Oszsza meg másokkal is

„Eljött az a történelmi pillanat, amikor a nemzeti vagyon feletti tulajdonosi jog gyakorlójának személyét függetleníteni szükséges a kormánytól” – szögezte le Molnár Oszkár a vagyontörvény 2007-es országgyűlési vitájában. A ma már független, de akkor még fideszes honatya azt szorgalmazta, hogy a nemzet vagyonával való rendelkezést kizárólag az Országgyűlésnek alárendelt autonóm szervezetre bízzák, a döntéseket pedig kétharmados többséggel hozza meg a tulajdonosi jogot gyakorló testület.

A társadalmi kontroll efféle igényének mára nyoma sem maradt a fideszes Matolcsy György és Fónagy János által az Országgyűlés megalakulása után azonmód benyújtott javaslatban, amely az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályait hivatott korrigálni. Eszerint a tulajdonosi jogok gyakorlója a nemzeti fejlesztési miniszter, aki feladatát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-n (MNV), a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-n (MFB), illetve miniszteri rendelettel felhatalmazott más vagyonkezelőkön keresztül látja el. Az MNV igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjait is a miniszter nevezi ki és mentheti fel – bármikor.
 

Bár új típusú nemzeti vagyongazdálkodást ígér a módosítás, ez alighanem visszatérést jelent a Fidesz 1998 és 2002 közötti gyakorlatához. Magánosítás helyett az Orbán-kormány inkább az állam tulajdonosi szerepének erősítésére koncentrált, sőt néhány visszaállamosításra is akadt példa, így a Malév Rt., a Concordia Közraktározási Rt., illetve a BÁV Rt. részvényeinek visszavételére (HVG, 2002. március 2.). Végeredményben mintegy 100 milliárd forinttal nőtt az MNV-előd ÁPV Rt. könyv szerinti vagyona ebben az időszakban.

Nyilván ezúttal sem üres szólamként került a módosítás szövegébe a feladat megjelölésénél az állami tulajdon gyarapítása, azaz a vagyoni kör bővítése. Bár a HVG konkrét terveket firtató kérdéseire sem Matolcsy, sem Fónagy nem reagált, Papcsák Ferenc fideszes képviselő szavaiból kicseng az új módi: „vásároljanak, legyenek bátrak”, biztatta az országgyűlési vitában a kormányt. Jól paszszolna ehhez az a szakmai berkekben keringő hír, hogy a kormány már tárgyal a Mol Nyrt.-ben lévő 21,2 százalékos Szurgutnyeftyegaz-pakett kivásárlásáról.

A múltat idézi az is, hogy az MNV mellett ismét az MFB lesz az egyik vagyonkezelő centrum. Az ő portfóliójába tartozott az első Orbán-kormány idején a Nemzeti Autópálya Rt., feladatkörébe pedig a tízéves, 600 milliárd forintos sztrádaprogram finanszírozása. Ez a konstrukció alkalmas volt a közbeszerzés elkerülésére és a kiadások államháztartáson kívülre terelésére is. Éppen ezen időszak tapasztalatai alapján kérte Veres János volt pénzügyminiszter, hogy ne fedhesse a banktitok homálya az MFB-hez rendelt állami társaságokat, gazdálkodásukra legyen rálátásuk az ellenzéki képviselőknek is.
mbr> Ugyanezt feszegette az LMP-s Scheiring Gábor, aki a – most leköszönt kormány idején vihart kavart – Balatonring-kölcsön esetével illusztrálta a banktitok nyilvánosságot kizáró gyakorlatát. Bár a Fidesz szerint elegendő garancia, hogy az Állami Számvevőszék évente ellenőrzi „az állami tulajdon feletti tulajdonosijog-gyakorlást”, Scheiring – a nyilvánosságot, átláthatóságot szorgalmazó kilenc javaslata egyikeként – azt indítványozta, hogy a kormány negyedévente számoljon be az Országgyűlésnek az MNV tevékenységéről.

Az ellenzéki aggodalmak ellenére az MFB-hez kerül 40 állami vállalat, köztük az autópálya- és a vasútépítésekért felelős Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt., az Állami Autópálya-kezelő Zrt., a Magyar Közút Nonprofit Zrt. és valamennyi állami erdőgazdaság. Az MFB pedig az államháztartás uniós mérlege szerint nem a kormányzati szektor része. Vagyis üzemi eredménye nem jelenik meg az állami költségvetésben, tőkeemelése, a neki nyújtott állami garancia, az állami társaságoknak adott kölcsöne, kockázatitőke-befektetése nem jelenik meg az államháztartás mérlegében – csak akkor, ha az állami garanciát be kell váltani, vagy a bank veszteséges tevékenysége miatt a mínuszokat állami forrásból kell rendezni.

Az előkészületek alapján nyilván mégis aktívabb szerep vár az – eddig is állami ukázra, nem feltétlenül üzleti alapon hiteleket osztogató – MFB-re. A saláta jellegű törvénymódosítás értelmében a bank 87,5 milliárdos alaptőkéjét az állam 100 milliárdosra emeli, egyszersmind a szavatolótőke 25 százalékáról a 35 százalékára emelkedik az egy ügyfélnek nyújtható hitel maximuma. Az alapvetően hosszú lejáratú fejlesztési kölcsönök kihelyezésére kitalált pénzintézet – a nemzetközi gyakorlattól eltérően – éven belüli hitelnyújtásra is jogosítványt kap.

Az átláthatóságot hiányolta leginkább az ellenzék a törvénymódosítás nyúlfarknyi vitájában. Az MNV ellenőrző testületébe például – szakítva a 20 éves gyakorlattal – nem az országgyűlés pártjainak delegáltjai, hanem csakis a gazdasági és fejlesztési miniszter által kinevezett tagok kerülhetnek. Ezzel megszűnik az a lehetőség, hogy a pártdelegáltak az MNV vagyonkezelésével kapcsolatos bármely dokumentumba betekinthessenek. Ráadásul mind az igazgatóság (amely a miniszterelnök által kinevezett, több tárca jelöltjeiből álló Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács helyébe lép), mind a felügyelőbizottság tagjai bármikor visszahívhatók. Igaz, így nem ismétlődhet meg Tátrai Miklós esete: az MNV-vezért tavaly nyáron menesztették ugyan, ám az eddigi, elmozdíthatatlanságot garantáló szabályozás miatt a vagyongazdálkodási tanácsban mostanáig tag maradt.

Az új szervezeti felállást szakértők úgy értelmezik, hogy az MNV amolyan középkormányzati igazgatási szervvé válik, amely végrehajtja, amit a miniszter mond, egyebekben pedig az állami vagyon használóinak üzemeltetési, beszerzési szolgáltatásokat nyújthat. Egyúttal a kormány felhatalmazást kap arra, hogy a versenyeztetés mellőzésével értékesítsen állami vagyont egy közelebbről meg nem nevezett „közérdekű cél érdekében”, és ingyenes vagyonátadásról is dönthet ilyen módon. A módosítás eltörli azt a passzust is, amelynek alapján az állami társaságok felügyelőbizottságának vezetőjére az Állami Számvevőszék elnöke tehetett javaslatot. Tavaly, a köztulajdonú társaságok magas menedzserfizetései miatt kitört botrány idején a Fidesz még e fizetések megfelezése mellett kardoskodott – mostani módosításával pedig az akkor törvényben rögzített fizetési limitet is eltörölte.

Egyelőre csak annyit tudni, hogy az alapbér akkori, 2 millió forintos korlátja helyett a 2006–2010 közötti kifizetések éves átlagánál „kevesebbre” számíthatnak az állami cégek vezetői.

A módosító javaslat viharsebesen ment át a törvényhozáson. A sietséget azzal magyarázta Papcsák – valaha maga is a privatizációs szervezet igazgatósági, illetve fideszes felügyelőbizottsági tagja –, hogy a jelenlegi menedzsment semmilyen visszafordíthatatlan lépést ne követhessen el. A prevenció azonban nem sikerült elegánsra: a gazdasági bizottság képviselői csak néhány órával az ülés kezdete előtt értesültek arról, hogy a vagyontörvény módosítása napirendre kerül, majd mielőtt az összes képviselő hozzászólhatott volna, a költségvetési bizottsági vitát – fideszes ügyrendi javaslatra – hirtelen lezárták. Az Országgyűlés sem foglalkozott néhány óránál többet a korábban (kétévi GDP-nek megfelelő) 50 ezer milliárd forintnyira becsült, beárazható és csak nagy vonalakban felbecsülhető állami vagyon kezelésének szabályaival, hétfőn a kormánypárti többség egyetlen mozdulattal fogadta el a módosító javaslatokat.

forrás : hvg.hu / VITÉZ F. IBOLYA

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.