Oszsza meg másokkal is

Lenne mit kivesézni. Ha a Kultiplex volt vezetője immár jobbikos jelöltként sajtó-helyreigazítást kér a kuruc.info szerkesztőségétől, ha az MSZP kampányfőnökét a nyilvánosság előtt kéri számon a zuglói és újpalotai MSZP-s jelölt, hogy miért az ellenfeleiket támogatná; ha a rohadt nagy nihilben sokunk számára frissítő szellő a bevallottan csonthülye Kétfarkú Kutya Párt , mert végre van egy szereplő, aki "nem úgy" kínos – akkor nagyon nagyot kell dobni ahhoz, hogy mégis másról beszéljünk. De Schmuck Andor nagyon nagy . Meg szimbólum is: termetes jelképe annak, hogy hova vezetett az elkúrás.

A szocialista párt jelenleg kétféle politikusból áll: az egyik csoport abban bízik, hogy hátha kicsit satírozható, enyhíthető az őszi, önkormányzati bukta, és ha odáig őt látják a legtöbbet, ha a "nem is olyan nagy" kudarc kapcsán vitt kárenyhítést az ő nevéhez kötik, akkor ebből ácsolhat magának valamiféle politikai tőkét, megóvhat valamiféle MSZP-maradékot a jövőnek. Ezen dolgozna most Szanyi Kapitány és Horváth Csaba, ezzel próbálkozna a "hivatalos" MSZP egy része.

Így lett pártelnök Mesterházy Attilából.

A másik csapat viszont eleve betlire játszik. Kábé annyi a stratégia, hogy "ha nélkülem lesz rossz, akkor aztán velem lehet jó", elegánsnak kicsit sem mondható távolságtartással szemlélik a szocialista párt vergődését, abban bízva, hogy minél nagyobbat perecel a jelenlegi vezetés, minél nagyobbat bukik a szocialista párt, annál inkább akarják majd őt a tömegek, mint hős megmentőt.

Így lesz az MSZP-ből (elnézést a nagyon rossz szóviccért) a Tíz Szelet Társasága. Egymást fúró, egymással veszekedő szoci zárványok laza halmaza, ahol már rég nincs központi akarat, nincs egységes irány, nincs hierarchia, nincs felelősség.

Külön kört érdemel Szili Katalin mozgása, aki egy teljes politikai életművet épített fel arra, hogy "én nem úgy vagyok MSZP-s!". Akinek kényelmes a házelnöki szék, de kampány idején rendszeresen szembemegy a párttal, amelyiktől azt kapta. Aki mindig kiszalad Orbán Viktor hóna alól, hogy a már földre vitt szocialista pártba még egyet ő is belerúghasson. Mint a Brian életében a kövezéses jelenet :

- Ki dobta ezt a követ?

- Ez a nő, ez a nő… őőő… ez a férfi, ez a férfi!

Most van neki egy saját "civil" szervezete, mely majd "igazi baloldalt" épít, mely először arról biztosította az MSZP-t, hogy ha lesznek is jelöltjei, azok nem indulnak a szocialista jelöltekkel szemben (hanem hogyan, mellettük, alattuk?), majd nemrég megtudhattuk, hogy Budapesten a Tisztelet Társasága és az MSZDP által jelölt Schmuck Andor főpolgármesterségét támogatják. Mindeközben persze Szili Katalin az MSZP listáján mandátumot szerzett, az MSZP frakciójában ülő országgyűlési képviselő.

Valahol még mindig nagy ez a párt, hisz láthatjuk, hogy a nemrég egy hajóban evező belső ellenzék is tud osztódni: ma már Szili Katalinnak máshogy szar a szocialista párt, mint a korábban bajtárs Szanyi Tibornak volt.

Azt meg most nem is kapargatnám, hogy megint más a baja Gyurcsány Ferencnek. Térjünk rá inkább a nagy túlélőre, Schmuck Andorra.

A képlet bizonyos szempontból egyszerű. A valamikori Fiatal Baloldal, illetve Xénia-láz egyik főszereplője szívós munkával a közélet Lagzi Lajcsijává nőtte ki magát. Megcsinálta a maga politikai Dáridóját, ahol az első sorban ritmustalanul összecsapódó nénitenyerek, bólogató dauerolt és hamvasított frizurák ünneplik a mulatóst és a táncdalt, és készségesen fekszenek bele a "kisnyugdíjas" meg "szépkorú" klisékbe. Tényleg, legyen lassabb a mozgólépcső, mehessek a buszsávban a banyatankkal, ingyen csirke far-hátat mindenkinek és erősebb fület a teszkós szatyorra!

Nem, nem én bántom ezzel a "szépkorúakat". Önként megy a vágóhídra, önként lesz karikatúra az, aki ezt beveszi.

És beveszik, ne tagadjuk le. Fénykorában a Dáridó a tv2 legnézettebb műsora volt! Schmuck most pont azt lopja, amiben még kraft volt: az inaktív szavazókat, életmód-nyugdíjasokat. Azokat, akik naponta tesznek azért, hogy a (valóban bántó, argó) „nyugger” kifejezés sose tűnjön el a szlengből. Sok-sok szépkorút, akiknek Horn Gyula elengedte a kezét, és azóta toporognak tétován, hol a tizennegyedik havi nyugdíj szirénhangjai felé, hol a vizitdíj réme ellen megindulva.

Schmuck Andor képes kinyírni az MSZP-t. Úgy vághatja le az utolsó, nagyobb szeletet a pártról, hogy a maradékot már nem lesz érdemes a pultban tartani, kis nyesedék lesz, amit senki nem kér.

Mi lehet ebből ősszel?

A jelenlegi leosztás alapján Horváth Csaba potenciális szavazatait csökkenti az LMP, Schmuck Andor, az esetleg elindulni képes Zöld Baloldal jelöltje – míg a Fidesz Tarlós alá be tud söpörni mindenkit a másik oldalon. Sőt, egyelőre fogalmunk sincs arról, kik azok, milyenek azok, akiket szocialista szavazóként azonosíthatnánk. Az LMP elvitte a "nem a Fidesz-kategória" jó részét a nem fideszes fiatalokkal együtt, a mozgalmár baloldali sem kapott hívószavakat az MSZP-től, nincs vonaluk az Orbán-fóbiásokhoz sem – most pedig a lakossági fórumok törzsközönsége, Korda György rajongói is kapnak külön jelöltet.

Ebből így hatalmas bukás lehet, ami maga alá temeti a pártot. Nem lesz mit átvennie a kiváróknak, a belső ellenzéknek, nem lesz mibe beülnie annak, aki ma azért nem vesz részt a tűzoltásban, mert abban bízik, hogy az üszkös romokon könnyebb lesz bevonulni.

Stimmel, mert a döglött MSZP már nem kell majd senkinek. De… csak annyit mondanék, hogy SZDSZ.

Félreértés ne essék: nem azon sírnék én itt, hogy mi lesz velünk MSZP nélkül. Inkább az zavar, hogy közben a valódi tétről szó sem esik: a győztesről, a hatalmat megszerzőkről, a jövőnkről.

Egy rohadt szó sincs Tarlós Istvánról, az ő programjáról (kérem, könyörgök, ne linkeljük be a cikk alá, hogy "de igen, hiszen felrakta a honlapjára " – van neki egy vastag füzete, de nem arról vitázunk), Budapest és az önkormányzatok jövőjéről, a leendő vezetők terveiről. Tarlós István úgy lesz főpolgármester, hogy meg se izzad, nem kell vitáznia, nem kell ellenérvekkel hadakoznia, nem kell előttünk kifejtenie, hogy mit és hogyan tenne.

Nincs ilyen kötelezettsége, mert a tömegverekedés a dobogó alsóbb fokaiért zajlik, ő szépen, csendben, elegánsan felléphet a tetejére. Az MSZP-t ma passzív, belső ellenállás, és szintén "karámon belüli" támadások viszik a földre, így elő nem fordulhat, hogy kifelé hadakozzon. Schmuck Andor lerántja róla a nyugdíjasokat, Szili "az igazi baloldal" üres szerepében pózolókat, Galba-Deák Ádám az aktivistákat. Az LMP sem Tarlósra nyitott tüzet, ehelyett megtudhattuk tőlük, hogy Kaltenbach Jenőt az MSZP talán akarta az LMP-vel közös főpolgármester-jelöltnek, de az visszautasította őket, és mindettől teljesen függetlenül jutott az ökopárt eszébe, hogy fővárosi listája második helyére tegye Kaltenbachot. Végigszenvedhettük az " LMP lopott programot az MSZP-től, vagy fordítva ?" című bohózatot is, meg a kínai hamis márkajelzések gyakorlatának politikai kampányba emelését. Egymást darálják, mintha ez lenne a valódi tét.

Pedig nem az a lényeg, hogy ki NEM lesz főpolgármester – nem az a lényeg, hogy mit NEM tud majd megcsinálni Horváth Csaba, Jávor Benedek vagy Schmuck Andor; hanem az, hogy mit kezd Tarlós István Budapesttel, és milyen önkormányzatok állnak fel ősszel.

De erre is majd csak utólag fogunk rácsodálkozni, mint Hoffman Rózsára. Ja, hogy ez is itt volt végig, a szemünk előtt? Az MSZP meg jelen állás szerint ott fog feküdni a földön, kivérezve, és nem lesz egyetlen olyan párt sem, amely szándékkal és erővel bír ahhoz, hogy bármilyen módon is ellenzékként viselkedjen az új hatalommal szemben. Már nincs ilyen a Parlamentben sem, és pár hónap múlva a fővárosban sem lesz.

Aztán majd legyen mindenki boldog azzal, hogy "de legalább nem én basztam el". Pedig de, így együtt.

A szerző a Republikon Intézet munkatársa

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.