Oszsza meg másokkal is

Értesüléseink szerint szerdán ülnek ismét tárgyalóasztalhoz a bankszövetség és a kormány képviselői, hogy folytassák a múlt héten megkezdett egyeztetést a bankadóról. Erdei Tamás, a bankszövetség elnöke a múlt csütörtöki tárgyalást követően közölte, hogy két héten belül megállapodás születhet a kormányzattal. Megeshet viszont az is, hogy akár hónapokig eltart a kormány és a bankok vitája, mint ahogyan erre Andreas Treichl, az Erste osztrák vezérigazgatója utalt, miután Orbán Viktor találkozott a magyarországi osztrák bankok anyabankjainak vezetőivel.

A kormány akcióterve szerint a bankoknak, biztosítóknak és pénzügyi vállalkozásoknak az idén a 2010-es költségvetésben tervezett 13 milliárd forint helyett 200 milliárd forintot kellene befizetniük a büdzsébe. Banki körökben egybehangzóan túlzottnak és megalapozatlannak tartják a sarc mértékét. (A helyzet pikantériája ráadásul, hogy Orbán Viktor legbefolyásosabb támogatójának , Csányi Sándornak ment neki a bankadóval, ugyanis várhatóan az OTP-nek kell befizetnie a legnagyobb hányadot).

A bankszövetség felől röviddel a sarc kihirdetése után felröppent a hír, hogy a pénzintézetek a terhek egy részét továbbhárítják majd ügyfeleikre, hiszen a tavaly tető alá hozott magatartásti kódex lehetőséget ad erre az adózási szabályok változása esetén. Ugyanakkor a bankok valószínűleg lemondanának erről az ütőkártyáról és beleegyeznének akár a kódex átírásába is, ha a kormány ésszerű alkut kínálna nekik - mondta el kérdésünkre egy neve elhallgatását kérő, az eseményeket közelről követő volt bankvezető.

Kezességet vállalna az állam az adósokért

Információink szerint azon túlmenően, hogy a mérlegfőösszegre, a nyereségre, vagy az árbevételre vetítsék-e a bankadót, az egyezkedés egyik kulcskérdése, hogy az állam milyen konstrukcióban mentené meg a bankokat a nemfizető hitelekből felduzzadt rossz portfóliótól. Ebben a kérdésben mind a kormány, mind a bankok kényszerhelyzetben vannak, ugyanis egyiknek sem áll érdekében, hogy hagyja megtörténni azt a szociális és gazdasági katasztrófát , amit a több ezer feltorlódott árverezés előidézhetne. A bankoknak emellett azért is érdekükben áll megszabadulni a rossz hitelektől, mert a készülő nemzetközi szabályozás (a várhatóan csak 2012-ben életbe lépő Bázel III egyezmény) szerint az eddiginél jóval magasabb tőkét kell biztosítaniuk a hiteleikkel szemben (vagypedig csökkenteniük kell a hitelállományukat az új tőkekövetelményeknek megfelelően).

Mint korábban írtuk, a kormány asztalán fekvő egyik változat szerint az állami tulajdonban levő nemzeti eszközkezelő társaság diszkontáron átvenné azoknak az adósoknak a lakását, akik nem tudják fizetni lakáshitelüket, és a törlesztésképtelen adósoknak bérleti díjat kellene fizetniük a társaságnak. Mivel erre a célra nincs költségvetési forrás a rossz hitelek felvásárlásához maguk a bankok nyújtanának hitelt, amit később kamatokkal törlesztene nekik az állam, vagyis az adófizetők. A bankokat hosszú távon a kamatbevételek bizonyos mértékig kárpótolhatnák is a diszkontárért vagy a három évig fizetett 200 milliárdos adóért. Értesülésünk szerint az államot képviselő eszközkezelő létrehozásában a Magyar Fejlesztési Banknak kulcsszerepe lesz.
 

Megromlik a viszony vagy kiegyeznek? (Fotó: MTI)
 

A kormány másik tervének megvalósítása ezzel szemben hosszú távon jóval kevesebb közösségi forrást igényelne, vagyis ez lenne az olcsóbb megoldás az adófizetők számára - erősítették meg kormányzati és banki forrásaink. Eszerint az állami eszközkezelő társaságnak nem kellene megvennie az összes rossznak számító, több mint 90 ezer követelést, elegendő lenne az is, ha csak állami garanciát - mintegy kezességet - vállalna a rossz hitelekre és csak akkor és azon adósok tartozását fizetné ki, akiknél bebizonyosodna, hogy nem lesznek képesek törleszteni a jövőben sem.

Fontos mozzanat ugyanakkor, hogy a kormány második megoldásában az állami eszközkezelő ugyanúgy átvenné a bankoktól a teljes rossz portfólió felügyeletét, illetve a bedőlésközelben levő és bedőlt hitelek menedzselését, mint a kivásárláson alapuló első változat esetén.

A bankok másik aduja

A bankoknak egyébként nem az ügyfelek megsarcolása az egyetlen ütőkártyája a kormánnyal szemben. A másik kényes kérdés, hogy a bankadó miatt mennyivel csökkentik majd hitelaktivitásukat, és ezáltal mennyire fékezik be a gazdasági növekedést, amire a kormánynak (illetve a költségvetésnek) ugyanúgy szüksége lesz, mint a pénzintézetektől érkező 200 milliárdos plusszra.

Márpedig erre komoly esély mutatkozik, ugyanis ha a bankszektor a tavalyihoz hasonlóan 300 milliárdos profitot ér el idén is, akkor ennek nagyjából felét-kétharmadát felemészti a bankadó. Emiatt megeshet, hogy több bank is veszteséges lesz a bankadó miatt és a következő években romlik a pozíciója, hiszen a bankszektor tavalyi nyereségének több mint felét az OTP adta, miközben több bank is enyhe negatív eredménnyel zárta az évet.

Igaz, hat hazánkban működő pénzintézet (az MKB, az Erste, a CIB, a K&H, a Raiffeisen és az Unicredit) külföldi anyabankja tavaly kötelezettséget vállalt a Nemzetközi Valutaalap felé, hogy hitelezését a válságot megelőző szinten (a 2008. szeptemberi kitettség 95 százalékán) tartja, de a megállapodást valószínűleg felülírja a hitelezési körülmények bankadóval történt megávltoztatása.

> A biztosítók kedden egyeztetnek a "bankadóról"
Az még nem ismert, hogy az elvonás hogyan oszlik meg a bankok, biztosítók és pénzügyi vállalkozások között, illetve az egyes pénzügyi szegmenseken belül a különböző piaci szereplők között. A biztosítók kedden délután egyeztetnek a "bankadóról", így a felosztás elveiről is, amit a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) szerda délelőtti sajtótájékoztatóján hoznak majd nyilvánosságra - mondta Molnos Dániel főtitkár.

(Forrás: MTI) / hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.