Oszdmeg másokkal is

Magyarországon a szélsőjobb még soha nem tűnt olyan jól szervezettnek és profin kommunikálónak, mint a Jobbik, a szombaton, Újbudán tartott kampánynyitó rendezvényén. Zene, fényhatások, egyre fokozódó hangulatú beszédek, összetartozás-érzet, eltökéltség és erőfitogtatás. A történelmi és nemzeti jelképek - Árrpád-sávos zászló, Szent Korona utánzat - pártpolitikai célú hasznosítása.

A színpad hátterében hatalmasra nagyított négyes: előtérben Vona Gábor a nézőt szuggeráló tekintettel, mellette Morvai mosolyog bocskaiban, másik oldalán Árpád-sávos sálban modellszerűen Pörzse Sándor, a háttérben Balczó Zoltán sötét öltönyben, konszolidált és kulturált.

A legfőbb események, így Vona (úgy is, mint Magyarország leendő miniszterelnöke) és Morvai (úgy is, mint Magyarország leendő első női köztársasági elnöke) beszéde is letölthetők a barrikád.hu-ról. A honlap élőben közvetítette az eseményeket, így a párttagok, aktivisták ás támogatók szerte az országban követhették az eseményeket.

 

A képernyőn át is érződik, a hangulat felkeltésének minden mediális eszközével éltek a rendezvény szervezői. Jól felkészítették Vona Gábort is, aki nagyon világos pózban jelent meg hívei - és feltehetőleg ellenfelei - előtt. Az új erő felirat mögött álló Vona az egész rendszerváltás leváltására készül - forradalmi pózban beszélt, az ifjúság mindent elsöprő hitét és lelkesedését próbálta magára ölteni. Még az sem kizárható, hogy el is hitte magáról, ugyanazt teheti, mint a Nagy Imrét és kivégzett 56-os társait újratemető Orbán Viktor, amikor 1956 hőseivel azonosult mára történelmi jelentőségűvé vált 1989-es beszédében.

Csakhogy Vona most Orbán Viktor leváltását célozta be orbáni pózával. A forradalmár a mára konzervatívvá vált legnagyobb erő ellen indult csatába, a legkisebb fiú bűntelen, igazságkereső szerepével azonosulva. Azt állította ugyanis, hogy ők nem Kádár Jánostól és Soros Györgytől vették át a zászlót, hanem Pongrátz Gergelytől.

Orbán és Vona között tizenöt év van, ami már majdnem egy emberöltő. Ám abban a nézőben, akinek sikerült kívülről néznie az eseményeket, bizonyára felmerült a kérdés, hogy vajon eljátszható-e ugyanaz a szerep 15 évvel később. A történelmi helyzet nyilvánvaló különbségei (a posztkommunizmus nem azonos a kommunizmussal, a kádári örökség nem azonos Gyurcsányéval, Orbánt nehéz a kommunizmus társutasának szerepkörébe skatulyázni) mellett további lényeges különbségek is adódnak a mai Vona és az egykori Orbán között.

Az egyik ilyen különbség a parlamentáris demokráciákban elfogadott illemkódex betartása. Orbán Viktorral szemben már bevetettek rasszista vádat, amikor cigányozták. Vona most a kódolt zsidózás eszköztárából merített, amikor az MSZP-hez társítva a Fideszt feltette a kérdést: vajon a polgári párt zászlaján a narancs nem jaffa-e?

Ugyanezt a nyelvet használta a liberális párttal kapcsolatban is, amikor azzal büszkélkedett, hogyan verte a Jobbik az SZDSZ hatalmas, gőgös orrát a padlóba az európai választáson. A rendszerváltás óta eltelt húsz éve során kormányzó erőket akkor is egységesen támadta, amikor ahhoz a texasi láncfűrészeshez hasonlította őket, aki plasztikai sebészként kíván tevékenykedni. Az elkövetett hibák miatt az egész rendszernek pusztulnia kell, mindenestül a kormányfő-jelölt szerint.

A Jobbik kampányindító gyűlése azt a kérdést vetette fel, hogy vajon pusztán a rendezvényt szervezők tudták ügyesen felkavarni a hangulatot, amely úgy magával ragadta a résztvevőket, hogy a színpadra kiszólított képviselőjelöltek közül többen sírva is fakadtak, vagy a tömegpszichózisnak a vezetők karizmája volt a magyarázata. Mind a két esetben elég riasztó a jelenség, ám a második eset az, amelyik valóban elgondolkodtató: lehet, hogy a rajongás olyanfajta lélektanával van dolgunk a Jobbikban, mint ami a Vidám Vasárnap valamelyik adásának résztvevői körében tapasztalható?

Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy számos megnyilvánulását láthattuk korábban már az Orbán- és Gyurcsány-rajongásnak is, nem is beszélve az Orbán- és Gyurcsány-fóbiáról. Gyurcsány ebbe bele is bukott, Orbán is súlyos árat fizetett érte. Kérdés, a személyi kultusz hova vezethet egy szélsőjobbos politikai erő esetében.

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.