Oszsza meg másokkal is

Hoffman Rózsa oktatási államtitkár augusztus elején egyhetes zártkörű találkozót szervezett Piliscsabára, ahol döntően a hagyományos keresztény egyházak iskoláihoz köthető szakemberekkel az új közoktatási és felsőoktatási törvény koncepciójának kidolgozásán fáradoztak.

A vitaanyagok a Figyelőnetnek köszönhetően kerültek a nyilvánosság elé, meglepetést okozva nemcsak a szakmabelieknek, hanem a KDNP koalíciós partnerének, a Fidesznek is. Közülük ugyanis egyetlen szakpolitikus sem fejthette ki véleményét, márpedig nem titok, hogy a két párt között régóta nincs egyetértés alapvető kérdésekben (szegregált osztályok, szöveges értékelés alsó tagozatban, mindennapos tornaóra stb.). Miután a tanácsadói körbe nem nagyon fértek be az oktatás más területein tevékenykedő szakemberek sem, az avatatlan szemlélőben az a meggyőződés alakulhatott ki, hogy a közoktatási rendszer alig hét százalékát kitevő, világnézetileg elkötelezett iskolák képviselőinek véleménye aránytalanul nagy súllyal esik majd latba a végleges törvényszöveg összeállításakor. Az államtitkárasszony - a későbbi minisztériumi kommünikével összhangban - „több mint nyolcvan, önként ajánlkozó szaktekintélyről" beszélt, akik belső használatra készítették javaslataikat. Reményei szerint ezekből a „nulladik változatokból" áll majd össze október közepére a későbbi viták tárgyát képező anyag, vagyis a kiszivárgott dokumentum még csak nem is kivonata a kidolgozás alatt álló törvényjavaslatnak.

És hogy mit is rejt a nulladik típusú koncepció? Terjedelméből ítélve nem sok mindent, hiszen a felsőoktatásról szóló rész kilenc oldalon is elfért, míg a közoktatás problémáit negyvenhárom oldalon keresztül taglalja. Előbbinél lényeges elem, hogy a jövőben nyelvvizsgához kötnék a felvételit, az egyetemek gazdasági társaságot alapíthatnának, illetve a jövőben megszűnne a hátrányos helyzetű és fogyatékos hallgatók pozitív diszkriminációja. Utóbbinál pedig olyan változásokra kell felkészülni, mint az egész napos iskola bevezetése; a tanórán kívüli nevelési tevékenységek erősítése; központi pályázati lehetőség felállítása a szegényebb gyerekek pluszkiadásainak támogatására; 16 évet betöltött, összeférhetetlen diákok kirúgásának lehetővé tétele, valamint az angol nyelv „hegemóniájának" gyengítése amiatt, hogy „ne szakadjunk ki végleg a Kelet-Európa közepén található nyelvi sokszínűségből".

Sió László, a Fidesz oktatási műhelyének vezetője, volt politikai államtitkár sajnálatunkra nem kívánt élni a megszólalás lehetőségével, így sem tőle, sem az egyéb elfoglaltságaira hivatkozó Pokorni Zoltán volt oktatási minisztertől nem tudtunk érdemi információt megtudni a Fidesz álláspontját illetően.

A piliscsabai titkos akta legérdekesebb elképzelése kétség kívül az, hogy az egyházi alapítású felsőoktatási intézmények finanszírozásának feltételéül szabja a fenntartó egyház legalább 50 ezres taglétszámát, és az 1985 (!) óta zajló magyarországi működését. A tervek szerint az állami és - a kritériumoknak megfelelő - egyházi egyetemek finanszírozása három részből tevődne össze: 70 százaléka a bázis, 15 százaléka képzési normatíva és további 15 százaléka a - minősített oktatók számával arányos - kutatói normatíva. Főiskolák esetén 70 százalék lenne a bázis és 30 százalék a képzési normatíva. Ami a közép- és általános iskolákat illeti, az egyháziakat száz százalékban az állam tartaná el, míg a többit 90-10 arányban az állam és a fenntartó.

Lapunk úgy értesült, hogy a közoktatási törvénytervezet mindezek mellett megemlíti a hatályos egyházi törvény újratárgyalásának, illetve az egyházi státusz konkretizálásának szükségességét is. Hogy kerül a csizma az asztalra? Úgy, hogy a KDNP szerint az egyházi iskolák finanszírozása nem csupán oktatáspolitikai kérdés, hanem nagyon is egyházpolitikai. Márpedig az ilyenkor szükségképpen felmerülő állam-egyház viszony elmúlt nyolcéves struktúrájával a katolikus egyház parlamenti érdekképviseletére szerveződött formáció maximálisan elégedetlen. Ezt támasztja alá az is, hogy a szeptember-október folyamán összehívandó vatikáni-magyar vegyes bizottság - melynek kilenc magyar tagjából öt kereszténydemokrata - egyik legfontosabb témája az egyházak, illetve az egyházi intézmények finanszírozása lesz. Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára a távirati irodának arról számolt be, hogy a vegyes bizottság nagy hangsúlyt tesz majd az 1990-ben meghozott, a lelkiismereti és vallásszabadságról, illetve az egyházakról szóló törvény felülvizsgálatának kérdésére is. Az államtitkár szerint a leendő új egyházi törvényt feltétlenül összhangba kell hozni a később megszavazandó új alkotmánnyal, amihez egyrészt „hosszú és nagyon kemény munka szükséges", másfelől pedig folyamatosan egyeztetni kell a történelmi és az intézményfenntartó felekezetekkel.

Lukács Tamás szintén úgy látja, hogy az egyházpolitika aktuális kérdései alkotmányossági kérdéseket is fölvetnek. Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil- és Vallásügyi Bizottságának kereszténydemokrata elnöke lapunknak úgy nyilatkozott: még az új Alkotmány előkészítésének időszakában kell elgondolkodni azon, milyen új kategóriákkal lehet megteremteni az egyházi státusz alternatíváit. „Az egyes egyházak közötti különbségtétel megengedett, ha annak van alkotmányos alapja. A hatályos jog is megkülönbözteti az intézményfenntartó és a nem intézményfenntartó egyházakat. Innen továbbgondolva kell valamifajta rendet teremteni: vagy az egyházak gazdálkodásához kell hozzányúlni, vagy az egyházalapítás kérdéséhez" - vázolta elképzeléseit a honatya, aki szintén az oktatáspolitikán túlmutató ügyként értékeli a piliscsabai kiszivárogtatást. „Miért probléma, ha Hoffman Rózsa félreértelmezett kijelentéseiből értelmes társadalmi vita kerekedik?" - teszi fel a kérdést, nem hagyva egyébként kétséget afelől, hogy az állami feladatot átvállaló egyházi intézmények ettől még szerinte is a költségvetés részét képezik.

forrás : hetek.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.