A jó gazdaság- és társadalompolitika alapfeltétele a beléje vetett közbizalom. Közbizalmat csak az a politika képes maga iránt kelteni, amelyik következetes és kiszámítható. Nos, az elmúlt időszak magyar kabinetjeinek tetteiből és a leendő kormánypárt vezető tisztségviselőinek megnyilatkozásaiból finoman szólva sem árad következetesség, ezért nem, vagy legfeljebb ideig-óráig számíthatnak közbizalomra. És ez már önmagában is probléma, mert bizalom nélkül esély sincs a sikerre — Magyarország sikerére.

Az MSZP-SZDSZ kormányok maguk okozták azokat a súlyos gondokat, amelyek a tavaly októberben beállott államcsőd-közeli helyzet belső okozói voltak. Emlékezzünk arra, hogy a 2002-es választási kampányban hogyan indította el Medgyessy Péter és csapata azt az ígéret-dömpinget, amely a bérek és nyugdíjak jelentős növelését vetítette előre. S az MSZP-SZDSZ kormány elkövette azt, ami a politikában a legkártékonyabb tud lenni: betartotta rossz ígéreteit.

Pedig nem volt szükség arra a kétezres évek első felében, hogy az állam túlköltekezéssel avatkozzon bele a gazdaság folyamataiba, hiszen a vállalkozások rendelkeztek annyi felhajtó erővel, amellyel a növekedés tartható lett volna. Az állam értelmetlen pazarlása fölösleges volt és – mint láttuk – hihetetlen károkat okozott: eladósította hazánkat és drámaian legyengítette az országot.

Ezt megtetézte az is, hogy a demagóg költekezést meg sem próbálták következetes államháztartási reformokkal ellensúlyozni, sőt, a szükséges és már-már elinduló egészségügyi szerkezetátalakítást nem magyarázták el megfelelően a szakmának és a társadalomnak. Így a végletesen populista, tragikomikus népszavazás eredménye nem lehetett más, mint az, hogy a reform hamvában holt, a kormánykoalíció fölbomlott, és a vérszegény gazdasági teljesítmény káros hatásait legyengült kisebbségi kormány próbálta kezelni.

Bajnai Gordon kabinetjéről el lehet azt mondani, hogy az általuk bevezetett megszorító intézkedésekkel sikerült elkerülni az államcsődöt, ám lépéseik távolról sem elégségesek az ország növekedési pályára állításához.

* A Fidesz azonban még a válság tényét is tagadja akkor, amikor a megszorítások szükségességét utasítja el. Orbán pártjának ez a magatartása önmagában még nem lenne probléma, ha nem volnának kormányzásra esélyesek. Éppen azért kell kiemelten foglalkozni gazdaságpolitikai elképzeléseikkel, mert nagy valószínűséggel az ő tetteik fogják leginkább befolyásolni hazánk hosszabb távú kilátásait.

A Fidesz első blöffje az, hogy merő populizmusból egymásnak gyökeresen ellentmondó elképzeléseket lebegtetnek esetleges általános kormányzati gazdaságpolitikájukat illetően. Ez súlyos hiba, hiszen azt sugallja, mintha Magyarország stabilitását és felemelkedését lényegesen különböző módokon lehetne megteremteni. Ez azonban nincs így.

Az államháztartás ugyanis túlméretezett és rossz szerkezetű, az állam működése a maga intézményeivel és újraelosztási rendszereivel rendkívüli mértékben hatékonytalan, átláthatatlan és korrupt. Ez természetes módon idézi elő azt a fönntarthatatlan és igazságtalan helyzetet, hogy rengeteg a közterhet nem viselő, a pusztán a nagyon kevesek által megtermelt javakból élő ember. Egyenes következménye a rossz államháztartásnak az is, hogy az oktatás és képzés silány színvonalú és egyáltalán nem kereslet-orientált, vagyis a munkanélküliség újratermeli önmagát.

Ebben a szerkezetben az egészségügyi és nyugdíjrendszer finanszírozását sem lehet tartósan biztosítani a deficit növelése nélkül. Rossz államháztartást hosszú távon csak külföldi hitelből lehet finanszírozni, már ameddig hajlandó valaki pénzt áldozni ilyen értelmetlen célra. A GDP-re vetített államadósság már most 80%-os. Ez nem jelent mást, mint a legnagyobb bűnt: gyermekeink jövőjének elzálogosítását. Ilyen körülmények között csak egy megoldás lehetséges: fegyelmezett költségvetési politika és ezzel egy időben az államháztartás egészének átfogó reformja.

A Fidesz második blöffje az elsőre épülő blöffcsomag, amely immár sokkal konkrétabb jóslatokat és intézkedési terveket tartalmaz. Azt sulykolják például, hogy az államháztartás hiánya 7% körül lesz, mert a kormány eltagad fontos tételeket a jövő évi költségvetésben.

Egy adott költségvetés csak a tárgyév kötelezettségeit tartalmazza, nem is tehet mást, így nem is kell kalkulálni később esedékes kifizetésékkel. Sokkal valószínűbb, hogy azért emlegetnek ilyen magas hiányt, mert már most tudják, hogy a társadalom különböző csoportjainak választási célból tett ígéreteiket be akarják majd tartani, s pontosan tudják azt is, hogy ez a hiány elszabadulásához vezethetne. Igen ám, de finanszírozónak is kell a felelőtlen ígéretek mögött állnia. Az IMF képviselője a közelmúltban viszont Orbánék orrára koppintott és közölte, hogy elfogadhatatlan a hiány növelése.

Amikor tehát a Fidesz nagyobb hiányt blöfföl, nem tesz mást, mint – a reformok tagadása miatt – beismeri, hogy növelni szándékozik az így is elviselhetetlen mértékű eladósodottságunkat.

* De itt nem áll meg a leendő kormánypárt a zavaros konkrétumok terén. Jövő év végén ki akarják tűzni az euroövezethez való csatlakozásunk céldátumát. Ezzel viszont elismerik, hogy teljesíteni kell a csatlakozás kritériumait, ami gyökeresen ellentmond fenti elképzeléseiknek.

Adócsökkentési terveik is lógnak a levegőben, hiszen a pazarló kiadásokból érdemben nem faragnának, vagyis nem teremtenék meg az adócsökkentés feltételeit. Ezt az ellentmondás néhány fideszes szakértő és pártújságíró azzal kívánja feloldani, hogy rámutat a napokban többek között Járai Zsigmond és Szapáry György által jegyzett újsághirdetésre. Ebben a kormánnyal szemben álló közgazdászok egyfelől valóban szerkezeti reformokat sürgetnek, másfelől azonban en bloc elutasítják a mostani költségvetésben testet öltött megszoratásokat.

Csak a közterhek csökkentésére összpontosítanak, ám nem követelik az államháztartás egészének szerkezeti reformját, vagyis nem nevezik meg a fedezetét a bevételkiesésnek. Arról nem is beszélve, hogy a hirdetést aláírók hitelességét nagyban csökkenti az a tény, hogy 2002-ben az MSZP-SZDSZ száz napos programjának Fidesz-KDNP általi elfogadásakor ugyanők nem tiltakoztak sem egész oldalas sajtókommünikében, sem más nyilvános fórumokon, pedig az a felelőtlenül és fedezet nélküli osztogatás jelentette a kegyelemdöfést a magyar gazdaságnak.

A blöffök sorát még szaporíthatnánk olyan képtelenségekkel, mint a munkahelyek pusztán állami forrásokból történő "teremtésének" hamis ígérete, vagy annak a választókkal való elhitetése, hogy a kormány rászoríthatná a független Monetáris Tanácsot az alapkamat tetszőleges mértékű csökkentésére, különösen akkor, amikor a csökkentés feltételeit a maga részéről – mint fentebb láttuk – nem kívánja megteremteni.

Ez a blöffdömping életveszélyes, mert kiszámíthatatlanságot tükröz, ami a legnagyobb ellensége Magyarországnak: azt a kis esélyt is elveszi az utánunk következő generációktól, ami még megmaradt az elmúlt évek ámokfutása után.

A szerző az MDF Elnökségének tagja.

forrás : hirszerzo.hu / Kerék-Bárczy Szabolcs

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.