Oszsza meg másokkal is

Ranschburg Jenő úgy tapasztalja, a média hatására az utóbbi években egyre jobban előtérbe kerültek a gyerekek és fiatalok által elkövetett brutális aktusok, amelyeknek valóban megnövekedett a számuk. Igazán elrettentőnek azt tartja, hogy ezek a jelenségek egyre alacsonyabb életkorban jelentkeznek.

A szó lélektani értelmében a gyerekek 9-10 éves kortól jóval elhagyatottabbak, mint a megelőző generációk voltak, vagyis nincsenek úgy monitorozva, mint régebben. Pedig a gyerekek igénylik a rájuk irányuló figyelmet, tévedés ennek az ellenkezőjét állítani. Szeretnek "szem előtt lenni", és szeretnek lázadni ez ellen. Kontroll hiányában a gyerek olyan értelemben szabad, ami rossz neki.

Manapság a szülők nagy része ritkán képes komolyabb áldozatot hozni gyermekéért, bár verbálisan az életét is adná érte. Az is tény, hogy manapság a szülőknek nincs annyi ideje okosan foglalkozni gyermekével, mint korábban.

A pszichológus cáfolta, hogy létezhet agresszivitás nélküli gyerekkor, stresszmentes iskola. Az úgynevezett rangsorképző agresszivitások koragyerekkortól léteznek, főleg a fiúknál, de bizonyos mértékig a lányoknál is. Ennek a jelenségnek köszönhető például a sport kialakulása, a fiúknál ennek hatására formálódik a "férfias viselkedés". Mindez szervesen kapcsolódik a korosztály életének mindennapjaihoz.

Ugyanakkor minden esetben szükséges fellépni a kötekedő agresszivitással szemben, amelynek során az erősebbek a gyengébbekre támadnak, aminek elsősorban a népszerűség megszerzése a célja. Hogy nem is alaptalanul, azt jelzik azok a mobiltelefonnal készült felvételek, amelyeket az osztálytársak készítenek kiszemelt áldozatukat terrorizáló társaikról.

Ranschburg Jenő úgy véli, nem kizárólag a pedagógusok feladata az agresszív gyerekek és fiatalok megfékezése. A gyerekek leggyakrabban a családjukból hozzák sokszor beteges indulataikat, hisz a hétköznapokban maguk is részesei, szenvedő alanyai a szülők kötözködő agresszivitásának. Ezzel szemben egyedül többnyire tehetetlen a pedagógus.

A leghatékonyabb eszköz az iskolába agresszívan érkező gyerekek nevelésében a pozitív célok mentén történő közösségépítés, amit korábban a cserkész- és úttörőmozgalom teljesített. A gyerek leginkább a kortársai között tanulja meg a helyes viselkedési módokat, például azt, kinek hol a helye, mi a szerepe a közösségben. A pedagógusoknak e közösségek kialakításában lenne kulcsszerepük.

E nélkül a kamaszok kiszolgáltatottakká válnak a szélsőséges politikai szervezeteknek, akik a gyűlölet és bűnbakképzés talaján nyújtanak számukra hiánypótló közösséget. A fiatalok 12-18 éves kor között hajlamosak a végiggondolatlan instrukciók követésére, többségüknek szüksége van olyan autoritásra, amelyik megmondja nekik, mi a jó és mi a rossz. Így fordulhat elő, hogy a fiatalok egy része tapasztalatok nélkül képes véleményt alkotni egy megbélyegzett népcsoportról.

A pszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy az előítéletekkel szemben nehéz fölvenni a harcot. A szélsőségesek által kínált közösségben (legyen az egy focicsapat vagy a nemzet) a fiatal biztonságban érzi magát, és ennek a biztonságnak az ára, hogy a képzett bűnbakot (romákat, zsidókat, a másik csapat drukkereit) áldozatul kell dobni a köz érdekében. A verbálisan agresszív fiatalok erősen hajlamosak a tettlegességre.

Fentiekből következően Ranschburg Jenő meggondolatlannak tartja a választójog 18. életév betöltéséhez kötött korhatárát, azt legalább a 22. életév eléréséhez kötné. Úgy véli, a 18 évesek legalább 80 százaléka nem alkalmas felelős döntés meghozatalára. A korosztály zömét a szakember szerint egyfelől a tökéletes közöny, a közélet iránti teljes érdektelenség, másfelől az előítéletekkel feltüzelt attitűd jellemzi. Utóbbiak mások bűnös felelőtlenségének válnak kiszolgáltatottjaivá, így akaratlanul is tragédia felé meneteltetik az országot.

forrás : STOP

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.