Oszdmeg másokkal is

Heves politikai álvitát váltott ki a Figyelő legfrissebb számában a Fidesz nyugdíjterveiről megjelent cikk. A lap újdonságként tálalta a Fidesz régi-új elképzeléseit és annak várható hatásait is.

A Fidesz legutóbb novemberben ismerte el, hogy a svéd nyugdíjmodell bevezetésén gondolkodik, azonban az MSZP támadását látva a párt villámgyorsan visszatáncolt, mondván: "a svédektől legfeljebb Zlatan Ibrahimovicot szeretnénk átvenni”. Az elmúlt néhány nap kommunikációs eseményei rávilágítnak arra, hogyan lehet egy megfontolásra érdemes szakmai javaslatot néhány haszonleső politikai nyilatkozattal lejáratni.

A Fidesz "kiszivárgott” nyugdíjtervei a választók riogatására alkalmas buta politikai műbalhéba torkolltak. A Figyelő legfrissebb száma szerint az ellenzéki párt nyugdíjterve óriási társadalmi és politikai feszültségek veszélyét hordozza. A feszültség forrása a Svédországban is alkalmazott nyugdíjmodell hazai bevezetése lenne, ami a lap szerint 10-20 százalékkal alacsonyabb nyugdíjakat fizetne és akár 70 éves korig dolgoztatná a munkavállalókat.

Kommunikációs ziccer az MSZP-nek

Nyugdíjkatasztrófához vezet, ha a Fidesz bevezeti a svéd modellt . Ezzel a rendszerrel 15-20 százalékot elvesznek a nyugdíjasoktól és akár 70 évre emelkedhet a nyugdíjkorhatár – mondta fel az újságcikket szombati sajtótájékoztatóján Korózs Lajos, az MSZP országgyűlési képviselője. Hozzátette: a svéd modell nem igazságos és nem humánus. A szocialista politikus szerint a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer jó, fenntartható, finanszírozható és kellően rugalmas.

Néhány apróság a szocialisták álláspontja szerint jelenleg jól és igazságosan működő nyugdíjrendszerről: ideális esetben a befizetett nyugdíjjárulékoknak kellene fedezniük a nyugdíjasok járandóságát. A befizetett járulék azonban kevés, így más célokra befizetett adóforintokból kell kiegészíteni a nyugdíjkasszát évről évre, több mint 500 milliárd forinttal – a magas hiányhoz hozzájárul, hogy a járulékok egy része nem az állami rendszerbe, hanem magánnyugdíj pénztárakba kerül. A hiányzó pénz ezt leszámítva is közel 60 milliárd forint. A gazdasági racionalitás a nyugdíjjárulékok emelését nem teszi lehetővé, hiszen így a jelenleginél is kevésbé érné meg legálisan (bejelentve) munkát vállalni. A járulékok ebben az évben is csökkentek, a csökkenésnek pedig a versenyképesség fenntartásához folytatódnia kell. Bár a jelenlegi nyugdíjrendszer valóban bőkezű a nyugdíjba vonuló munkavállalókkal, azonban a nagyvonalúság csak a költségvetés eladósításából (államadósság terhére) finanszírozható.

A nyugdíjkassza pénzügyi egyensúlya valószínűleg a közeljövőben elérhetetlen lesz – a következő időszakban ráadásul a Ratkó-korszakban született generációk is megkezdik a nyugdíjba vonulást, ami azt jelenti, hogy arányaiban több lesz a nyugdíjas és kevesebb az alkalmazott járulékfizető, mint most. A népesedési tendenciák sem kedveznek a kilátásoknak, tehát a rendszer hosszú távon várhatóan a mostaninál is nagyobb hiánnyal kell megküzdjön.

 

A mai nyugdíjrendszer fenntarthatatlan és igazságtalan is (Fotó: Magócsi Márton)

 

A mai felosztó-kirovó szisztéma – melyben a járulékokat határozza meg az állam, az így összegyűlt pénzt pedig szétosztja a nyugdíjasok között – nem pusztán fenntarthatatlan, hanem igazságtalan is, hiszen a mai aktív dolgozók fizetik be a járulékokat, amit a mai nyugdíjasok élnek fel. A jövőben a rendszer felvázolt sajátosságai miatt változatlan formában is csökkennének a nyugdíjak és emelkedne a korhatár – lásd a Bajnai-kormány intézkedéseit – tehát a mai fiatalok, a jövő nyugdíjasai a befizetéseik töredékére sem számíthatnának idős korukban.

Az idén életbe lépő változásoknak köszönhetően csak a rendszer teljes összeomlását sikerült elhalasztani, az alapvető problémák azonban 4-5 választási ciklus (kb- 15-20 év) alatt újratermelődnek. Hosszú távon, az évszázad közepére a nyugdíjasok növekvő száma miatt a nyugdíjkiadások mértéke már a GDP 10 százaléka közelébe kerülne. A Fidesz 24 óra alatt leváltott nyugdíjkoncepciója

A Figyelő és a Heti Válasz novemberi Öngondoskodás konferenciáján a Fidesz alelnöke úgy fogalmazott: a skandináv modell, az egyéni számla bevezetése lehet hosszú távon megfelelő , mivel ez nemcsak fenntartható, hanem kiszámítható és átlátható is. Varga Mihály a Figyelő e heti számában is megerősítette ezt a kijelentését. "A Fidesznek az az álláspontja, hogy a nyugdíjakat hozzá kell igazítani a gazdaság állapotához, életképességéhez, és abból fizessük a nyugdíjat, amit erre a célra félretettünk" – fogalmazott a lapnak a politikus. Varga nem titkolta: e célok eléréséhez át kell térni az úgynevezett egyéni számlás NDC rendszerre, majd megismételte, hogy ez a szisztéma önfenntartó és mindenkit a legális munkavállalásra ösztönöz.

A cikk megjelenését követő 24 órában Varga Mihály és a Fidesz nyugdíjstratégiája megváltozott . A politikus azt mondta: "a svédektől legfeljebb Zlatan Ibrahimovicot szeretnénk átvenni, és semmiféle modell átvételében nem gondolkodunk." A párt jelenleg a tavaszi országgyűlési választások biztos befutójának számít.

Az NDC modell – előnyök és hátrányok

A svéd egyéni számlás modellnek - a többi nyugdíjmodellhez hasonlóan - vannak előnyei és hátrányai. Az NDC rendszer előnye – ha a politika egyszer és mindenkorra kivonul a nyugdíjak megállapításából –, hogy megteremti a nyugdíjjárulékok és járadékok egyensúlyát, hogy annyi kifizetést enged, amennyi befizetés összegyűlik a rendszerbe.

A dolgozókat érdekelté teszi a befizetésekben, hiszen a pénzt virtuális számlákon tartja nyilván, így mindenki pontosan tudja, hogy éppen mekkora nyugdíjra számíthat. Azért virtuális, mert közben a rendszer felosztó-kirovó jellege, tehát a nemzeti kockázatközösség megmarad, tehát a befizetéseket az aktuális nyugdíjkiadások elviszik, a pénz csak virtuálisan áll rendelkezésre. Így a rendszerből készpénz formájában nem vehetjük ki a járulékokból felhalmozott megtakarításainkat – mint mondjuk egy bankszámláról – (ahogy ezt most sem lehet megtenni), de legalább mindig pontosan tudjuk, hogy mennyit fizettünk be, ráadásul a felhalmozott összeg örökölhető is.

Azok, akik többet fizetnek be egy NDC nyugdíjrendszerbe mert többet dolgoztak bejelentve, idővel biztosan és kiszámíthatóan magasabb nyugdíjat kapnak (tehát a 10-20 százalékkal alacsonyabb nyugdíjak nem vonatkoznának mindenkire, sőt, sokan a mainál magasabb nyugdíjat kapnának, mint a mai rendszerben). A költségvetés pedig kiszállhatna a nyugdíjak finanszírozásából, az évente felszabaduló százmilliárdokat adósságrendezésre vagy adócsökkentésre fordítva hosszabb távon stabilan magasabb növekedést lehetne elérni, ami előbb-utóbb magasabb fizetésekben, ennek következtében pedig több nyugdíjjárulék befizetésében csapódna le.

A rendszerben csak azoknak kellene 70 éves korukig dolgozniuk, akik a nyugdíjas éveiket megelőző évtizedekben a nyugdíjminimumhoz szükséges mennyiségű járadékot nem fizették be. A 70 éves nyugdíjkorhatár rémével tehát a nagy többség nem szembesülne, de a választók nyugalmának megzavarására ez a szám jól felhasználható.

Az NDC rendszer hátránya, hogy a mainál valamivel kevesebb nyugdíjat fizetne, azonban ezt nem a hiányt és a jelenleg még aktív generációk által a jövőben fizetendő adósságokat növelve tenné, ilyen értelemben tehát igazságosabb és fenntarthatóbb is lenne.

Az NDC támogatóinak azonban nyíltan ki kell mondaniuk: a nyugdíjrendszer nem lehet egyszerre hosszú távon igazságos és szociálisan érzékeny, egyenlősítésre törekvő is. A szociális felkarolás ilyen értelemben nem lehet a nyugdíjrendszer feladata, az időskori elszegényedést a szociális hálón keresztül kell meggátolni.

Holtzer kontra Bokros

Az 1998-as nyugdíjreform atyja, Bokros Lajos is az NDC rendszer támogatója. A szakember az Élet és Irodalom egy tavalyi számában kifejtette : a svéd mintát követve bevezetné a névleges járulék-meghatározottságú rendszert, ami az állami nyugdíjpillér fenntartható működését a rendszer pénzügyi egyensúlyának megteremtésével érné el.

A volt szocialista pénzügyminiszter szerint a nyugdíjrendszer két legnagyobb jelenlegi problémája - a járulékok és járadékok mértékének rögzítése valamint a nyugdíjkasszát az államháztartás részeként kezelő szemlélet - okozza a nyugdíjkassza állandósult hiányát és a politikai elit nyugdíjakat érintő, sokszor populista magatartását. Bokros újabb nyugdíjreformja a befizetett járulékok mértékét rögzítené, amitől a kifizetett nyugdíjak nagysága nem szakadhatna el.

Ahogy cikkében fogalmazott: el kell fogadni, hogy a járadékok reálértéke egyik évről a másikra akár némileg csökkenhet is. Bokros nem rejti véka alá, hogy az állami nyugdíjrendszer pénzügyi stabilitása, fenntarthatósága fontosabb közpolitikai cél, mint az egyes nyugdíjak reálértékének megőrzése. Ezzel a reformmal az MDF EP-lista vezetője szerint sikerülne kivenni a nyugdíjat "a politika homokozójából".

Holtzer Péter a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) elnöke tavaly azt nyilatkozta a Hírszerzőnek , hogy nem működne Bokros nyugdíjreformja. Holtzer nem híve az NDC rendszernek, mivel az „ugyanolyan felosztó-kirovó szemléletű maradna, melyben, ha kevés nyugdíjjárulékból sok nyugdíjat akarnának fizetni, ugyanúgy hiány keletkezne. Ha sok millió nyugdíjas egyszer csak kimenne tüntetni, akkor a Parlament fölülírná a szabályozást.”

Holtzer szerint „a Svédországban is alkalmazott rendszer nem a felépítésének és alapvetésének köszönhetően működik jól, hanem azért, mert svéd. Egy olyan országban, ahol az emberek elfogadják, hogy vannak hosszú távú szabályok, ahol nem mindenki a kiskapukat keresni, ahol magas politikai konszenzus mellett lehet döntéseket hozni, ott ez működhet. Ha a hasonló elven működő svéd és olasz rendszert egymás mellé tesszük, könnyű kitalálni, hogy melyik működik jól. És azt is, hogy mi melyikhez lennénk közelebb.”

(Forrás: Hírszerző, Figyelő)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.