közérdekű ! ? : "Nincs titkos tervünk a Gárdával kapcsolatban" - interjú Balog Zoltánnal |
"Nincs titkos tervünk a Gárdával kapcsolatban" - interjú Balog Zoltánnal
2009.12.13. 07:40

Ha egyes témákban népszerűtlen is, nem lehet lemondani az emberi jogok fontosságának hangoztatásáról, legyenek azok akár a romák, akár a melegek, akár a bűnelkövetők jogai - mondta a Hírszerzőnek adott interjújában a parlament emberi jogi bizottságának elnöke. Balog Zoltánnal arról is beszéltünk, milyen változtatásokra készül a Fidesz például a gyülekezési törvényen.
A héten van az emberi jogok világnapja, és idén ünnepeljük a magyarországi rendszerváltás húszéves évfordulóját is. Emberi jogi szempontból mennyire tartja sikeresnek az elmúlt időszakot?
Amikor egy társadalom átalakul, a mentális változás a legnehezebb és a leglassabb. Az intézményrendszer hamar létrejön; de hogy mondjuk a hivatalnokok hogyan bánnak az ügyfelekkel, a rendőrök az állampolgárokkal, már nehezebb kérdés. S az is, hogy mi, az állampolgárok hogyan viszonyulunk hozzájuk. Mindét szempontból vannak hiányok. A 2006. őszi rendőri brutalitás és annak fogadtatása jelzi, hogy nincs egyetértés abban,: mit engedhet meg magának a rendőrség a polgárokkal, és mit a politika a rendőrséggel szemben.
De a rendőrséghez is többféle módon viszonyulunk. Nem jó a szervilizmus, a hajbókolás; de a kurucos elutasítás, az, hogy a rendőr a "hatalom képviselője", és mint ilyen, csak rossz lehet, szintén baj. Polgári viszonyulásra van szükség: a rendőr értem van, de nekem is vannak jogaim vele szemben. A "Szolgálunk és védünk" szlogen nagyon jó, csak azt nem szabad soha elfelejteni, hogy kiket szolgálunk: minket, állampolgárokat, a törvényeket és nem a kormányt, vagy valamilyen részérdeket, a hatalmat.
Az állampolgárok részéről viszont erősen csökken a bizalom mindenféle állami intézménnyel szemben, vagyis negatív folyamatokat láthatunk. Hogy lehet ezt megfordítani?
Ez nem feltétlenül negatív folyamat. Az elégedetlenségnek pozitív tartalma is lehet: ha az állampolgárok többet várnak a hatóságoktól, a politikusoktól. Ez lehet az állampolgári öntudat jele is. Szerintem például a 2006. évi őszi brutális rendőri fellépés a jobboldalnak bizonyos szempontból a javára vált: érzékenyebbek lettünk az emberi jogokra. Amikor egy lakossági fórumon ez jogos felháborodással szóba kerül, én meg szoktam kérdezni "tudják-e, hogy amikor ma Magyarországon egy roma polgártársunkat beviszik az őrszobára, gyakran előbb jól megverik, és csak aztán kérdezik meg a nevét"? És akkor erre kétféle reakció van. Vagy az, hogy "tényleg, nem is gondoltam", vagy hogy "de hát azok meg is érdemlik". Ilyenkor lehet beszélni arról, hogy a gyanúsítottaknak, az elkövetőknek is vannak emberi jogai.

Balog Zoltán: az emberi jogok ügye nem pártpolitikai kérdés
(Fotó: Magócsi Márton)
Nem túl hálás feladat ma ezt hangoztatni. Az, hogy a rendőr többször odaüssön, elég széles igény a társadalomban, a halálbüntetés visszaállításáról például nem is beszélve.
Rövid távon valóban nem népszerű széles körben ez a hozzáállás. De muszáj ragaszkodni hozzá, mert különben az önbíráskodást igazoljuk. Ha csak a közvélemény hangulatát szolgáljuk ki, az középtávon visszaüt. Az emberi jogok fölötte állnak a pártpolitikai megosztottságnak. Nekem, mint keresztény embernek, elég könnyű dolgom van, a Biblia azt mondja ugyanis, hogy "Ne ölj!". Ez vonatkozik az államra is, de számomra a magzatok ellen elkövetett gyilkosságokra éppúgy.
Hogy ma egyre többen kívánják a halálbüntetést, az egy általános elkeseredettség jele, köszönhető például annak, ahogyan a rendőrség és gyakran a bíróságok a bűnüldözést végzik. Következetlenül, néha megvesztegethetően, az elhúzódó perekkel, azt az érzetet keltve, hogy az igazán nagy halak mindig megússzák. De erre nem a halálbüntetés a megoldás, hanem a gyors, hathatós és következetes jogalkotás és jogszolgáltatás. Hogy egyre kevesebbet kelljen hallanunk: "lehet, hogy nem erkölcsös, de törvényes".
Hogy értékeli a rendőrség munkáját például az idei év tömegdemonstrációin?
Sosem a rendőrséggel magával volt igazán bajom. Szerintem elsősorban a politikai vezetés felelős az elkövetett hibákért. A magyar rendőrség tud demokratikusan is, az emberi jogokat tiszteletben tartva működni. Emlékezzünk csak a 2005-ös Hősök téri gazdademonstrációra: a rendőrség és a gazdák együtt léptek fel minden provokáció ellen, és az egész tüntetés békés maradt. Ha nincs egyetértés, hogy a rendőr egy adott szituációban mit tegyen, és mit ne, az a kormány és a jogalkalmazók felelőssége.
Ezekben az esetekben mindig felmerül a jogszabályok megváltoztatásának kérdése is. Ön szerint szükség van például a gyülekezési, vagy az egyesülési törvény módosítására?
A gyülekezési törvényt át kell alakítani. Az elmúlt években ezt én is akadályoztam. Mert nem igaz az a szocialista-szabaddemokrata érvelés, hogy a 2006. őszi események okát a rossz gyülekezési törvényben kell keresni. A kormány módosítási ötleteivel a saját felelősségét akarta elmosni. Ugyanakkor a demonstrációk tudomásulvétele, feloszlatása, a bejelentések elbírálása, a spontán gyülekezések kapcsán egy csomó dolgot valóban lehet és kell pontosítani. Sajnos a rendőrség egyre inkább politikai alapon mérlegel, hogy mit engedélyez, mit nem, ami megengedhetetlen.
Nem fordulhat elő, hogy betiltok előbb egy melegfelvonulást, majd politikai nyomásra mégis engedélyezem, de az sem, ahogyan a politika nyomására kezelte a rendőrség a Gárda-demonstrációkat is. Ezek sértik a jogbiztonságot. Az életünk akkor lesz normális, ha az emberek nem gondolják majd azt, hogy folyamatosan demonstrálniuk kell, és ha esetleg rendőri fellépést tapasztalnak, nem hiszik úgy, hogy Gyurcsány Ferenc személyesen hívta fel a rendőröket, hogy csapjanak már oda.
Ha már melegtüntetés: valószínűleg mindkét politikai oldalon lenne igény arra, hogy betiltsák ezt a demonstrációt. Nem tart a népszerűségvesztéstől, ha majd egy fideszes vezetésű belügyminisztérium rendőrei védik meg a melegeket az ellentüntetőktől?
Pontosítsunk: a rendőrség nem betilt egy tüntetést, vagy engedélyez, hanem tudomásul vesz. Ékes Ilona idén azt mondta: azért ne engedélyezzék, mert nem biztos, hogy nem lesznek közerkölcsöt sértő megnyilvánulások. Én meg azt mondtam, hogy vegyék tudomásul, amennyiben biztosítva látják, hogy nem lesznek törvénybe ütköző, szeméremsértő megnyilvánulások. Nincs olyan nagy különbség a kettő között.
Szerintem a rendőrségnek csak egyféle mérlegelési lehetősége van: ami heteroszexuálisan törvénybe ütköző az utcán, az homoszexuálisan is az. Egyébként, alkotmányos keretek között bárki kifejtheti a véleményét egy demonstráció keretében. Amíg egy rendezvény nem sért törvényt, a rendőrségnek tudomásul kell vennie, és úgy biztosítania, hogy bárki, vagyis az ellentüntetők is adott esetben, szabadon kifejezhessék véleményüket.
Hogyan tudhatja előre a rendőrség, hogy mi várható?
Például, hogy egyeztet a szervezőkkel. Egy normális jogállamban létezik egy minimális bizalom a két fél között. A rendőrség elfogadja, hogy a szervezők nem akarnak törvényt sérteni, a szervezők pedig - ha már a közlekedés biztosítása az egyik legfőbb kritérium a törvény szerint - elhiszik, hogy péntek délután mondjuk nem azért kérik meg őket, hogy ne Budapest egyik fontos kivezető útvonalán demonstráljanak, mert a gyülekezési szabadságukat szeretnék korlátozni, hanem valóban a forgalmi szempontok miatt.
Hogy kezeli majd a választások után a rendőrség a Magyar Gárdát Ön szerint? Hazaküldik őket két pofonnal ?
Az emberi jogi bizottság elnökeként elsőként indítványoztam, hogy fogadjunk el egy határozatot az ilyen jelenségek elutasításáról. Sajnos ma már ott tartunk, hogy a rendőrségnek kell szétválasztania a Gárdát és a provokációra törvénytelen eszközökkel válaszoló romákat . Nincs semmilyen titkos tervünk a Gárdával kapcsolatban: meg kell erősíteni a rendőrséget, hogy senki ne érezze úgy, hogy neki valami pótlékra van szüksége a biztonsága megteremtéséhez , aminek a Gárdát sokan tartják most. Ha ez sikerül, mindenki rájön majd, hogy nem a Gárda, hanem a rendőrség védi meg őket.
Az emberi jogi bizottság elnökeként hogy értékeli frakciótársai, Ékes Ilona vagy Molnár Oszkár kijelentéseit ?
Ékes Ilona betiltó javaslatával nem értettem egyet. Azt viszont ő sosem mondta, hogy gyógyszerrel kellene kezelni a melegeket, vagy hogy átnevelő táborokba küldené őket, ezt utólag tudatosan hamisították bele a mondandójába. Annyit mondott, hogy ma is vannak orvosok, akik szerint ez betegség, és gyógyítható. Erre jött az, amit én csak szekuláris inkvizíciónak hívok. Megszólaltak azok, akik mindig eldöntik, hogy mit szabad mondani és mit nem.
Pedig vegyük észre, a homoszexualitás megítélése mára változóban van. A többség elutasítja, de egyre többen az emberi jogok részének tekintik. A zsidó-keresztény kultúrkörben évezredek óta létezik ennek a tabu jellege. Akik úgy gondolják, hogy mindenki homofób, aki emellett érvel, s erről ma már vitatkozni sem lehet, azok nem segítenek a homoszexuálisoknak, hanem ártanak, mert a betiltott vélemények csak még keserűbben és artikulátlanabbul fognak feltörni.
Én is valláserkölcsi alapon állok a kérdéshez, de ez a személyes véleményem, fideszes politikusként pedig azt mondom, hogy olyan helyzetet kell teremteni, hogy a melegek és az ezt elutasítók is elmondhassák álláspontjukat. Én elfogadom az egynemű párok regisztrált élettársi kapcsolatát, de nem támogatom a házasság és a gyerekvállalás exkluzivitásának feladását. Beszélni kell erről. Ugyanez érvényes a romákkal kapcsolatos párbeszédre is: ha egy politikailag korrekt véleménydiktatúra nevében diszkreditálunk egy csomó megnyilvánulást, melyek jogos aggodalmakat és félelmeket fogalmaznak meg adott esetben nem-romák részéről, abból csak a szélsőség fog profitálni.
forrás : hirszerzo.hu
|