Oszsza meg másokkal is

Holttest és horogkereszt

2010. augusztus 31-én a Szegedi Ítélõtábla, a korábbi elsõ fokon hozott határozatot súlyosítva, jogerõsen életfogytig tartó fegyházra ítélte András Péter kalocsai illetõségû lakost, a szélsõjobboldali („radikális nacionalista”) Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda tagját, aki 2009. április 20-án különös kegyetlenséggel megölte I. Gyöngyvér Annát… Az áldozat meg akarta szüntetni a 2 éve tartott kapcsolatukat. Fokozatosan hordta el személyes holmiját a férfi albérletébõl, majd bejelentkezett egy társkeresõ honlapra… A féltékeny hentes ezt nem tudta elviselni: április 20-án Budapestre utazott, ahol már – állítása szerint – öngyilkossági gondolatai voltak… nyugtató tablettákat vett be, de mivel nem érezte a hatását, két deciliter likõrt ivott rá. Hazaérkezve, a kalocsai buszmegállóban összetalálkozott a leendõ sértettel, elmondta neki, hogy öngyilkos akart lenni – de még ahhoz is gyáva volt. Majd abban maradtak, hogy a (késõbbi) sértett aznap este felkeresi András Pétert. A férfi estére még erõsebben berúgott, és elõször hasba, majd hátba szúrta barátnõjét. A fejét is le akarta vágni – ahogy egy filmben látta – de ez nem sikerült neki. A már halott, hason fekvõ áldozat hátán horogkereszt formázó sérüléseket ejtett, ezután pedig a lakás falán tartott horogkeresztes zászlót leszedte, ezzel takarta le a holttestet…

2005-ben a budapesti Hõsök terén Magyar Gárda-taggá, majd 2009-ben gyilkossá lett fiatalember csak egyike azoknak a bûnözõknek, antiszociális személyeknek, akik az utóbbi két évtizedben neonáci, újnyilas, anarchista vagy újabban radikális nacionalistának nevezett pártban vagy paramilitáris szervezetben találták meg a helyüket… ahol a gyûlölet, az agresszió szinte mindennapos.

Alig fejezõdött be a nyomozás az elmúlt évek romagyilkosságai ügyében, melynek során a rasszista, fajgyûlölõ elkövetõk még a cigány etnikumhoz tartozó gyermekek elleni merényletet is hazafias cselekedetnek tartották, a keresztény magyarságukat hangoztató szélsõjobboldali Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), a Jobbik Magyarországért Mozgalom rendezésében.

Ha a Magyar Köztársaság társadalmi-politikai viszonyait vizsgáljuk, összehasonlítva hazánkat az Európai Únió többi tagállamával és úgy általában a világ demokratikus berendezkedésû országaival – 1989-et követõen bármelyik év legyen is a kutatás tárgya, a nemzetiszocialista szervezetek, félkatonai organizációk, „hagyományõrzõ egyesületek” (tkp. bújtatott neonáci, újnyilas klubok, egyletek) szabad vagy alig korlátozott mûködése szembetûnõ.

A legrégebbi, egyértelmûen nemzetiszocialista szervezkedés: a Gyõr és Bõny térségében bázissal (katonai gyakorló tereppel, hungarista fõiskolával, nyomtatott és elektronikus orgánumokkal) rendelkezõ Magyar Nemzeti Arcvonal (korábbi nevén: Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok). A szervezetet még 1989-ben, Gyõrben Gyõrkös István alapította – az akkori újnácik egy része már nyugdíjas, jónéhányan új és újabb „nemzeti szellemû” organizációkat hoztak létre. A szerény szellemi képességekkel, de annál jelentõsebb pénzszerzési ötletekkel rendelkezõ vezetõ napjaink tizenhat-huszonévesei számára átírhatta az MNA, fõleg pedig az újkori Hungarista Mozgalom egész történetét – kihagyva a „nemzeti ellenállásuk” szégyenteljes történeteit, jelenségeit…

„A hét fõvel megalakított csoport 1989-ben” – olvasható több mint húsz esztendõ múltán a hungarista legendáriumban – célul tûzte ki, hogy „harcol a bolsevizmus továbbélése és annak szimbólumai ellen”. Akciókat szerveztek a bolsevista bûnözõk szobrainak lebontásáért és a róluk elnevezett utcák, helyiségek neveinek mielõbbi megváltoztatásáért… A propagandára alapozott (erõszakra fel nem szólító, gyûlöletre uszítást nem tartalmazó) plakát-akciók következményeként a Helsinki Egyezmény aláírásával elfogadott emberi szabadságjogok semmibe vételével a neobolsevista hatalom 1990 nyarától megfigyelés alatt tartotta, majd 1992. január 14-én az egész csoportot letartóztatta. Kihallgatások, koncepciós bírósági eljárások után a csoport tagjait elítélték – Gyõrkös Istvánt egy év börtönre…”

A félkatonai táborokban, a hungarista népfõiskolának nevezett szellemi foglalkozásokon felolvasott MNA-történelem súlyos hazugságokat, csúsztatásokat tartalmaz.

Miért lett volna szükség 1989-ben (amikor gyakorlatilag politikai elítéltek már nem voltak a magyarországi börtönökben!) szervezkedni a bolsevizmus továbbélése miatt? (Meséik eme részét egyszerûen átmásolták a Magyar Október Párt és a zsidó Krassó György újságokban megjelent történeteibõl…)

Az Országos Széchenyi Könyvtárban õrzött MNA Tájékoztató korabeli példányainak összes számának (!) tanulmányozását követõen, a horogkeresztes Új Rend vagy a Szittyakürt 1990-1997 között megjelent kiadványainak tükrében, nem kevésbé a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata (HMH) 1994-1998 közötti jelentéseiben az MNA (Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok) az Antall-, majd a Boross-kormányok által is felhasznált fegyveres náci szervezetként szerepel, tagjaik egy része még a balkáni polgárháborúban is részt vett.

„Gyõrkös Istvánt egy év börtönre ítélték…” - ?? – Feltehetõen ezt a bizonyos ítéletet soha senki sem látta az igaz magyarok közül. Valóságban az osztrák belügyminiszter tiltakozására, mert Györkös Ernst Zündel és mások társaságában anyagi támogatás fejében vállalta fiatalok eljuttatását a balkáni hadszínterekre, 1992-ben egy tessék-lássék vizsgálat után másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott… Az MNA náci korszaka ezzel fejezõdött be és kezdõdött a Hungarista Mozgalom újjászervezése.

„1994. április 27-én Gyõrkös István egy budapesti sajtótájékoztatón az MNA-t hungarista eszmeiségû mozgalommá nyílvánította…” – tanulják napjaink ifjú nyilasai, az 1994. áprilisi történtekkel még köszönõ viszonyban sem lévõ sorokat.

A valóságban (miután 1993-ban Gyõrkösnek megbízólevelet küldött Tarjányi-Tatár Imre, a hungarista állam Korona Tanácsának tagja, az exiliumban mûködõ hungaristák Európai Munkatörzsének vezetõje) – 1994. április 20.-án Adolf Hitler születésnapján, az akkor már megszervezett két hungarista csoport, a Világnemzeti Népuralmista Párt (VNP) és a Kommunizmus Üldözötteinek Szövetsége (KÜSZ) vezetõi találkozót rendeztek Gyõrben. Megállapodásuk szerint, lényeges kérdésekben eltérve a Tarjányi-féle megbízástól, Szabó Albert, Ekrem Kemál György és Gyõrkös István egyenjogú társelnöki rangban álltak élére a Hungarista Mozgalom újjászervezésének, melyet egy héttel késõbb, 1994. április 27-én sajtótájékoztatón jelentettek be Budapesten. A három vezetõbõl másnap kettõt, Szabó Albertet és Gyõrköst letartóztatták…

A három vezetõ rivalizálása mindvégig, gyakorlatilag Szabó Albert újbóli emigrálásáig és Ekrem Kemál György haláláig tartott – az egységes Hungarista Mozgalom szétesését siettette, hogy a külföldrõl érkezett támogatások jelentõs részét az újnyilas vezetõk a saját zsebükbe süllyesztették, sõt, Gyõrkös István, mint gazdálkodó, a bõnyi bázisra meghívott hungarista csoportok munkaerejét is a saját családi céljaira használta fel… (Id. Bartus László: Jobb Magyarok – A szélsõjobb útja a hatalomig, 2001. 376-377. oldal)

2000-ben ugyan az Orbán-kormány betiltotta az MNA-demonstrációkat, de késõbb, a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányok idején, az újnácik fegyveres kiképzése zavartalanul folyt tovább.

Amint annak idején a Weimari Köztársaságban, szabad választásokon jutottak be a Reichstagba a nemzetiszocialisták képviselõi és Hindenburg köztársasági elnök hosszas tárgyalást követõen Adolf Hitler nevezte ki birodalmi kancellárrá – úgy az 1990 utáni demokráciánkban a MIÉP után 2010-ben ismét egy ízig-vérig neonáci pártot, a Jobbik Magyarországért Mozgalmat engedték be az Országház falai közé. A német nácik részére késõbb – ismert a könyvtárakat megtöltõ regényfolyamokból, történelmi leírásokból – maga a parlamentarizmus is feleslegessé vált: elõbb a Birodalmi Gyûlés, a parlament épületét gyújtották fel, majd az egész Európát borították lángba.

Az elmúlt napokban-hetekben voltunk tanúi az antiszemita-rasszista, xenofób parlamenti párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom néhány mentelmi joggal védett politikusa viselkedésének.

Zagyva György Gyula országgyûlési képviselõ – akit egy igényesebb kocsmába se nagyon engednének be Nyugat-Európában – lezsidózta a meghívott újságírókat, majd a börtönvilágban is csak a legelvetemültebbek szlengjét használva fenyegette meg anális közösüléssel vendégeit.

Dr. Gaudi Nagy Tamás, Novák Elõd, Pörzse Sándor, Szilágyi György és még negyven társuk az Országházban Szálasi Ferenc óta soha nem tapasztalt erkölcsi mélységet jeleznek. A Magyar Köztársaság adófizetõ dolgozói, a neonáci párt által naponta támadott népcsoportok – elsõrendûen a cigány és zsidó honfitársaink – gyakorlatilag védtelenek és kiszolgáltatottak. Olyan törvények vannak érvényben és gyakorlatban, melyek ezeket az emberszabású lényeket, a demokratikus állam legelszántabb ellenségeit védik – a demokrácia ellenségei pedig trójai falónak használják az állampolgári jogok korlátlan értelmezését, és azon keresztül készülnek megdönteni a népuralmat.

Az elmúlt hetekben jelentette ki miniszterelnökünk: nem hagyja, hogy az ország kimasírozzon a civilizációból…

Ehhez állampolgárként csak annyit teszek hozzá, hogy a demokráciát húsz esztendõ következetes munkájával már kisöpörték… a civilizáció maradékát pedig a finomkodva „radikális nacionalistáknak” nevezett újnácik takarítják majd el.

forrás : PR Herald / Szemenyei-Kiss Tamás (1945, Budapest – Szeghalom – Düsseldorf – Budapest

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.