Oszsza meg másokkal is

„Ha [Orbán Viktor] nem lesz képes nyitni az általa közvetlenül befolyásolt személyek körén kívülre, nagyon egyedül lesz nehéz döntései meghozásakor."
- Tölgyessy Péter

Néhány nap múlva Orbán Viktor kijelöli a Magyar Köztársaság elnökét. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a választások előtt mindenki tisztában volt vele, mivel jár a kétharmados felhatalmazás. Tudtuk azt is, hogy az előrejelzések szerint a Fidesz ott van a minősített többség kapujában, és bármelyik szavazattal átlépheti azt. Mindenki, aki a Fideszre szavazott, (így én magam is) minimum eshetőleges szándékkal támogatta a jelenlegi politikai erőviszonyok kialakulását.

Az sem volt titok, hogy a Fidesz erősen centralizált, Orbán-központú struktúra. A lényegbe vágó – így különösen a súlyos személyi - döntéseket ő hozza meg, és ezek döccenőmentesen érvényre is jutnak. Ebből következik, hogy szánt szándékkal állítottuk elő azt a helyzetet, melyben az ország miniszterelnöke de facto kijelölheti a köztársaság elnökét.

Ez azért is problematikus, mert az elnök feladata lesz a következő választás után felkérni a leendő miniszterelnököt kormányalakításra. A legfontosabb feladata azonban az, hogy a napi politikai csatáktól függetlenül képviselje a nemzet egészét, és őrizze az alkotmányos rendet. Annak tartalmát és méltóságát. Hogy ezt mennyire teszi aktív politizálással, vagy háttérbe húzódva, szimbolikus síkon, az sokban függ az államfő személyiségétől.

Minden híreszteléssel szemben ugyanis az elnök semlegessége nem azt jelenti, hogy megállás nélkül mosolyog, aláír, kinevez, kitüntet és kezet ráz. Semlegessége azt jelneti, hogy csak és kizárólag az Alkotmány betűjét és szellemét, az abból levezethető törvényes rendet képviseli. Bárkivel és bármivel szemben.

Az elnök mozgástere politikailag mindenképpen szűk. Jogi értelemben önálló döntéseket nem hoz; azt mindig a kormány valamely tagjának kell ellenjegyeznie. Külpolitikai lépései nem válnak el a kormányétól. Kitüntetéseket, professzori címet, tábornoki rangot és államtitkári, bírói kinevezést ő ad, de lényegében az elé tolt listát írja alá. Bizonyos ellenőrző – így például az ombudsmani vagy ORTT elnöki - posztokra ő tesz személyi javaslatot, de a Parlament dönt. Ő ír ki választást és népszavazást, de egy előre meghatározott, szűk időintervallumon belül választhat csak dátumot. Ő a hadsereg főparancsnoka, de a védelmi terv kidolgozásában az aláíráson kívül nyilván nincs sok dolga.

Mindebből valóban következhetne az is, hogy egy látványos, de valójában súlytalan politikai szerep az államfőé. Göncz Árpád és Mádl Ferenc többnyire ennek szellemében viselte hivatalát.

Az elmúlt években azonban azt láttuk, hogy következetes stratégiával, fontos hatalmi ellensúlyként működhet. A törvény szentesítési jog csak addig tűnik csupán szertartásnak, amíg aláírás helyett el nem kezdi sorban megküldeni őket az Alkotmánybíróságnak, vagy vissza a Parlamenthez. Az ellenőrző pozíciókra való jelölés joga is csak akkor puszta formalitás, ha ezzel nem hozza kínos helyzetbe a parlamenti potentátokat. Az elnökön múlik, hogy alázatosan egyezkedik-e a pártokkal előzőleg, vagy a közjogi botrányokat is vállalja azért, hogy semmilyen kompromisszumot ne kelljen kötnie a független szakmaiság kárára. Hogy csak a lényegesebb jogköröket említsem.

Ezeknek a gesztusoknak nem az a legfontosabb hatásuk, hogy lassul az ügymenet. Inkább az, hogy a közvélemény egy része felkapja a fejét, ha azt látja, hogy a kormány és a törvényhozás folyamatosan konfrontálódik az államfővel. Olyan kérdések kerülnek az érdeklődés homlokterébe, amelyek egy szolgálatkészebb elnök esetén elsikkadnának. Ez erősíti a döntéshozók felelősségét is, hiszen ha később hibásnak bizonyul valamely lépésük, a kritikusok hivatkozhatnak arra, hogy a figyelmeztetés időben elhangzott. Persze fordítva is igaz: ha valódi konszenzus születik, az erősebb legitimációt biztosít a döntéseknek.

Lássuk tehát, melyek azok a feltételek, amik mentén a köztársasági elnök intézménye a leghatékonyabban képes működni.

Ideális esetben az elnök járatos a jogban különösen, ami az alkotmányjogot illeti. A törvények betűjét és szellemét egyaránt remekül érti. Nem árt, ha némi tudományos eredményt is fel tud mutatni.

Kizárólagosan az alaptörvény, és az általa konstituált jogrend irányában kell elkötelezettnek lennie. Ez azt jelenti, hogy mivel garanciális funkciót tölt be, semmilyen pártpolitikai vagy egyéb csoportérdek nem lehet számára fontosabb. Ennek a gyanúja se vetüljön rá. Egyszerűbben: orbitális hiba pártpolitikust választani. Soha senki nem fogja ugyanis elhinni, hogy valóban független. Miért is lenne?

Végül, az egyik legfőbb politikusi erény, a megegyezésre való képesség. Az elnök ebben az értelemben viszont nem politikus. Az ő feladata nem az ideális alku megteremtése, hanem az Alkotmány által kijelölt értékek feletti őrködés. Lehetőleg megalkuvások nélkül. Ebben a tekintetben tehát nem feltétlenül, baj, ha arisztokratikus arroganciával kezel bizonyos kérdéseket.

* Június végén az Országgyűlés megválasztja a Magyar Köztársaság elnökét. Az eddigi hírek alapján az tűnik legvalószínűbbnek, hogy a frissen megválasztott házelnök, Schimtt Pál költözhet a Sándor palotába. Schmitt minden kétséget kizáróan remek diplomata. Na de nem kevés ez egy kicsit akkor, amikor a másik oldalon az Alkotmány egyik megalkotója, az MTA levelező tagja, az Alkotmánybíróság első elnöke, a Kölni Egyetem professzora, (stb.) áll? Nem azért, mert az ő érdemeit hosszabban lehet sorolni. Azért, mert az általa felmutatott tapasztalatok sokkal inkább „szakmába vágók.” Schmittnek van viszont egy tromfolhatatlan aduásza: a lojalitás.

Ha Sólyom helyett Schmitt foglalja el a Sándor-palotát, az azt jelenti, hogy Orbán nem elégszik meg a választásokon elnyert hatalmi túlsúllyal. Olyan példátlan közhatalmi koncentrációt akar, amire hite és retorikája szerint mindenképpen szüksége van ahhoz, hogy kivezesse Magyarországot a válságcsapdákból. Csakhogy hatalmával együtt – értelemszerűen – a már így is óriási felelősségét is tovább növeli. Pedig minél magasabban van, annál magányosabb lesz. Ez az ő baja.

A miénk viszont az, hogy ezzel a döntésével azt üzeni, hogy a hivatalok élére nem az adott terület végletekig elkötelezett, nemzetközi hírű szakemberére van szükség, hanem lojális sármőrökre. Ha viszont a legmagasabb állami méltóság kiválasztásakor ez a szempont érvényesül, miért hinném, hogy az államgépezet bármely szintjén szakmaibb szempontok alapján döntenek? Ez a kérdés pedig messze túlmutat azon, hogy mennyire lesz karizmatikus és önjáró az elnökünk. Rámutat társadalmunk régi rákfenéjére.

* Nagy, közös mítoszaink egyike, hogy mi magyarok nagyon magas minőséget állítunk elő, csak az így megtermelt hasznot, különböző formákban, ellopják tőlünk. Ezzel szemben a valóság az, hogy az egy főre jutó előállított érték messze elmarad a versenytársakétól. Ennek számos strukturális oka van. Ezek közül az egyik az az általános tendencia, miszerint mindenki a saját embereit nyomja, a szakmai szempontokat pedig alárendelik a megbízhatóságnak. Közigazgatásban, egyetemen, praxisok odaítélésekor, stb. Nem elvetemültségből, pusztán – gyakran ideológiák mögé rejtett – önérdekből.

Ha ugyanis nem a saját emberemet nevezem ki, hanem egy megbízhatatlan, izgága profit; az lehet, hogy használ a célnak, az én dolgomat viszont megnehezítheti. Vagyis nem az elérhető legjobbat igyekszem megtalálni, hanem a számomra legbiztonságosabbat. Így gondolkodnak villamos és osztályvezetők egyaránt. Ha a hírek igaznak bizonyulnak, így gondolkodik a miniszterelnökünk is.

Túl az ebből adódó igazságtalanságokon, ez kontraszelekciót és minőségromlást idéz elő. Nem kell ehhez teljesen alkalmatlan figurákat előtérbe tolni. Elég mindig csak egy-két, amúgy pozitív tulajdonságot előnyben részesíteni a szakmaisággal szemben. Ez bőven elegendő ahhoz, hogy a rendszer végül sokkal gyengébb minőséget állítson elő, mint amire valójában képes volna.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy ezt a tendenciát mihamarabb felszámoljuk. Nem pedig az, hogy nagypolitikai irányelvvé emeljük. Lehet persze így is; megvan hozzá a felhatalmazás. De ezért igazán felesleges volt "forradalmat" csinálni.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.