A Fidesz-kormány kétharmados országgyűlési támogatottságával, a Fidesz nagyarányú önkormányzati győzelmével, kinevezési politikájával, a média-rendszer átalakításával, és most legújabban a magán-nyugdíjpénztáraknak eddig utalt járulékok állami kézben tartásával már eddig is nagyon komoly – az 1989-90-es rendszerváltozás óta példátlanul nagy – hatalom birtokába jutott. Ez a roppant hatalom azonban igencsak szokatlan Európában, kivéve Fehéroroszországot és Oroszországot. Csakhogy nálunk közjogilag maradtak a hatalmas kormányzati hatalmat valamelyest ellensúlyozó, bár a tavaszi választások óta egyre gyengülő intézmények, amelyekben ott volt a lehetőség, hogy adott esetben ellentmondjanak a kormánynak. Legfőbb megtestesítője, a legfontosabb ellensúly maga az Alkotmánybíróság volt ideáig.

Bár az Alkotmánybíróság munkáját komoly viták is kísérték, az elmúlt húsz évben – különösen az első elnöke, Sólyom László idején – döntő szerepet játszott abban, hogy a mindenkori jogalkotót a demokratikus jogállam, az alkotmányosság, a „láthatatlan alkotmány” elvei alapján korlátozza. Fontos üzenete volt ennek: a mindenkori hatalom nem tehet meg mindent, amire éppen kedve szottyan, mert ez a testület a világon is igen erősnek számító hatáskörét felhasználva adott esetben megálljt parancsolt a jogalkotónak.

Az igaz, hogy önmagában az alkotmánybíróság léte vagy nem léte még nem árul el sokat egy adott ország demokratikus berendezkedéséről. Az Egyesült Királyságban például nincsen alkotmánybíróság (sőt, írott alkotmány sincs), mégis egy igen fejlett demokratikus rendszerről van szó. Csakhogy annak az országnak nagyon hosszú, kb. három évszázados, fokozatosan fejlődő demokratikus politikai tradíciója van, így fel sem merül, hogy ott bármikor is maga a demokrácia kerül veszélybe. Németország nyugati felében a nácizmus és a II. világháború után azonban már jobbnak látták, hogy ha a hatalmon lévők törvényalkotási mozgásterét jelentősen korlátozó alkotmánybíróságot állítsanak fel. Mi még a németnél is jóval kevesebb ideig éltünk demokratikus jogállamiságban, ezért itt különösen indokolt volt, hogy a demokrácia őreként egy nagyon erős alkotmánybíróságot állítsanak fel.

Lázár Jánost szemmel láthatóan felbőszítette az, hogy az Alkotmánybíróság a Fidesz egyik nagyon fontos szimbolikus és kedves témájába, a közférában lévő jó erkölcsbe ütköző végkielégítésekbe nyúlt bele, és megsemmisítette az erről szóló törvényt, Orbán Viktor 29 pontjának egyik elemét. A Fidesz jogi vereségét csak fokozza, hogy az általa az Alkotmánybíróság jelölt két alkotmánybíró – Bihari Mihály és Stumpf István – szintén a törvény alkotmányellenessé nyilvánítása mellett szavaztak. A korábbi kormányok, ha érthető módon nem is nagy kedvvel, de belenyugodtak az ilyen helyzetekbe, és általában megpróbáltak az Alkotmánybíróság elvárásaihoz igazodó új törvényt készíteni.

Csakhogy a Fidesz frakcióvezetője nem nyugszik bele a vereségbe, és komoly támadást intéz a magyar demokrácia legfőbb intézményes védelmezője, az Alkotmánybíróság ellen. Nem arról van szó, hogy ne lehetne alkotmányjogi vitákat lefolytatni arról, hogy a testületnek nincs-e túlzott hatásköre (ahogy Pokol Béla alkotmányjogász ezt már régóta teszi), csakhogy erről szó nincs. Pár óra telt csak el az AB döntésének kihirdetése után, és Lázár János bejelentette, hogy az AB hatáskörét csökkenteni fogják, és kiderült az is, hogy szándékaik szerint lehetetlenné akarják tenni azt is, hogy az MSZP a magán-nyugdíjpénztárak ügyében népszavazást kezdeményezhessen. A mai lépés tehát nem csak a Fidesz- vezette állam hatalmának további energikus további növelése, hanem a demokratikus jogállam intézményrendszerének további rombolása. A törvényjavaslat elfogadása esetén az állampolgárnak jóval szűkebb körben fordulhat az AB-hez akkor, ha pl. úgy érzik, hogy jogaiban éppen az állam sértette meg az általa hozott jogszabállyal.

Orbán Viktor érzékeltette az október 23-i beszédében, neki elege van most már a kételkedésből. Jó lenne, ha a demokráciából nem lenne elege.

Szerintem nem beszélhetünk továbbra sem diktatúráról, de arról már igen, hogy további súlyos kár érheti a magyar demokrácia intézményrendszerét. A Fidesz fenti szándékainak megvalósulása esetén óriási lesz a kísértés a jövőben a hatalom birtokosai számára, hogy óriásira duzzadt, törvényekkel is alátámasztott erejüket az egyéni szabadságjogok (pl. szólás- sajtó-, gyülekezési szabadság) nyílt, vagy burkolt korlátozására használják fel, mert e jogok, főleg e jogok aktív gyakorlása és megnyilvánulásai egyre kevésbé férnének már be az egyre terebélyesedő államhatalom felfogásába, amelyik ezekben a jogokban bosszantó akadályokat látna.

A politológiai szakirodalom jól ismeri az autoriter/tekintélyelvű politikai rendszerek fogalmát, amelyik – a fő felfogás szerint – valahol a diktatúra és a demokrácia között helyezkedik el. Lényege némi leegyszerűsítéssel, hogy van ugyan többpártrendszer, a demokrácia garanciáit akár még a törvények is garantálják papíron, de a nagy kormánypárt mindent (sajtó és média befolyásolása, gazdaság erőteljes állami felügyelete, választások manipulálása, stb.) elkövet azért, hogy ellenzéke kis erőként maradva ne tudjon hatalomra jutni és váltópártként fellépni. Felhívom a figyelmet Chávez Venezuelájára, a Mexikóban bő négy évtizedig (1946-2000) uralkodott Intézményes Forradalmi Pártra(PRI) vagy Putyin (-Medvegyev) Oroszországára.

Csakhogy ma még nem késő ezen az úron megállni. Lázár javaslatából még nem lett törvény, addig a kormánypártok politikusai is átgondolhatják. Pl. azt, hogy a nyugati demokráciák minden ellentmondásosságukkal együtt is gazdaságilag jóval sikeresebbnek bizonyultak a tekintélyuralmi rendszereknél, arról nem is beszélve, hogy tőlünk nyugatabbra az állampolgár szabadságát nem csak az írott jog, hanem a mindennapok valósága is biztosítja. Aligha lehet kérdés, hogy nekünk melyik utat kéne követnünk, vagy ha úgy tetszik, folytatnunk – ha lehet, jobban, mint eddig.

forrás : nagyattilatibor.blogter.hu / Nagy Attila Tibor

Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.