvázának rozsdásodása miatti kisebb összegű kártalanítás. Elég jó esélyei vannak mert egyrészt nem kér sokat, másrészt a felesége a polgármesteri hivatalban dolgozik, jelenleg a kártalanítást is intéző katasztrófavédelem mellé beosztva. Reggel nyolcra jár be és mostanában este hét előtt nem jön haza.

forrás és szerző : STOP / Somlai János

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.