"Jobbik-ország". Egy politikai program margójára
2010.01.31. 09:44
Most, hogy hivatalosan is kezdetét vette a kampány, az embernek eszébe jut, meg kellene nézni, mi is áll a pártok programjaiban, milyen elképzeléseik, vízióik, jövőképeik vannak, mit ígérnek, vagy éppen mivel hitegetik a választókat. Nem mintha a választópolgárokat különösebben érdekelnék a programok – de azért mégis. Aztán kutakodik az ember egy kicsit, és azt kell megállapítania, hogy programok nem nagyon vannak.
Oszsza meg másokkal is
A Fidesz úgy közelíti a kétharmadot, hogy néhány kiszivárogtatáson, cáfolaton, egy-egy felröppentett kísérleti léggömbön kívül semmit sem lehet tudni a programjáról. Honlapjukon is csak a legutóbbi országgyűlési, illetve az Európai Parlamenti választások programja olvasható. Persze, vannak „előnyei” is a programnélküliségnek – így ugyanis nem kell majd magyarázkodni kormányra kerülés esetén, hogy mit miért nem tartanak be választási ígéreteik közül. Komolyra fordítva a szót, a tény, hogy a Fidesz minden program nélkül (vagy programját titokban tartva, a nyilvánosság elől elzárva) fogja megnyerni a választásokat, nemcsak ennek a pártnak a gátlástalanságát, a demokráciáról vallott felfogását világítja meg, hanem a magyar társadalom politikai érettségét is.
A választópolgárok jelentős része ugyanis messianisztikus lelkesedéssel követi azt a Fideszt, amely semmit sem mond programjáról, csak az elmúlt nyolc év kormányzására mutogat. Hogy ez elég, azt pedig az MSZP-nek köszönhetjük, akik a kampányban is folytatják a kormányzásukat is jellemző stílustalan és idétlen politizálást , miközben képtelenek akár csak egyetlen értelmes mondatot mondani az elmúlt nyolc év kormányzati filozófiájával, teljesítményével kapcsolatban. Programról pedig ne is beszéljünk… Az LMP ugyan azt hirdeti, hogy lehet más a politika, de ez náluk is csak lehetőség marad. Honlapjukon számtalan tarka-barka, „jópofizó” bejegyzés, performansz található, de komolyan vehető választási programot nem találni. Így hát – na meg egyébként is – igazat kell adnom bloggertásaimnak ( itt és itt ).
Mindennek ellenére vannak olyan pártok, amelyek nyilvánosságra hozták a programjukat (ha a későbbiekben mások is megteszik ezt, azokra is ki fogok térni). Ebben a (rövid) sorban az első a Jobbik volt. Programjukról sokan írtak már, mégis azt gondolom, érdemes és szükséges is visszatérni erre az irományra. Már csak azért is, mert olvasom, hogy ötszáz szakértő dolgozott a szövegen. Nos, ha ez valóban így van, akkor azt kell mondanom, valami baj lehet a Jobbik szakértői, intellektuális hátterével.
A program ugyanis tele van ostobaságokkal, közhelyekkel, és persze tömény, fajgyűlölő cigányellenességgel. Nem fogok mindent felsorolni, csupán néhány példát említek. Kezdjük az olyan abszurd (és persze komikus) ötletekkel, mint a Magyar Őstörténeti Intézet felállítása, a Turulmadárnak járó alkotmányos védelem, vagy éppen a „kóbor eb jelenség megszüntetése”. A szöveg íróinak egyébként is problémái vannak a magyar nyelvvel (vagy saját gondolataikkal), hiszen sikerült teljesen értelmetlen mondatokat is leírniuk (egyetlen példa: "Környezeti, állatjóléti, és társadalmi (munkahelyteremtés) keresztmegfelelésre ösztönzünk”, olvasható a program 21. oldalán).
De vannak egyéb, komolyabbnak tetsző ostobaságok is a javaslataik között, mint pl. a magyar édesvízkészlet fölöslegének exportja a Közel-Keletre, az önellátó börtönök gondolata, a szülőtámogatási életjáradék nyugdíj helyett, az államadósság leírása, a csődközeli cégek állami támogatása egyedi elbírálás alapján (sic!), csendőrség felállítása, Közszolgálati és Tartalomminősítő Tanács a médiában, a Szent Korona-tan, a keresztény értékrend alkotmányba foglalása, vagy a halálbüntetés visszaállítása – de nem folytatom.
Mindez már önmagában is mutatja a Jobbik politikai és intellektuális korlátoltságát. Az igazi botrányt azonban a cigánysággal szembeni alig leplezett fajgyűlölete jelenti. Nem mintha ez különösebb meglepetést keltene, hiszen mindannyian tudjuk, a Jobbik egy olyan párt, amely a társadalomban meglévő előítéleteket, cigányellenességet kihasználva, azt folyamatosan újratermelve, aljas indulatokat gerjesztve építette/építi fel önmagát. Mégis, ismét és ismét le kell szögezni, megengedhetetlenek az olyan nyíltan fajgyűlöletet szító mondatok, mint amilyenek a programban olvashatók. Nemcsak azért, mert egyszerűen hazugságok, hanem azért is, mert egy népcsoport, a társadalom egy részének a szisztematikus és nem is leplezett kizárására, kirekesztésére törekszenek. S ez egy demokráciában elfogadhatatlan!
Anélkül, hogy az irományt tovább elemezgetném – akinek van kedve és gusztusa, olvasson bele – is megállapítható, hogy program egy „bezárkózó, autoriter, nacionalista keresztény kurzus politikai ideológiáját” ( Fleck Zoltán ) tartalmazza, amelynek lényege egy reakciós, mindenkit kizáró esszencialista nemzet-felfogás, a magyarkodás, a nyugat-, globalizáció-, és kapitalizmusellenesség, egy államközpontú baloldali ideológia, amelynek legfontosabb eleme a teljesen esztelen ígérgetés (a program több mint 700 különböző jellegű, gyakran egymásnak is ellentmondó ígéretet tartalmaz, amelyeknek csak részleges megvalósulása is rövid idő alatt a gazdasági rendszer összeomlását eredményezné).
Mindez le van öntve nemzeti ideológiával, és egyfajta – esetenként − rejtett, de mindig világosan és egyértelműen felismerhető rasszizmussal. A program társadalomfelfogása abszurd módon értelmetlen – nincs társadalmi tagozódás, rétegződés, nincsenek különböző érdekek és érdekcsoportok, csak és kizárólag „magyar emberek” vannak (ez a kifejezés 313 alkalommal fordul elő a szövegben!). S hogy kik a „tisztességes magyar emberek”? Nyilván azok, akik osztják a Jobbik nézeteit. Hát ennyire egyszerű az a világ, amelyben Vona, Morvai, Szegedi és a hozzájuk hasonlók élnek.
Ugyanakkor a Jobbik minden társadalmi problémát és konfliktust „rendészeti” problémaként lát és állít be, s ennek megfelelően megoldási javaslatai kimerülnek a szigorú ellenőrzésben, különböző őrségek, bürokratikus intézmények felállításában, a büntetésben, az állam erőszak különböző megnyilvánulásaiban, a kizárásban. Dialógus, konszenzusok keresése, megegyezés, összeműködés, kommunikáció – ezek a szavak, ez a felfogás, ami pedig a demokrácia lényege, fel sem vetődik. S pontosan ez az, ami miatt a Jobbik programja, ideológiája tovább rombolja, károsítja az egyébként is rossz állapotban lévő politikai kultúrát, a magyar demokráciát – még akkor is, ha programjának megvalósítására semmi esélye sincs. És ezért erkölcsi és politikai kötelességünk felemelni a szavunkat ezek ellen az esztelenségek ellen.
forrás : ethnografus.nolblog.hu
|