Oszsza meg másokkal is

A börtön ablakába

Kommunistázni fogunk. Torkunk szakadtából, tiszta szívvel, önfeledten. Mégpedig azért, mert a hetedik kerület kommunista önkormányzata a letartóztatott elvtársak iránti szolidaritásból a rácsokon kívül is elkezdte a börtönviszonyok bevezetését. Kijárási tilalom egyelőre még nincs, de már hozzáláttak a lumpen elemek megrendszabályozásához. Úgy döntöttek, hogy korlátozzák a dekadens kultúra melegágyainak nyitva tartását. Jó érzékkel a budapesti bédekkerek kihagyhatatlan szereplőjével, a Szimpla Kerttel kezdték.

Legyünk az új rend hű katonái

illegalitásban csatlakozott a munkásmozgalomhoz, és gyógyíthatatlan sebeket ejtett a kapitalista világrenden, még csak azt sem, aki csellel és csalással segítette hatalomra jutni a Pártot, és hatalmon tartani annak utódszervezeteit.

Kommunista alatt most azt az íróasztal mögé szorult hivatalnokot értjük, aki egy aktahalom, egy titkárnő és néhány fölöttes segg perspektívájából szemléli a világot, rendíthetetlenül fáradozik a közrend, a köznyugalom és a középszer érdekében. Középszar életét (amelyet csak pár kibulizott ez-az tesz elviselhetővé) zsinórmértékül használva úgy érzi, joga van megszabni, hogy milyen a megfelelő életvitel.

Kommunistának hívjuk továbbá, aki a pongyolában, hajcsavarókkal a fején rikácsol a gangról, hogy most már azonnal hagyják abba a futballozást az udvaron, mert nem tud pihenni. Persze, érti ő, hogy gyerekek, meg minden, de azér’ mindennek van határa. Nem ellensége a kulturált szórakozásnak, de ha még egyszer valaki rálép a kiporszívózott lábtörlőjére, rendőrt hív.

A kommunista nyugger és előnyugger marha nagy öntudattal bír. Követeli a rendet, a csendet, a lakályos környezetet és a biztos megélhetést, de hogy miből, az nem érdekli. Nem az ő dolga belegondolni. Ne kelljen dolgozni, de legyen pénz . (Ebben a kommunista bürokrata és hű szavazója messzemenőkig egyetért: lóvé munka nélkül; az egyiknek a postás hozza, a másiknak az építési vállalkozó.)

Hogyha erre jár egy pénzes, tán zavarja énekem Na, a pénz az, ami így biztosan nem lesz. A várost, amelyben élünk valamiből fenn kell tartani, az kevés, hogy van itt egy csomó tereptárgy, és majd kerül a fenntartásához forrás is. Az önkormányzatiság hajnalán ment a lázas agyalás, hogy fővárosunk milyen olyan pozíciót vívhat ki a régióban, amelyik hosszú távon biztosítja fejlődését. Budapest előbb kereskedelmi központ nem lett, aztán pénzügyi központ sem lett, végül a magaskultúra fellegvárává sem vált.

Mondjuk nehéz is elképzelni olyan pénzügyi-kereskedelmi központot, amelyikbe a repülőtérről kétszer egysávos úton pöfög befelé az ember ("gyorsforgalmi"), és ha végre beér, átláthatatlan adózási szabályok, áthatolhatatlan bürokrácia, játéktőzsde és csókos-bankrendszer fogadja. A fennkölt kultúráról pedig mindent elmond, hogy a nemzet teátrumának sikerült egy babaházat építeni, és különben is errefelé politikai alapon dől el, hogy ki tekinthető jelentős művésznek.

A "milyen legyen Budapest?" problémahalmaz megoldásához végül (és természetszerűleg) a piac szállított életképes ötleteket. Sokmilliós hatástanulmányok, senki által nem olvasott koncepciók, vaskos tervezetek nélkül. Magánvállalkozók izgalmas helyek és események tucatjait hozták létre, váratlanul fölpezsdítve bealudni készülő városunk mindennapjait, és kiutat mutatva az adósságba és káoszba süllyedt városvezetésnek.

A múltat végkép eltörölni

Az a városrész, amelyről szó van, alig két évtizede a leglepukkantabb, legnyomasztóbb vidékek közé tartozott. Málladozó házfalak, összehugyozott játszóterek hirdették az állami tulajdon felsőbbrendűségét. Arrafelé jártunk iskolába (szerzőpárosunk tagjai osztálytársak voltak anno), így elég közvetlen benyomásaink vannak a Continentál szálló fenyegetően ásító tömbjéről, a borzongató mellékutcákról, a sarkokon szipuzó kölykökről.

Ma Erzsébetváros minden bűnügyi statisztika szerint a legbiztonságosabb kerületek közé tartozik, és még mielőtt a hivatalos pupákok azt hinnék, hogy a tudatos közbiztonsági programnak, a bekamerázásnak (ami egyébként nem működik, bár drága), vagy a küllemében is riasztó "kerületőrségnek" (a komcsik mérhetetlenül vonzódnak a félkatonai szervezetekhez, nem értjük, hogy miért nem kérték még felvételüket a gárdába) köszönhetően, akkor szólunk, hogy egy lófaszt.

(Nos, ha a Word még egyszer ezt jelzi: "durva obszcén vagy bántó szó", akkor levélben fordulunk Bill Gates-hez, hogy húzzon a jó, kommunista felmenőibe, nem kértünk a szövegszerkesztő mellé illemtanárt is, basszameg. [Arra itt vannak a magunk háztáji kommunistái: a szép beszédet alkotmányba foglalni óhajtó államelnök, meg a porosz-szovjet oktatás hittérítője, Hoffmann Rózsi. /de nehéz az iskolatáska - ja, nem az a Demjén Rózsi, mindegy, az is Kötcsepozitív./])

Szóval, a nagyobb biztonság a nagyobb forgalomnak köszönhető: ahol az utcán emberek vannak, radikálisan csökken a betörések, az autófeltörések és - bármennyire meglepő - a hazafelé igyekvőket érő inzultusok száma. Jó, néhanapján még szúrnak késsel, szamurájkarddal, és még Zámbó Árpiba is belebotolhatunk, de mindez inkább az itt felejtett hetvenes-nyolcvanas évek maradványa, az alvilági figurák helyett egyre több szelíd bohém költözik ide. És természetesen rengeteg sznob, az idő kerekét visszafogatni szándékozók figyelmét fölhívnánk, hogy éppen a szórakozóhelyek közelében emelkednek meredeken az ingatlanárak.

Hej, te bunkócska, te drága

A kommunistának azonban semmi se jó. Ő úgy akar fejlődést, hogy csend is legyen hozzá, meg madárcsicsergés, meg ingyen békávé. Kétségtelen, hogy a pihenéshez való jog mindenkit megillet, de az nem úgy van, hogy minden körülmény közt minden jogunkkal élni tudunk, hanem hogy lehetőségünkben áll olyan helyzetet választani, amelyben nem kell lemondani egyik vagy másik alapvető jogunkról.

Példának okáért egy tömött buszon nemigen gyakorolhatjuk a szabad mozgáshoz való jogunkat, és ha sokat hepciáskodunk, hogy mi azért is az ablak mellé óhajtunk furakodni, akkor előbb-utóbb fejbe csapnak egy aktatáskával, vagy az orrunk alá finganak. (Megy a levél, Bill!) Egyébként dönthetünk úgy is, hogy nem szállunk föl a zsúfolt járműre.

Mármost, aki rossz alvókával rendelkezik, de háborítatlan éjszakái érdekében nem képes megmozdítani a löttyedt valagát, hogy két kerülettel arrébb menjen, hanem helyette leblokkolná az egész várost, az óvatos megközelítésben is joggal való visszaélést követ el, bár mi inkább kommunista öntudatból fakadó ultratahóságnak neveznénk.

Naplopók és burzsoák

S hogy mennyire igazunk van, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a kivagyi bunkóság mellett azonnal kiütközik a kommunisták másik fő tulajdonsága, az irigység.

A "tiltakozó lakók" képviselője rávilágít , hogy "vannak olyan emberek, akik csak szeretnének a Szimplába bemenni, de hát ismerjük a Szimpla árfekvését…", ezért szerinte megveszik az olcsó piát az egyik áruházlánc sarki üzletében és az utcán fogyasztanak.

Lehet, hogy a vendéglátó egységeket galád burzsujok irányítják, de ami az árfekvést illeti, a kedves kommunista kádernő rosszul találgatott, sem a Szimpla, sem a többi környékbeli hely nem a megfizethetetlenségéről híres, ráadásul bármelyik romkocsmában órákat ücsöröghetünk egy ásványvízzel a kezünkben. Ám nem ez az érdekes. Ezek hazudnak reggel, délben meg este, méghozzá amatőr módon.

A hazug kommunista érvelése mindig sántít. A szórakozóhelyek nyitva tartását ugyanis éjféltől tervezik korlátozni, míg a hetedik kerületi önkormányzat áldásos tevékenysége következtében este 11-től a boltokban már tilos alkoholt árusítani. A hajnali álmot aligha zavarhatják közértes piás dajdajozók, viszont a rájuk való hivatkozással megfojtható a szabadság városa.

A Párttal, a néppel egy az utunk

Igen, az teljes rejtély, hogy a tilalompárti korifeusok gyűjtőpártja miért akarja magát folyton a szabadság letéteményeseként eladni. Az MSZP számtalan jelét adta már, hogy csak addig zavarja a diktatúra, amíg nem ő vezeti be.

Az is a magyar politikatörténet megfejthetetlen jelenségei közé tartozik, hogy a balkáni viszonyok konzerválásában érdekelt erő képviselői, miért hivatkoznak egy mondaton belül legalább ötször Európára. Voltak ezek már európai nagyvárosban? No, meg kicsiben. Bár valószínűleg az se érdekelné őket, ha saját szemükkel látnák Berlint, Barcelonát, vagy Segesvárt, legfeljebb akkor lesz tőlük nyugtunk, ha majd Oslóban lesznek.

Az amúgy is nehéz sorsú Erzsébetváros pechére, pont ide vackolták be magukat annyira, hogy kifüstölni is alig lehet őket. Apropó, itt lenne az ideje a magyar sajtóban az elmúlt időszak legnegatívabb figurái közt bemutatott Hunvald György munkásságának átértékelésére. Most látszik csak, hogy mennyi hülyével volt körbevéve, csoda, hogy ennyi ideig húzta szabadlábon.

Egyenes derékkal jöttem, onnan, hol nőnek a pálmák

Bár lehet, hogy a kerület kommunistavonzalmát éghajlati okok magyarázzák. A helyi komcsik személyzeti politikája mindenesetre erre enged következtetni.

Hunvald a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán szerzett diplomát, trópusi-szubtrópusi szakon, első munkahelye ugyanitt, a Trópusi-szubtrópusi Tanszéken volt, 1989-ben. Az utódjául kiszemelt jelölt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán szerzett diplomát - nem fogják kitalálni - trópusi-szubtrópusi szakon, első munkahelye ugyanitt, a Trópusi-szubtrópusi Tanszéken volt, 1989-ben.

Régi bánatunk, hogy még nem jártunk egyetlen nyamvadt trópuson se, de most már tudjuk, hogy nem is kell messzire utazni, csak menni két megállót a villamossal.

forrás : hirszerzo.hu / Egei Antal - Horváth Zsolt

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.