Bomlik a Dzsumbuj I. rész
2009.06.23. 05:18

Az élők
Bevallom, nem igazán értem, mire vonatkozik a Dzsumbujban a kihelyezett szemetes kukára írt felirat: Vigyázat, balesetveszély!, amikor ezen a területen jóformán minden négyzetméter baleset-, mi több életveszélyes. Ráadásul a napokban megkezdték két épülettömb bontását is, ami szintén nem növeli a biztonságérzetet, de itt már ez sem sokat számít.
A fotós kollégát előre figyelmeztetem, hogy lehetőleg minél messzebb parkoljon az Illatos és Gubacsi út metszéspontjánál elterülő gettótól, ezért az Illatos elején álló középiskola előtti buszmegállónál állítja le az autót, ám egy buszra váró néni figyelmezteti, jobb, ha nem hagyja ott a kocsit, mert feltörik, így aztán a közeli benzinkútnál hagyjuk a járművet, és gyalog indulunk el Budapest egyik legborzalmasabb épületegyüttese felé.
[tovább a képgalériába]
Másfél évtized alatt harmadszor járok a Dzsumbujban, és mi tagadás, az infernális lakópark azóta csupán annyit változott, hogy lepusztultabb, élhetetlenebb lett, mint 15 évvel ezelőtt. A kemény fiúk most is ott gyülekeznek a bejárati kerítéskapunál, szerencsére az egykori játszótér felől behatolva is meg tudjuk közelíteni az épületeket. A hajdani homokozóban életveszélyes ipari hulladék és emberi ürülékhalmok, hinták, mászókák szétbarmolva, rozsdás felkiáltójelként merednek az ég felé. A kelet-balkáni állapotokra hajazó épületek folyosóiról gyanakvó tekintetű emberek figyelik közeledésünket.
A falakon helyi graffitik, ilyenek: "Laci the KING", alatta "buzi, geci", hogy csak kettőt idézzek a legjellemzőbbek közül. Néhány régi lakás ajtaja, ablaka is befalazva, mint később a helyiektől megtudjuk az egykori lakók elfogadták az önkormányzat által felkínált cserelakást vagy arcátlanul kevés készpénzt és elköltöztek. A befalazás jelzi, hogy a hivatal többé nem szándékozik lakásként hasznosítani a helyükön támadt űrt; megértem. Egy-két lakott objektum gazdája talán azt sem bánná, ha élve befalaznák őket a lakásukba, legalább nyugtuk lenne a naponta fenyegető tolvaj- és rablóveszélytől.
Pedig valamikor jó volt itt élni, legalábbis a hetven éve itt született és azóta itt élő legrégebbi lakó, Zsuzsa néni szerint; neki már a szülei is itt laktak. Azt mondja, 15 éve romlott el minden a Dzsumbujban, amikor is főleg a keleti megyékből cigányok költöztek a lakókörzetbe. - A hároméves gyerek már dohányzik, drogozik, van olyan itt csellengő gyerek is, akinek apja, anyja börtönben ül, a gyámhatóság pedig nem tesz semmit, cigányvezető egyszer nem jön ki ide - sorolja a következményeket, hozzátéve, hogy a régóta itt lakó cigányokkal semmi bajuk nem volt.
Egy cigányasszony a lakása ajtajában állva meséli, hogy se neki, se élettársának nincs munkája, de azért kamaszgyermeküket iskolába járatják. Hiába, a romák szeretik a gyerekeiket. A fotós kolléga meséli, hogy néhány éve már járt itt mentősökkel, akiket a tébolyultan üvöltő apuka fogadott, imígyen: - Doktor úr, mentse meg a gyereket, mentse meg, mert megölöm! (mármint doktor urat). Mint a helyiek mondják, ide már a hullaszállító autó sem mer bejönni, mert egyszer annak a szélvédőjét is bedobták egyetlen pakli cigaretta miatt.
Az elsőn lakó Magdi néni azon siránkozik, hogy hét hete nincs vizük, pontosabban hol van, hol nincs, legutóbb például két teljes napig nem volt. Mint mondja, ideiglenes vízcsapot állítottak fel az udvaron a "vizesek", de a cigánygyerekek elrontották a szerkezetet, mert "azok mindent elrontanak". A vízszolgáltatás akadozásáról egyébként félig letépett falragasz tájékoztatta a helyieket, mára csupán a "Tisztelt Lakók!" megszólítás cinikussága maradt. - Rohad itt minden - összegez Magdi néni, aki még hozzáteszi, hogy a helyi folklór szerint az EU adott pénzt a Dzsumbuj bontására, ám a kerület polgármestere, Gegesy Ferenc azt másra költötte. (Erről is megkérdezzük majd a városrész vezetőjét.)
A folyosón sütkérező Erzsi néni már nem panaszkodik. Sztoikus nyugalommal nézelődik lefelé, miközben öntudatosan kijelenti, hogy még soha sem járt a családsegítőnél, egy fillér támogatást nem kért egyetlen hivataltól sem, akkor sem, amikor tíz éve feltörték a lakását, és mindenét elhordták a tévétől a nokedliszaggatóig. A lányáék segítettek neki pótolni a hiányt, akik el is költöztetnék innen, de ő már inkább maradna. 85 éves korára beletörődött a megváltoztathatatlanba.
A folytatásban szó esik a bontási munkálatokról, és megszólal a helyi Gyermekjóléti Központot vezető szociológus is.
forrás : mixonline.hu / Fotó: E. Várkonyi Péter
|