Oszsza meg másokkal is

Elsőként és leginkább azonban azért sajnálom, mert egyre nyilvánvalóbb: ezzel a "kétharmados forradalom" dologgal leginkább saját magát győzködi: "1956 óta tudjuk, milyen a fegyveres forradalom, 1989 óta tudjuk, milyen az alkotmányos forradalom, 2010 óta tudjuk, milyen a kétharmados forradalom".

Nem csak azért nincs igaza, mert ha a jelenlegi Fidesz-KDNP koalíció parlamenti számaránya forradalomból született, akkor az 1994-es MSZP-SZDSZ törvényhozási többségét minimum két győztes világháború és egy fél zsitvatoroki béke eredményeként kéne ünnepelni. De mondom, a lényeg nem ez, hanem az, hogy mindezt magának mondogatja.

Az elmúlt száz napban ugyanis leginkább az vált nyilvánvalóvá, hogy a tavaszi szavazások rájuk szavazó milliók nem hardcore fideszesek. Jobb híján, esetleg Gyurcsányt elzavarandó ikszeltek oda, ez a speciális gravitáció vitte Orbán felé a voksolók jó részét. Elegük lett a kínlódásból, a valóban sikertelenül zárult Gyurcsány-korszakból, a kiszámíthatatlanságból. Mivel azonban nem volt olyan kocka, hogy "nem az MSZP", hát behúzták a nyilvánvaló ellenlábast. Ezt érzi most a miniszterelnök, ezért próbál visszamenőleg forradalmat kreálni egy kicsit sem rendkívüli, négyévente megejtett aktusból. Ezért kell kirakni a NENYI-t , ezért tölti az ideje jó részét külsőségekkel és formaságokkal .

A leendő történelemkönyvekhez egyelőre nem a szöveges tartalmat, hanem az illusztrációkat szállítja.

Sajnálom azért is, mert a kormányzás száz napja egyfelől egy önkényesen kijelölt dátum; miért pont most kellene valami nagy dolognak a végén lenni? Hülye szokás. Másfelől meg ez a dátum roppant szerencsétlenül metszi a "hallgatás hónapjait", amikor lábujjhegyen elővezetett sunnyogás van. Sajnálom, mert akkor kell beszélnie, amikor az a taktika, hogy kivárnak, hallgatnak, próbálják kihúzni az önkormányzati választásokig. Ha október első hetéig nem futnak bele valami népszerűtlen dologba, akkor jó három és fél évig azt csinálnak, amit akarnak, nincs újabb megmérettetés (a népszavazás, ugye, kormányon már közel sem olyan szimpi a tavalyelőtti szociális forradalmároknak). Erre itt ez a hülye helyzet, hogy beszélni kéne arról, ami van – és az nem jó.

Sajnálom ugyanis a kormánya miatt is, mert az az elmúlt száz napban nem sok sikert ért el, nincs mivel dicsekedni. A gazdaságpolitika lényegében arról szól, hogy ha ez trükk nem jön be (magasabb hiánycélt akarunk elérni, ennek érdekében "görögnek álcázzuk" magunkat), akkor működhet-e az (szabadságharcosok vagyunk, dafke nem tartjuk be a szabályokat).

* Az egészségügyet nem csupán nem mentették meg, de csak egyetlen vállalást sikerült betartani: immár valóban nem üzlet az egészség(ügy), lévén rohadtul veszteséges. Hetente jönnek a hírek a borzalmas kórházi adósságokról, a kezelések körüli anomáliákról. Hoffmann Rózsa mindeközben páros lábbal ugrál az oktatási rendszer eleve törékeny gerincén, Szőcs Géza első útja Borathoz vezetett, kultúrpolitikáért, Pintér közbiztonsága meg… Rend lett két hét alatt?

Olyan száz nap volt ez, amely megváltoztatta Magyarországot - így összegezte Orbán Viktor a kormányalakítás óta eltelt időszakot, de ez sem igaz. Egyelőre csak megkarcolni tudta a felszínt, alámosni fontos struktúrákat, bizonytalanná tenni szilárdra tervezett építményeket.

Még szabad a sajtó, még csak elkezdték elfoglalni a közmédiát, még nem egy bizonytalan történelmi hátterű koronázási ékszert kell buta, bálványimádó alattvalóként imádni, sőt Alkotmányba foglalni . De ugyanígy nem változott meg, például a tolvajok ezreit eltartó, de milliók életét megkeserítő magyar közlekedés sem. Igen, most a teleszart, órákat késő, fűtetlen vonatokra gondolok . Ha csak ez változna, már tapsolnék.

Hallottuk tehát az önigazoló magyarázatot a forradalomról meg a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről, mely utóbbiból egyre többen maradnak ki. De megtudhattuk azt is, hogy "a nemzeti ügyek kormányának támogatottsága különleges, de sok más tekintetben is rendhagyó. Az első kormány, amelynek programja megegyezik a kormánypárt választási programjával".

Ami annyiban igaz is, hogy a Fidesz választási programja pont olyan általános lózungokkal volt tele, mint amiket most hallhattunk – az meg a mi hibánk, hogy a sorok között nem fedeztük fel annak idején Hoffmann Rózsát.

Apropó, az államtitkár asszonynak üzenem: az a pedagógus, aki ma radikális béremelést követel, az a szép szavú Hoffmann Rózsa megállapításával ellentétben nem bohóc és nem is ostoba, hanem csak a fenti iránymutatást követve szó szerint veszi a Fidesz programját… ez ugyanis épp benne volt.

* Maradva a kormány munkájánál, Orbán szerint "az új rendszer hatékonyságát pedig az is bizonyíthatja, hogy a kormány első száz napja alatt 55 törvényt fogadott el az országgyűlés". Egyetlen, apró dolgot felejtett el közölni: ez a rekord leginkább azért sikerült, mert e törvényjavaslatok zöme nem is a kormánytól, hanem a fideszes képviselőktől jött. Csak Rogán Antal egyik nap még média-rendszabályozó szakember (köszönjük), másnap pedig már a bankadó és a biztosítói közterhek kodifikátora képében tűnt fel.

Így pedig könnyű: nem kell civilekkel egyeztetni, hivatalos struktúrákon, a kormánytól és minisztériumaitól érkező javaslatoknál szükséges szűrőkön átmennie a javaslatnak: a spontán képviselő beterjeszti, a többség megszavazza, és kész. Ha az előző kormány is így intézte volna az egészségügyi reformot, már rég több biztosítós rendszerünk lenne - ehhez képest hetente háromszor álltak a híradóban az Egészségügyi Minisztérium elé különböző szakmai gittegyletek, azzal, hogy most jönnek Molnár Lajostól, és átíratják vele az egészet.

Külön kört ér, egyben pedig alkalmas a fentebb már megsértett koronisták további bosszantására annak leszögezése: miközben Orbán Viktor e beszédében helyesen követeli a 2006 őszén történt rendőri túlkapások kivizsgálását, mégis tennék egy megjegyzést.

Egy halk hozzászólást arról, hogy bármennyire is lopni akarja a miniszterelnök a Jobbik szavazóit, bármennyire is helyben akarja tartani a még fideszes radikálisokat, mégis, olyan jó lenne azt is hallani végre, hogy a "békés tüntető", az nem Molotov-koktélos bűnözőket jelent. Hogy a túlontúl erőszakos rendőrök (és többségben lévő, törvényesen eljáró egyenruhások) azért kerültek egyáltalán oda, mert a csőcselék előbb felgyújtotta a székházat, majd heteken át, minden este megindult szétverni a várost.

Higgye el, miniszterelnök úr, ha a gumilövedékkel kilőtt szemű, valóban kártérítést érdemlő áldozatok mellett a macskakővel szétzúzott arcú, kezét-lábát törő rendőrrel is szolidáris lenne, kicsit talán ez a rendteremtési program is jobban haladna.

* Fontos továbbá azt is látni, hogy ez a beszéd nem értelmezhető a párja, a belsősöknek szánt kötcsei mondandó nélkül – melynek egyes elemei taktikai okokból nyilvánosságra kerültek.

Ilyen az a fordulat is, miszerint "ezermilliárdszám kell forrást kivonni a gazdaságból" (Kötcse), és az arra rímelő fordulat a "hivatalos" beszédben az ország által ezermilliárdos nagyságrendben visszafizetendő adósságokról. Ez itt és most a magvetés, az októberi voksolás után következő megszorítások puha előkészítése.

De szintén Kötcséről tudhatjuk azt is, hogy erre is lehet válasza, megoldása Orbánnak: nem ő lesz a hunyó, a felelős a fájdalmas döntésekért. Szintúgy "kiszivárgott" (most őszintén, látja valaki azt a bátor fideszest, aki ebben a mai, rabláncos időkben szivárogtatni mer?), hogy a miniszterelnök a fájdalmas döntések kapcsán kiszavazókra számít, olyanokra, akik nem voksolnak a népnyúzásra.

Itt pedig kössünk vissza gyorsan az értékelő beszédre, melyben újra meghirdették a Nemzeti Konzultációt. Adjanak az emberek tanácsot, hogyan kell jól kormányozni, ugye… akik nyilván azt mondják majd, hogy nem örültek a megszorításoknak.

A Bölcs és Igazságos Vezér pedig meghallgatja őket, a pártjukra áll, és az idei kiszavazók jövőre megdicsőülve, amolyan élő lelkiismeretként ülnek be a kormányba a népnyúzók helyére. Leváltják azokat, akik ma sem saját döntéseket hoznak, vagy nem is látszanak, csak nevüket adják a minisztériumi mamutstruktúrához. Ez is egy forgatókönyv, és egyúttal messze a legtöbb, ami stratégia címén az egyébként semmitmondó beszédbe beleláthatunk.

De mondom, alapvetően sajnálom Orbán Viktort. Elkiáltja magát, hogy "Éljen a valóság!", és még aznap történelmi mélypontra kerül a forint a svájci frankkal szemben. Nem a kiabálás miatt, hanem azért, mert erről még suttogni se hajlandó.

Sajnálom, mert egyelőre a Kósa-Szijjártó páros produkciója, a szabad pálinkafőzés meg a NENYI-ragasztgatás fémjelzi a kormányzását, nem az általa ünnepelni kívánt, forradalmi eredmények. Sajnálom, hogy nyolc éve remegett, hogy újra övé legyen az a pulpitus, és most arra kellett rádöbbennie, hogy nem igazán tud mit kezdeni vele, nem tud miről beszámolni.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.