"A szegénység, a kitaszítottság itt van körülöttünk, és sokkal inkább része az életünknek, mint a reklámok által közvetített világ. Nehéz sorsú emberek mindig többen vannak, mint kedvezményezettek" - világít rá Hajós András, a 100 legszegényebb című kötet ötletgazdája.

A kiadványban azonban nem csak a szegénység, hanem az elesettség, a kitaszítottság más formái is helyet kapnak: otthontalanok, elfeledettek, család nélkül lézengő emberek, alkohol- és drogfüggők, prostituáltak, alkalmi munkások, menekültek vagy testi sérültek.

Illés Márton szerkesztő a történetek és sorsok közötti összefüggést azzal magyarázza, hogy olyan emberek közösségébe nyújtanak betekintést, akik eltérő helyzetük, körülményeik ellenére hasonló nehézségekkel küzdenek. A nehézségek megoldásában pedig a többségi társadalomnak is segítő kezet kell nyújtania. A kiadvány egyik célja pontosan az, hogy ráébressze az olvasót: mindnyájan egy hajóban evezünk, ezért hiba, ha ellenérdekeltnek tartjuk magunkat a tőlünk különböző csoportok problémáinak megoldásában.

Több mint 100 ember sorsa

A 100 legszegényebb nem száz emberről, sokkal többről szól. "Egykor éltem. Pesten laktunk. Hajnalban keltem, kivittem a virágot a piacra az asszonynak, nyolckor a munkahelyemen voltam. Lámpaernyőket szőttem délutánig, utána a piacon segítettem pakolni. Este a vívóteremben voltam, Szekeres Pali volt az edzőm. Néha egy-két székben ülő figurával összejártam kosarazni is. Amikor anyám megöregedett, kérte, hogy jöjjünk haza Edelénybe. Eljöttünk, ezzel az életem gyakorlatilag véget ért. Se munka, se társaság. Ötödikén jön a pénz a számlára, ez az egyetlen történés a következő hónapig."

 

"Se munka, se társaság"
(Fotó: 100 legszegényebb)

 

Az ötvenhárom éves mozgáskorlátozott Szűcs Péter megelégelte ezt a létformát: huszonkét kilométert tekert kerekesszékén, amíg beért Miskolcra - nem ment haza többet, a telefont sem vette fel azóta az asszonynak. Parkokban és hajléktalanszállókon húzza meg magát, a nagyváros mellett döntött: "itt legalább villamost látok. Nézem a forgalmat".

Mi az első lépés a szolidaritás felé?

A kiszolgáltatottságnak azonban ezen kívül számtalan formája lehet, van, aki az uzsorások elől menekül, van, aki skizofrén mostohaapja miatt kapott idegösszeomlást tizenévesen és lett prostituált, van, aki beteg gyerekét neveli, de az alkoholizmus és a pszichiátriai problémák is a szakadék szélére juttathatják az embert - szerető család pedig ilyenkor ritkán várja haza őket, az idegenek segítsége pedig még ritkább.

Ahogy azonban Hajós fogalmaz: "Nem mindenkinek kötelező hátrányos helyzetűek segítségét hivatásul vállalnia. De mindenkinek kötelező tudomást vennie hátrányos helyzetű embertársainkról. Ez az első lépés a szolidaritás felé".

> "SZEREPELTEM A LÉGY JÓ MINDHALÁLIG ELŐADÁSÁBAN"

"Tizenegy évesen egy bontásra váró gumijavító tetejére másztunk játszani, kalapáccsal törtük a palákat. A barátom ráütött a lábamra, tizenkét métert zuhantam egy vasajtóra. A koponyám szétnyílt. Huszonegy napig kómában voltam. De három hónap után már futottam. Nem hitték el az orvosok." A huszonegy éves Szkiba József felépülése után problémás gyerek volt, sokat lógott az iskolából, most pedig színészként és karbantartóként próbál megélni - valamelyest talpra állt.

Kicsit provokál is a 100 legszegényebb, arra próbál rávenni, hogy a jövőben ne fordítsuk el a tekintetünket, ha nehéz sorsú emberekkel találkozunk - mondja a Hírszerzőnek Illés Márton. A kiadvány nem keres kiutat a szegénységből, csak egy pillanatképet ad a valóságról, de ahogy Illés fogalmaz: az alapítványnál úgy gondolják, hogy ez bármilyen nehéz is az érintetteknek, felelősséget kell vállaljanak saját életükért. Bár mindig lehet felelőst találni, aki okolható a szegénységért, a másokra mutogatásnál sokkal helyesebb a felelős magatartás.

"Itt bent minden leképeződik, ami kint van az országban - meséli Nagy Ildikó. - Minél rosszabb a helyzet odakint, annál rosszabb idebent is. Elsősorban a frusztráció okoz gondot, ami mindenkin meglátszik, az ápolókon, a fogyatékkal élőkön is. Néha már úgy érzem, hogy nem tudok idebent maradni."

> MARIANN

"Azért akartam kutatni, hogy különb legyek, mint a többiek. Éjjel-nappal tanultam, ez volt az életem. Aztán amikor nem kaptam meg az ösztöndíjat az egyetemen, és ott kellett hagynom a kollégiumot, nem mertem hazamenni. Apámnál nullába voltam véve. Ha bármit tettem magamtól, őrjöngött, ordított. Azért kezdtem el stoppolni, mert azt gondoltam, nála csak jobb emberrel találkozhatom. Nekem teljesen mindegy volt, ki vesz fel az autóba. Húsz voltam, mikor először kaptam pénzt a szexért."

Az Avas

Paradox módon mára a legszegényebbek laknak a sok szempontból legrosszabb -így olcsón megszerezhető - , mégis legdrágábban fenntartható lakásokban. Huszonkilencezer lakójával a miskolci Avas az ország legnagyobb lakótelepe. A lakók többnyire munkanélküliek, átlagos egy főre eső havi jövedelmük huszonötezer forint, miközben egy avasi kétszobás lakás havi fűtésszámlája negyvenezer forint is lehet.

"A legkisebb fiam nem volt tervben, de amióta itt vagyunk, ő a legjobb az egészben. Nincs szakmám, operátorként dolgoztam összeszerelő üzemben, mellette takarítottam. De most az sincs. Semmi sincs - panaszolja Gizella. A férjemnek ugyan van munkahelye, de időnként késve kapja a fizetését, így sokszor nem tudjuk befizetni a számlákat. Ráadásul banki lakáshitelt is törlesztünk. Négymilliót vettünk fel huszonöt évre, szocpollal kipótoltuk. Havi húszezer forintról indult a törlesztőrészlet, most negyvennél tart. Emellett több százezer forint a tartozásunk, vállaltuk, hogy tizenkét havi részletben kifizetjük. Azt nem tudom, hogy emellett fel tudjuk-e majd adni az új csekkekre is a pénzt."

> "OTTHON SENKINEK NEM VOLT MOSÓGÉPE"

"Hetedik éve menekülünk három gyerekkel a férjem rokonai elöl. Van közöttük két uzsorás. Elkövettük azt a hibát, hogy kölcsönkértünk tőlük tízezer forintot. Két hónappal később visszafizettük, de újra és újra jöttek, hogy mikor adjuk meg a pénzt… mondtuk, hogy ne számoljanak már havi száz százalék kamatot… egyik este eljöttünk otthonról. Azóta legalább húsz helyen laktunk már: voltunk tanyai melléképületben, deszkából ácsolt sufniban, albérletben… Volt, amikor utánunk is jöttek."

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.