Oszsza meg másokkal is

Eltűnt a hatóságok látóköréből egy másik vevő is, miután 2004 júniusában – egy egyetemista üzlettársával közösen – 328 millió forintért megvásárolta a Lotz-freskókkal ékesített, a Postamúzeumnak is helyet adó, Andrássy út 3. alatti Saxlehner-palotát. Az említett vevők még cégbejegyzést sem tudtak bemutatni, amikor a Verók István szocialista polgármester, Fürst György alpolgármester és Kékesi Tibor parlamenti képviselő által irányított önkormányzat lehetővé tette számukra a vásárlást. Lapunk azt is kiderítette, hogy visszaéltek a bizalommal, üzletrészüket gyorsan elpasszolták, majd a jogutód – egyébként ukrán – tulajdonosok is eltűntek a magyar hatóságok elől. A palotákat megvásárló cégek „belebuktak” életük nagy üzletébe: a felszámolás sorsára jutottak.

 

Két Andrássy úti projektcéget, a műemlék épületek vevőit is elérte a gazdasági világválság és a felszámolás

A két legértékesebb Andrássy úti palota vevőinek nyoma veszett. Miután a szocialisták, a Fürst–Verók–Kékesi irányította Terézvárosban eladták a favorizált projektcégeknek a különleges műemléki „portékát”, a vevő cég tulajdonosai búcsút mondtak üzletrészüknek, majd képviselőik nagy hirtelen eltűntek a nagyvilágban. A magyar hatóságok legalábbis nem találták a két vevő cég képviselőit. A főügyészség tovább nyomoz.

 

Az ügyészség által a demokratikus intézményrendszer ellen intézett „cinikus orvtámadás” óta lassan másfél év telt el, de sehol egy újabb gyanúsított Terézvárosban. Holott a futószalagon dobra vert Andrássy úti paloták ügyében a BRFK a városrészt irányító teljes szocialista és szabad demokrata frakciót meggyanúsította, a Központi Nyomozó Főügyészség pedig tavaly nyáron egyesítette az ügyeket. Az egyesítés oka, hogy „személyi és tárgyi összefüggések merültek fel”, ami a bűnszervezet lehetőségét is felveti, sőt mentelmi joggal érintett személy neve is felmerül a „maffiagyanús” ingatlanügyekben. Például az MSZP országgyűlési képviselőjéé, a parlamentnek most búcsút intő Kékesi Tiboré, aki 16 évig volt kulcsszereplője a VI. kerületi vagyonkezelésnek.

Bajor Zoltán (SZDSZ) alpolgármester kakukktojásnak számít az ügyben. Őt azért nem sorolnánk ide, mert „csupán” vesztegetéssel gyanúsítják. (A vádhatóság szerint 18 millió forint kenőpénzt kért egy kuncsafttól, aki a Bajcsy-Zsilinszky úton szeretett volna üzlethelyiséget vásárolni.) Bajor 2002 és 2006 között, az Andrássy úti palotavásárlások csúcsszezonjában „emigrációban” élt, Rákoskeresztúron építgette a liberális piacgazdaságot, kimaradt tehát a szórásból. Az idő tájt a VI. kerületben egy másik dudás felügyelte a területet: Fürst György szocialista alpolgármester. Ő tárgyalt a kerületért áldozatot hozni mindig kész vevőkkel, s ő vágta az Andrássy út 52. egykori lakóinak a fejéhez azt is: „Nem a birkáknak akarjuk az Andrássy utat felújítani! Gyerektelen bérlők kellenek.”

A triumvirátus

Igaza lett, valóban nem vettek lakást egymilliós négyzetméteráron a „birkák”, de még a helyi polgárok sem. Az Andrássy út 68. szám alatti műemlék épületbe, az Avenue Gardens luxuslakásaiba például tényleg nem babakocsit tologató családok költöztek, s a Szinyei Merse Ház lakásainak félmilliós négyzetméterárait sem az ingyen osztogatott száraztésztával a szocialistákhoz édesgetett Derűs Alkonyat nyugdíjasklub tagjai fizették meg.

A paloták és vevőik sorsa azonban most válik nagyon érdekessé, mert annak vagyunk tanúi, hogy a Verók–Fürst–Kékesi triumvirátus által favorizált projektcégek szinte mindegyike pórul járt. Mondhatni, belebukott élete nagy palotavásárlásába. Mind közül talán az A9 Ingatlanforgalmazó Kft. bukott leginkább. Ez a cég tett – Verókék számára visszautasíthatatlan – ajánlatot 860 millió forintért az Andrássy út 68. alatt lévő középiskola épületének megvásárlására. Ekkora összeg hallatán Verókék a versenytárgyalástól is eltekintettek. Mindez a 2004 áprilisi testületi ülésen történt, és szűk egy évvel később az ORCO Properties Group már meg is vette a palotát a projektcégtől, amely feltételezhetően nem fizetett rá a továbbadási tranzakcióra. Már csak azért sem, mert Verókék favorizáltjának csupán 10 + 20 százalékot kellett foglalóként kifizetnie, a vételárból fennmaradó hetven százalékot ráért akkor rendezni, amikor az ingatlan megtalálta „igazi” vevőjét. (Hogy miért nem rögtön az „igazit” keresték, ennek megfejtését az olvasó fantáziájára és legfőként az ügyben nyomozó főügyészségre bíznánk.)

Az A9 Ingatlanforgalmazó Kft.-nek azonban az igazán előnyös fizetési konstrukció és a gigaméretekhez képest feltűnően alacsony vételár ellenére nem felvirradt, hanem leáldozott a napja. Ezt olvashatjuk ma a cégközlönyben: „A Cégbíróság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapítja, hogy az A9 székhelyén, telephelyén, fióktelepén nem található, a képviseletére jogosult személyek lakóhelye, tartózkodási helye ismeretlen, illetve a cég képviseletére jogosultnak a lakóhelye külföldön van, és nincs a cégjegyzékbe bejegyzett kézbesítési megbízottja.”

Köddé lett román „üzletember”

Bodea Dorul Florentin, miután 2005-ben elődeinek sikerült túladniuk a mesés palotán, megszerezte az A9 üzletrészének 85 százalékát, a közvetlen befolyást a cég irányítása felett, majd eltűnt a magyar hatóságok szeme elől.

Ráadásul a román embert nemhogy a pestszentlőrinci székhelyen nem lelték többé, de még romániai állandó lakcímén is bottal ütötték a nyomát. Az A9 Ingatlanforgalmazó Kft. magyar ügyvezetője sem járt jobban, mint a köddé lett román. Az ügyvezetőre, aki még 2004-ben ajánlatot tett Verók Istvánnak, 2008 januárjában lecsaptak a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai, amint éppen 18 millió forintnyi kenőpénzt vett át. A féléves házi őrizet letöltése után most vesztegetés bűnsegédletével gyanúsítják. Nyilván választ kell majd arra adnia, mennyiért adta tovább az Andrássy úti palotát, no meg arra is, ki volt és hova lett az üzletrészét felvásárló – a világ elől elbujdosó – román ember.

Hasonlóan nyoma veszett egy másik buzgó vevőnek is, aki pedig a Lotz-freskókkal ékesített, a Postamúzeumnak is helyet adó Andrássy út 3. szám alatti Saxlehner-palotára vetette ki hálóját egy egyetemista hölgy társaként. Écsi Anita (ő volt az egyetemista) és Szalai Edit ugyanis alighanem összespórolt kakaópénzéből vette meg az 5800 négyzetméteres palotát 328 millió forintért. Szokás szerint egy hárommillió forint alaptőkéjű kft. képviseletében, amilyenek az évtized első felében csak úgy rajzottak a világörökség címet elnyert Andrássy úton, szemeikkel eladó palotákat pásztázva. Amikor Fürst György 2004. június 17-én a nagyszabású üzletről az előterjesztést a képviselő-testület asztalára tette, az ifjú hölgyek még cégbejegyzést sem tudtak mutatni, mégis a milliárdos értékű palota vevői lehettek. A terézvárosi vezetés ezúttal egy olyan cégbe, az A3 Expressz Kft.-be helyezte bizalmát, amelyet a megadott címen már egy hónappal később sem találtak. A hölgyek ugyanis amilyen gyorsan alapították a céget 2004 nyarán, olyan gyorsan túl is adtak rajta. Egy nappal az augusztusi tűzijáték előtt fájó szívvel megváltak üzletrészüktől. Pontosabban egy olyan cégnek adták tovább – a Fra Diavolo Kereskedelmi és Befektetési Tanácsadó Kft.-nek –, amely a cégbírósági iratok szerint 2004. augusztus 19. és szeptember 6. között csupán fiktív címen létezett.

Sőt később, 2009 nyarán véglegesen el is tűnt a cégvilág horizontjáról. A Fővárosi Bíróság végzése szerint „a Fra Diavolo Kereskedelmi és Befektetési Tanácsadó Kft. a székhelyén, telephelyén, fióktelepén nem található, a cég képviseletére jogosult (egyébként ukrán – a szerk.) személyek lakóhelye, tartózkodási helye ismeretlen, illetve a cég képviseletére jogosult lakóhelye ismeretlennek minősül, mivel a lakóhelye külföldön van, és nincs a cégjegyzékbe bejegyzett kézbesítési megbízottja”.

Ugye, ez a végzés ismerős?

Az előbbihez képest csak annyi a különbség, hogy az új tulajdonosokat most nem a festői olténiai területen, Tirgu Jiuban nem lehetett fellelni, hanem Ukrajnában tűntek el a magyar cégbírák és adóellenőrök elől. A Saxlehner-palota azonban – ahogyan az Andrássy 68. sem – nem veszett el, később akadt igazi gazdája is. Ahogyan ez történni szokott Terézvárosban, felbukkantak a valódi befektetők. Így a Saxlehner-palota – amelynek eladása ügyében szintén nyomoz a Központi Nyomozó Főügyészség – sorsának jobbra fordulását nem csupán a gyanútlanul pénzt áldozó új tulajdonosok leshetik aggódva, hanem a kakaópénzüket palotákra fecsérlő egyetemisták is, nem szólva a gyanúsítottá lett eladókról, Verókról, Fürstről és a többiekről, akiket különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsítanak.

Címek szellemvasúton

A híres építészeti műemlék remeket megvásárló egyik hölgy, Szalai Edit ettől az ügylettől függetlenül is szellemvasútként járkál s tűnik fel a magyar ingatlanpiacon és cégvilágban. Neve hol egy Andrássy úti címen, hol a II. kerületi Alvinci úton, hol az óbudai Szépvölgyi úton bukkan elő, azon pedig már meg sem lepődünk, hogy kézbesítési megbízottja egy Belize Cityben lévő offshore cégnek is, a dallamos nevű Edmonds & Edwards Ltd.-nek.

Igaz, a postafiókcímen megbújó offshore cég tulajdonosait is aggodalommal töltheti el, hogy Szalai Edit kézbesítési megbízottnak mostanában olyan leveleket hoz a postás, amelyekből a Belize-szigetekieket is csak a csődről lehet tájékoztatni. Úgy tűnik tehát, hogy aki a VI. kerületi ingatlanláz idején könnyelműen palotavásárlásra adta a fejét a magyar világörökségben, annak mostanában a felszámolás vagy a csőd sanyarú sorsa jutott osztályrészül.

forrás : magyarhirlap.hu / Bán Károly

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.