|
Kommunista-e Orbán Viktor?
2010.10.25. 03:51

Ha kommunistának is gondolnánk Orbán Viktort, nem megalkuvó, szociáldemokratába hajló típusúként képzelhetnénk el, akinek a végcél semmi, hanem olyannak, aki bátran átrakja a végcélt az ellenkező irányba. Ezzel együtt megvalósulhat ambíciója, a 12 évig tartó kormányzás. Vélemény.
Oszsza meg másokkal is
Bármit is mondjanak ellenfelei Orbán Viktorról, egyet el kell ismerniük: a válságadókkal és a nyugdíjtrükkel elért pluszbevétel három 13. havi nyugdíjnyi megszorítást (a maximált 80 ezer forintosét) is bőven kiválthat. Ez a nagyjából 520 milliárd forint elegendő lett volna az eredeti (nem maximált összegű) 13. havi nyugdíj, és a 13. havi közszolgálati illetmény megtartásához, és még mindig bőven maradt volna pénz. Miért nem Gyurcsány, a szocialista miniszterelnök tett ilyen lépéseket? – kérdezhetné a baloldali szavazó.
A baloldal egykori és szándéka szerint talán majdani vezére, ha akarta sem tudta volna orbáni módon elkerülni a megszorításokat, az IMF erre nem hagyott volna neki mozgásteret – ahogy az Orbán-kormánynak sem akarta engedni a bankadó bevezetését. Az orbáni huszárvágások csak az IMF-megállapodás nélkül voltak lehetségesek. Persze, Gyurcsány habitusa amúgy sem valószínűsítette volna, hogy alkalmazza Orbán Viktor megszorításokat elkerülő trükkjeit. Bár, ha objektíven tekintjük, Gyurcsány sem volt minden határon túl a tőke barátja. Bevezette a maga kis bankadóját, szolidaritási és Robin Hood-adóról is gondoskodott.
A szavazópolgár mégis úgy érezheti, felcserélődtek a politikai pólusok. A jobboldali miniszterelnök, Orbán Viktor az állam gazdasági szerepének megerősítéséről beszél – tipikus baloldali gondolat. Orbán Viktor a munka helyett inkább a tőkét igyekszik adóval terhelni – jellegzetesen baloldali megközelítés. A magánnyugdíjpénztárak burkolt államosításával döbbenetesen magas károkat okoz a rendszerből milliárdokat profitáló, a nem munkaadói hátterű pénztárak holdudvarához tartozó bankoknak – a tőke, a bankok érdekeire fittyet hányás sem a jobboldali politikák sajátja általában.
Még ha igaz is, hogy a válságadókat részben átháríthatják az érintett szektorok – ami azért keresletfüggő, az áfáemelést sem voltak képesek teljesen áthárítani – ez aligha fog annyira fájni a lakosságnak, mint a 13. havi nyugdíj és a 13. havi közszolgálati illetmény elvétele.
Baloldalivá lett volna Orbán? Nem lenne meglepő, hiszen volt liberális is, majd konzervatív. Miért is ne válhatna belőle végül szociáldemokrata?
A baloldali Orbán Viktor portréján azonban akad egy furcsa, idegen vonás: az elért pluszbevételek nem szociális programokra, nem jóléti juttatásokra kellenek, hanem legfőképpen a magas jövedelműek adójának csökkentésére. Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk liberálisok, konzervatívok vagyunk – mondta Orbán nemrégiben a Millenárison. Joggal. A jólétben élők adójának csökkentése jellegzetesen a konzervatív politika karakteréhez tartozó.
A Millenárison tartott beszédében hosszan idézte, miféle megszorításokat vitt végbe az előző kormány, és azokat erkölcsileg elítélte.
De nem utalt arra, hogy ezeket a megszorításokat – akárcsak az olyan viszonylag kisebb költségvetési kihatású tételeket, mint például a táppénz csökkentése volt – legalább távlati célként el kívánná törölni. Az ok ismert: a rendelkezésre álló pénzből – ami még a hiány kényszerű csökkentése után marad – inkább adót csökkent.
Orbán Viktor szerencséjére az ellenoldalon olyan emberek a hangadók, akik Orbán Viktor azon megmozdulásait is vadul kritizálják, amelyek pedig a baloldali értékrendű szavazóknak nincsenek feltétlenül ellenére. Így továbbra is bírhatja, megőrizheti a baloldali szavazók egy részének szimpátiáját, dacára annak, hogy valójában karakteresen jobboldali gazdaságpolitikát készül folytatni, ami a magyarok többségének pedig – korábbi felmérések szerint – nem szimpatikus.
Egy rezsim csak akkor tudja általában hosszabb távon megtartani a hatalmát – még nem demokratikus körülmények között is – ha nemcsak az elit, hanem a tömegek többsége is úgy érzi, érdeke fűződik a rendszer fönntartásához. Nem kell, hogy valóban így legyen, elég, ha csak így véli.
Ezt Orbán Viktor is pontosan tudja. Erre gondolva vezeti be az új adórendszert, amelyről az emberek többsége úgy véli majd, hogy az érdekeit szolgálja. Valójában még azon családos alsó középosztálybeliek érdekeit sem szolgálja feltétlenül, akik rá vannak utalva a közszolgáltatások igénybevételére (például nem alapítványi óvodába járatják gyermeküket, s nem is magánrendelőkbe járnak), és alkalmanként bizonyos szociális transzferekre (például táppénz, segély). Részint az ő nettójuk kevésbé nő majd, részint az adóbevételek csökkenésével előbb-utóbb szükségszerűen kevesebb jut mind a közszolgáltatásokra, mind a szociális transzferekre. Ettől függetlenül azért még ők nyerteseknek fogják érezni magukat.
Orbán Viktor joggal számíthat majd a magasabb jövedelműek szavazataira is, akik a változások valódi nyertesei. Őket azért is érdemes megnyerni, mert politikailag aktívabbak, inkább elmennek szavazni, mint mondjuk a zsákfalvak mélyszegénységben élői.
Tetszeni fog az új rendszer a szélsőjobboldali érzelműeknek is, mivel a rendszer „nem támogatja a megélhetési gyermekvállalást” azáltal, hogy eleve a magasabb jövedelműeknek kedvez. Ez tehát tipikusan a romáknak nem lesz jó – fognak majd örülni ezen szavazók. Lesznek majd, akik nem kedvezményezettjei a változásnak, de támogatni fogják azt. A magyarok családcentrikusak, és senki nem vitatja, hogy a családosoknál több pénz kell.
Akadnak néhányan majd, akik ezt szintén nem vitatják, de azt mondják, nem igazságos a jövedelmeket így, a magas jövedelmű gyermektelenek, és a magas és közepes jövedelmű gyermekes javára újraosztani. Nos, ők nem Orbán szavazói. De nem is kell Orbán következő győzelméhez, hogy mindenki a szavazója legyen. Amint Orbán mondta kiszivárgott, szűk körben tartott beszédében: minden döntésnek vannak vesztesei, a lényeg, hogy az összegzésnél több legyen a pozitívum.
Orbán és Gyurcsány, e két hatalomtechnikus közötti alapvető különbség, hogy Orbán képes nagyobb távlatokban is gondolkodni, tervezni. Gyurcsány – mint 2006-ban kiderült – fél évre előre már nem képes stratégiát alkotni. Igaz, ezzel kapcsolatban el szokták mondani, de Orbán meg 14. havi nyugdíjat ígért 2006-ban – Orbán viszont mutogathatott volna az előző kormányra, hogy ezt az ő örökségük miatt mégsem lehet megtenni. De ugyan kire mutogathatott Gyurcsány? S ami Orbánnak kedvező hír: az ellenzéki oldalon még gyurcsányi kvalitásokkal bíró hatalomtechnikus alakja sem látszik kirajzolódni.
Mindent összevetve tehát Orbán Viktornak akár sikerülhet is, amit a kiszivárgott beszédében állított, hogy 3 cikluson keresztül lesz miniszterelnök.
forrás : fn.hu
|