Ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket. Orbán 2008-ban ezzel a hevenyészett megjegyzéssel tudta le a Magyar Gárda körüli polémiákat. A politikusi emlékezet szelektív. Mert a pofon elmaradt, a hatalmat Horthytól éppen az árpádsávosok vették át.

Fotók: 168 Óra archív

 

Ami a gárda genezisét illeti, a mai pártalapító (Vona Gábor) Orbán Szövetség a Nemzetért elnevezésű elit polgári körének meghívott tagja volt. Ahogyan – de ez már közhely – a szavazótáborok között is van átjárás. Csakhogy a járás-kelés manapság élénkebb. 427 ezer szavazó mozdult együtt, amikor kellett, jobbra.

Orbán – egy fideszes szervező szerint – a kampány során érzékelte a veszélyt, amikor az aktivisták sorra jelentették: „Baj van, megyünk a megszokott címeinkre, és sorra azzal fogadnak, szeretünk titeket, de a cetlit a Jobbiknak adtuk.” Annak a Jobbiknak, amelynek a nemrég még „két pofonnal” hazazavarható gárdisták félkatonai szervezete gyűjtögette a cédulát, sikerrel.

Késő volt

Tavasszal az ideológiai iránytű, Kövér László mozdította át a hivatalos álláspontot egy lakossági fórumon. „Akik a Jobbikot szervezik... jóindulatú, nemzeti elkötelezettségű, de türelmetlen emberek. Ebben az értelemben a Jobbik nem barátja... a Fidesznek, legfeljebb ellenfele lehet.” Ez még nem túl kemény. A kampányzáró fórumsorozaton rá kellett tenni egy lapáttal. A derék Vona és csapata a kövéri retorikában akkor már kommunista kreatúraként szerepelt, amelyet a baloldal szervez. Aki rájuk szavaz, voksot pazarol. Késő volt. A választási logika, amely szerint „vokspocsékolás kis pártokra szavazni”, már nem működött. A „belső gátak” átszakadtak.

Csak Orbán hallgatott. Energiáit nem pazarolta pimf ügyekre. Az egységre, „a nemzetrontó Gyurcsány–Bajnai-kurzus” bírálatára összpontosított. A frakcióigazgatóra, Répássy Róbertre (a helyreállítandó igazságügyi tárca egyik várományosára) maradt a tisztázás feladata. Az ATV Egyenes beszéd című műsorában így fogalmazott: „nem látja, mi történik a közéletben”, aki szerint a Jobbik és a Fidesz szövetségesként tekint egymásra. Mert amíg 2006-ban (a Jobbik) normális, „radikális szervezetnek tűnt”, mára minden határt átlépett.

A legderűsebb értékelés az EP-választás után Semjén Zsolt KDNP-elnök nevéhez fűződött. „A Fidesznek szerencséje van”, mert nem kell annyi aprócska párttal bíbelődnie. Nem is beszélve arról, hogy maga Semjén milyen izmos népi mozgalmat hozott létre: a komplett párt a frakcióban üldögél. Az Orbán-kormány egyik minisztere a sajtót is okolja a Jobbik döbbenetes sikeréért: „Agyonsztárolták őket. Túlgárdázták magukat. Ez kontraproduktív volt.”

Jobbik-nagygyűlés.
Ugyanazok az emberek

 

A Jobbik kivárt. Miközben a „felső vezetés” (Vona Gábor, Szegedi Csanád, Szabó Gábor) tartott attól, hogy elveszítheti „kivételezett helyzetét” a Fidesz által igazgatott médiavilágban, a Jobbikhoz „rokoni szálakkal” kötődő internetes portálok (Kuruc.info és társai) elkezdték a rugalmas elszakadás előkészítését. De hát azok „függetlenek”. A Fidesz vezetői (Orbánnal az élen) a neten már kétkulacsosként, nemzetárulóként, „a Jobbik elleni libsi hecckampány” társszervezőiként, az IMF páriáiként, majdhogy Tel-Aviv ügynökeiként jelentek meg. Kitört a „furcsa háború”.

A Fideszben is felkavarta az állóvizet a Jobbik diadala. Titokzatos kezek csöndes tisztogatásba fogtak. Az egyik kerületi szervezetből „kizárták azt az őrült ürgét” (de miért vették be?), aki náci és orosz egyenruhában flangált. Az illető napokon belül a Jobbik kerületi szóvivőjeként tűnt fel, teljes harci díszben. Orbán sorra tartotta a választókerületi eligazításokat. Kellett is, mert a mélyben, a mezítlábas tagság körében él a szimpátia. – Számos tipikus jobboldali téma van, amelyről a fogékony választó úgy érzi: a kérdést a Fidesz tette fel, de az „igazi választ” a Jobbik tudja – állítja Juhász Attila, a Political Capital elemzője.

Egy fideszes választóköri elnök szerint a vezetők ezt nem így érzik. – Nem tudok olyan meghatározó politikusról a szűkebb, „belső elnökségben” (itt Orbánt, Kövért, Kósát, Navracsicsot és „a Varga Misit” említi), aki az együttműködés híve lenne.

A Jobbik szerinte addig virágzó szervezet, amíg elnökük – mint Szerbiában Seselj vajda – hagymázos őrültségeket mondhat. Amíg cigányozhat, Románia „fegyveres agressziójától” óvhatja Magyarországot, amíg a csendőrség reinkarnációját követelheti. A kormányzati felelősség súlya alatt a Jobbik órák alatt összeroppanna.

Egyes fideszes képviselők szerint ha a parlamenti kétharmadhoz kellenének a Jobbik szavazatai, „éles lenne a helyzet”. A Fideszen belül erőre kapnának a radikálisok, az együttműködés hívei. Ennek ma nincs realitása. S hogy milyen lesz a légkör a Tisztelt Házban jobbikos „vérfrissítés” után?

– Hát olyan – mondják rezignáltan. Akciózás, botrányos jelenetek, Trianon-gyásznapok, „furcsa pólók”, árpádsáv minden mennyiségben. Jelmezbál reggeltől estig. És persze „ultimátum”. Azt már úgyis ismerjük. Mert mindez nem újdonság. A ki-be vonuló, gyurcsányozó, kordonbontogató ellenzék kamatostul kaphatja vissza a „kiosztott” pofonokat.

Külső partnerség?

Debreczeni József szerint az EP-választáson a Jobbik a csúcsra jutott. Ennél feljebb nem mehet, lejjebb igen. A kelet-magyarországi orgyilkosságok gyanúsítottjainak őrizetbe vétele a Jobbikot is visszavetette a „fejlődésben”. Az embereket megdöbbentette, hova vezetnek a „túl merész szavak”. De a párt legfőbb gondja az lesz, hogy az autoriter, tekintélyelvű orbáni kormányzás nem kedvez nekik. Szavazótáborának jó részét kielégíti majd.

Szinte minden fideszes beszélgetőpartnerünk biztos abban, hogy a rezsim a randalírozókkal, a Budaházy–Toroczkai-vonallal szemben határozottabban lép fel, mint a jogállamiság álmát kergető, tétova baloldal. Orbán jobboldalon sem tűri a konkurenciát.

– Még nem döntötte el, miként rendszabályozza majd a Jobbikot – állítja Lengyel László.

Sokak szerint a Fidesz elnöke két megoldás között ingadozhat: vagy jöjjön Pintér Sándor a rendőreivel, hogy az utcán is „rendezze a problémákat”, vagy simán kivásárolja a Jobbikot Orbán, ahogyan a Torgyán-klánnal (és a párttal) tette. De a „külső partnerség” eszközéhez is folyamodhat, mint a „szentimentális Csurka” esetében, aki a fideszes előterjesztéseket honfiúi lelkesültségből megszavazta, miközben viszonzásról, „magyar sorsközösségről” ábrándozott.

– A Jobbik titánjai nem olyan érzelgősek, mint Csurka Pista bácsi – legyint Debreczeni.

A fideszes képviselők Orbán kedvenc fordulatát idézik: „A hídon akkor kell átmenni, ha odaérünk.” Az idő mindent megold. Szerintük nincs miről tárgyalni. A Jobbiknak szakpolitikai háttéremberei nincsenek, az egészségügyről nincs mit mondaniuk, alkotmányossági ügyekben az igazodási pont a Szent Korona-tan, rendvédelmi kérdésekben a csendőrség. „Mit lehet ezekkel kezdeni?” Valamire azért jók. Szókimondó fideszes értékelőnk alig titkolt kárörömmel mosolyog, aktatáskáját a csomagtartóba hajítva.

– Bocs, uszodába sietek. De gondolja meg, a kétfordulós választási rendszer – ha valamikor – most nekünk kedvez. A jobbikos jelöltek a bronzért, legjobb esetben az ezüstért vetélkednek, ami semmit sem ér – veti oda kutyafuttában.

Tavaszi verseny

Fidesz-nagygyűlés.
Ugyanazok a zászlók

 

És a második fordulóban – szőjük tovább a gondolatmenetet, miután elhajt – kit támogasson a jobbikos szavazó? Az MSZP-t? Ugyan. Az elnök úrnak mindig minden szavazat számít. Ezért hallgat Orbán, ezért kerüli a Jobbikkal való nyílt konfrontációt.

Az óvatosság persze nem árt. „Mindenre készülni kell.” Hiszen »jönnek a tiszták«, a Grál-lovagok.” Azért Orbánnak lesznek gondjai. A feszült hangulatú „esztergomi diadalünnep” az első volt a sorban. – Az ilyen „helyi konfliktusok” – Lengyel László szerint – végigsöpörhetnek a jobboldalon. Maga Vona is „áruló” lesz, ha egyszer kínossá válik számára a gárda.

A „szókimondó” edelényi polgármester esete az „ön- és csecsemőcsonkító” roma asszonyokkal a Fidesz szerint „helyi ügy”. Hamarosan mégis az egész jobboldal belső témája lesz. A netes fórumokon már fel is kapták az esetet. „Ez a mi derék emberünk. A sajtó áldozata. S Viktorunk nem áll mellé. Miért?”

Egyelőre marad a győzelmi mámor. A videóra vett családi pecsenyesütés. Az mindig jól ment. De a radikálisok táborában égő tekintetű, frusztrált emberek állnak és várnak. Velük nem lehet „kiegyezni”.

A mezőny nekilódult. A Fideszt űzi-hajtja a Jobbik. A Jobbikot a gárda. A gárdát a Magyarok Nyilai. Elkezdődtek a tavaszi versenyek.

forrás : 168ora.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.