Oszsza meg másokkal is

A népszerűsége csúcsán (meglepő, de volt ilyen időszak) levő Kóka Jánosnak kommunikációs tanácsadói javasolták, hogy bátran beszéljen a tehetősségéről, hiszen ezáltal a fiatalok között növekszik majd az elfogadottsága, mivel vonzó lehet az, hogy Magyarországon gazdaggá lehet válni, ami büszkén vállalható is. Talán még valamilyen közvélemény-kutatással is alátámasztották az érvelést. Kóka „beleállt", de ekkortól kezdve lejtmenetbe került a politikai karrierje. A népszerűsége elmúlt, a másfél milliós karóra viszont „rajta maradt".

Az elmúlt években az irreálisan magas végkielégítések (különösen a BKV-nál történt visszaélésgyanús ügyek) miatt népszerű politikai üzenetté vált, hogy korlátozzák az ilyen összegű kifizetéseket. Egyértelmű a „népakarat", amire a Fidesz - azáltal, hogy 98 százalékos extraadóval sújtja a 2 millió feletti összegeket - politikát is épített. Mint köztudott: az AB alkotmányossági aggályok miatt megsemmisítette a jogszabályt. A kutatások szerint a közhangulat továbbra is az, hogy a 2 millió feletti részt adóztassák (a Századvég Intézet felmérése szerint a köz 91 százaléka így gondolja).

Ezt elfelejtik, az megmarad

Ennek ellenére Lázár János szimpatizánsai aggódnak, mivel eddig úgy tűnt, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester kialakíthat magának egy olyan politikai karaktert, a fideszesek új generációjának olyan prototípusát, amely nemcsak a jobboldalról, hanem a centrumból és a demokratikus baloldali körökből is vonzhat szavazókat. Bár népszerű lehet az irreális végkielégítések ellen küzdeni, de hónapok múltán, amikor a konkrét ügyre már kevesen emlékeznek, az maradhat meg a közéletben, hogy Lázárnak nem sokat jelentett az alkotmányosság. Különösen azért, mert a mérsékelt jobboldali „véleményvezérek" (például Elek István, illetve (neo)konzervatív fiatalok által szerkesztett közkedvelt blogok) alaposan lehúzták Lázár bejelentését. „Kiveszitek az ellenzék, illetve az állampolgárok kezéből a kormányhatalom ellenőrzésének két újabb eszközét is, mivelhogy egyenesen kioperáljátok az alkotmányos rendszerből azt a két fegyvert, a népszavazásét és az alkotmánybírósági kontrollét, amelynek ellenzékben a Horn-korszakban is, az elmúlt nyolc évben is oly sokat köszönhettünk" - írta Lázárnak nyílt levelében Elek István.

„Kóka és Lázár között azért jelentős a különbség. Az előbbi azt hitte, hogy milyen jót tesz magának, míg az utóbbi parancsra tette. Megmondták neki, hogy magas rangon kell képviselnie ezt az álláspontot, nem hátrálhatott ki a feladatból" - magyarázták a kormánypárti politikusok Lázár dilemmáját. A „parancsra tette" azt is megmagyarázza, hogy a frakcióvezető miért nem élt azzal a kommunikációs trükkel, hogy a frakció valamelyik „baltaarcú", nem annyira ismert jogászát kéri meg, hogy bonyolult bikkfanyelven jelentse be az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálását. Igaz, ez esetben visszacsinálhatónak, azaz súlytalannak tűnt volna a döntés. Így viszont egyértelmű: nincs apelláta a verdikt ellen.

Nincs itthon a gazda...

Orbán Viktor távol-keleti útja miatt nem vett részt a Fidesz-KDNP összevont frakcióülésén, így nem hallhatta azokat a kormánypárti kritikákat, melyeket a neki tulajdonított döntés generált. (A frakcióban egyöntetű a vélemény, hogy a miniszterelnök ötlete az AB jogköreinek átszabása.) A zárt ülésről annyit tudtunk meg, hogy többen bírálták a javaslatot, mondván, sikerült „ágyúval lőni verébre", illetve hogy sokkal elegánsabb jogtechnikai megoldásokkal is el lehetett volna érni ugyanezt az eredményt, azaz, hogy az AB ne tudja jogos alkotmányossági kifogások miatt „kilőni" a kormány intézkedéseit.

A kormánypárton belül egyébként attól nem tartanak, hogy drámai népszerűségvesztést okozna ez a lépés, hiszen az egyszerű emberek között általában nem forró téma az alkotmányosság kérdése. Ráadásul azt a kommunikációs elterelő hadműveletet eszelték ki a Fidesz spin doctorai, hogy (rájátszva a szociális irigységre) konkrét végkielégítési számokkal lehetetlenítik el az ellenzéki kritikát. Eszerint például az MSZP a tízmilliós végkielégítések pártja.

A gondot viszont az jelenti, hogy 1998-ban is az volt a Fidesz akkori kommunikációs gurujainak álláspontja, hogy a háromhetenkénti parlamenti ülésezés hidegen hagyja az embereket, miközben a ciklus végére a Fidesz demokráciafelfogása bírálatának rögzült elemévé vált a kérdés. Bár jól hangzik, hogy az embereket az alkotmányjogi polémiák helyett húsbavágó kérdések izgatják, 2002-ben a Fidesz elvesztette a választásokat. Egyébiránt erre az összefüggésre épp egy kormánypárti képviselő hívta fel a figyelmünket.

Az Alkotmánybíróság elleni agresszív fellépést éppen azért tartják sokan hibásnak, mert ezzel nyitottak egy olyan frontot, ahol az ellenzék győzelmeket érhet el. A kormány gazdasági lépéseit ugyanis a szocialisták azért nem bírálhatták teljes átéléssel, mert akkor az MSZP a bankárokat és a multikat védő pozícióba került volna. És hétköznapi embert még senki nem hallott bánkódni a Tescót és a bankokat sújtó különadók miatt. Ez az MSZP-nek sem állna jól. Most viszont az alkotmányossági kérdésekben még a jobboldaliak is megosztottak, így a kormánykritikát teljesen új mezőbe helyezhetik az ellenzéki pártok.

A lét a tét

A sokasodó kifogások ellenére a kormánypárti képviselők minden bizonnyal megszavazzák Lázár János javaslatát azon egyszerű okból, hogy a Fidesz léte a tét. Az elmúlt nyolcévnyi politizálásuk során ugyanis annyi saját mozgásterüket korlátozó cölöpöt vert le a párt, hogy ha az Alkotmánybíróság vagy bármilyen népszavazás kilőne a kormány gazdaságpolitikai intézkedései közül bizonyos elemeket, akkor az egész építmény összedőlhetne, új programot ilyen rövid idő alatt viszont nem lehetne összehozni. Volt olyan jobboldali képviselő, aki erre az esetre 350 forintos eurót vizionált (ami nem mellesleg egy államcsődöt takarna).

A Népszabadság információja szerint a napokban Orbán Viktor szűk körben arról beszélt: „Túlélés, legalábbis 2013-ig. Aztán az sem lesz könnyű, hogyan lehet megnyerni a 2014-es választásokat." Ezért a gazdasági szükséghelyzetnek rendeli alá a Fidesz az alkotmányosságot - de csak ideiglenesen. A kormány ugyanis nem engedheti meg, hogy százmilliárdok csússzanak ki a büdzséből.

Mindez azt is jelenti, hogy már elmúlt a kétharmados eufória, nem érvényes az a kötcsei vízió, hogy a Fidesz tizenöthúsz évre rendezkedne be.

Alkotmányos válság fenyeget

Heller Ágnes, filozófus

Korábban is elõfordult már a magyar demokrácia történetében, hogy a törvényhozást pillanatnyi politikai érdekekhez igazították, de olyan még soha, hogy mindeközben megsértették az alkotmányt, és visszamenõleges hatállyal szabályozzanak valamit. Amit most a Fidesz csinál, az nemcsak a magyar alaptörvénnyel megy szembe, hanem az alkotmányosság általánosan elfogadott nemzetközi alapelveivel is. Gyakorlatilag a jogállamiságot köpik szemen. Képmutatás mindig is volt a politikában, de ilyen mértékû cinizmus, hogy az alkotmány megsértésével fitogtatják az erejüket, még sosem. Ha a farkas meg akarja enni a bárányt, mindig talál érvet, miért van joga megtenni.

Én még olyan csirkefogást nem láttam, amit ne lehetett volna – akár hamis – érvekkel alátámasztani. Ahogyan olyan diktátort sem láttam még, amelyik ne azt mondta volna, hogy neki van igaza, és mindent az ország jövõjéért tesz. Amikor én útlevelet akartam kapni a Kádár-korszakban egy konferenciára, mindig azt a szöveget írták a papíromra, hogy: „kiutazása a Magyar Népköztársaság érdekeit sérti”. Ez is egy érv! Ugyanilyen érvekkel él most Orbán a saját céljai elérése érdekében, csakhogy ezek a jogállamiság szempontjából érvénytelenek.

Ahhoz, hogy megakadályozzuk a magyar jogállamiság teljes leépítését, szerintem el kell kezdeni építkezni. Az a benyomásom, hogy igazi jövõje a konzervatív liberalizmusnak van Magyarországon, az tudna véget vetni ennek a kétharmados többségnek. Most még nem látok ehhez rendelhetõ személyeket, de ha kialakulnak a megfelelõ körülmények, akkor a személy is meglesz az új helyzethez.

Balázs Zoltán, a Közjó és Kapitalizmus Intézet kuratóriumi elnöke Az Alkotmánybíróság ugyanolyan kifogástalan demokratikus legitimációval rendelkezik, mint maga a kormány. Valamennyi alkotmánybírót a népszuverenitás letéteményese, az Országgyûlés választotta meg, ahogyan a miniszterelnököt is. Az Alkotmánybíróság elmúlt húszéves ténykedése során meghozott döntései és állásfoglalásai annak a tízmillió embernek az akaratát tükrözik, akik eddig abban a hitben éltek, hogy Magyarországon a törvények uralma érvényesül. A nép nemcsak azokat jelenti, akik két hónapja, illetve tavasszal leszavaztak a Fideszre, hanem azokat is, akik tíz, tizenöt vagy húsz évvel ezelõtt szavaztak a demokráciára.

Patthelyzet akkor jönne létre, ha az Alkotmánybíróság felvállalná a közjogi küzdelmet a kormánnyal. A kormány csak úgy tudná magát kilavírozni ebbõl az izmozásból, ha a tavasszal beterjesztendõ új alkotmányból kihagyná az Alkotmánybíróságot. Ha az alkotmánybírák egy kreatív funkcióértelmezéssel felveszik a kesztyût, mostantól kezdve az alkotmánymódosítások alkotmányosságát is vizsgálhatnák, sõt még a róluk szóló törvény módosítását is hatályon kívül helyezhetik. Egyébiránt a rendes bíróságon is megtámadhatók a kormány azon intézkedései, amelyekrõl egyesek úgy gondolják, hogy indokolatlan jogsérelmet jelentenek számukra. Biztosra veszem, hogy – már csak a politikai nyomásgyakorlás kedvéért is – többen megpróbálkoznak majd ezzel, és az adott esetben precedens értékû ítéletek Alkotmánybíróság nélkül is keresztbe tehetnek az antidemokratikus kormányzati szándékoknak.

Babarczy Eszter, filozófus, mûvészettörténész Ha az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása nem egyedi eset, és alapvetõen nem az volt a kormány célja, hogy erõt demonstráljon minden jogintézménnyel szemben, hanem az, hogy megmentse a költségvetést, és késõbb nem feltétlenül kell ilyen drasztikus lépésekre számítanunk, akkor ezt a mostani húzást majd sajnos elfelejtjük. Ha viszont Orbán Viktor ezzel belehajszolta magát egy forradalmi logikába, akkor nagyon súlyos veszély fenyegeti a demokráciát. Konkrétan az, hogy ez az alapvetõen ésszerû döntéseket hozó, de a problémákat a háttérben a demokratikus intézményrendszer lefaragásával elkenõ politika még 2014-ben is kitarthat, ám hosszú távon nem tartható fenn a jogállam és a demokrácia leépítése nélkül.

A demokrácia alapvetõen úgy mûködik, hogy négyévenként leváltjuk a kormányt, és ezt elég megbízhatóan teszi a magyar, ha nem verik nagyon át, mint mondjuk 2006-ban. Ha az Orbán-kormány nem teljesít, nem tartja stabilan a forintot, nem csökken a munkanélküliség, nem nõ a lét- és a közbiztonság, nem mûködnek a közintézmények, akkor ugyanúgy menni fog, mint elõdei. Ha rosszul kormányoznak, és döntéseikkel rendszeresen jelentõs közfelháborodást váltanak ki, akkor megkérdõjelezõdik a sokat hivatkozott felhatalmazásuk, és szép lassan lemorzsolódik a táboruk.

Jeszenszky Géza, diplomáciatörténész, korábbi külügyminiszter A kormány elsõsorban ott hibázott, hogy a különadóról szóló törvényjavaslat nem volt minden tekintetben átgondolt, és egyes részei alkotmányos aggályoknak adtak alapot. Nem lett volna baj, ha a Fidesz már a kormányváltás elõtt elkészíti a különféle jogintézmények terén tervezett változtatások forgatókönyvét, így egyebek mellett az Alkotmánybíróságra vonatkozó jogszabályok megváltoztatását is. Ezáltal talán elkerülhetõ lett volna az a szerencsétlen egybeesés, hogy az alkotmányozási folyamatban egy ilyen konkrét eset kapcsán kellett változtatásokat eszközölni. (Szobota Zoltán)

forrás és szerző : hetek.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.