Szerzőnk - vezető amerikai újságíró, öt nagy sikerű könyv szerzője, a globális elit elismert szakértője - szerint a piacok és a pénz globalizációja kitermelt egy új globális elitet, amely kezében soha nem látott hatalom összpontosul. A közel ezer milliárdos gazdagabb, mint a Föld legszegényebb országaiban élő 2,5 milliárd ember összesen. A Földön élők közül minden egymillió emberből egy tartozik a hatezer főre becsült globális uralkodó osztályba: milliárdosok, államfők, a globális cégek vezetői, vallási vezetők, a szellemi és kulturális elit kiemelkedő személyiségei, sőt még vezető terroristák is tagjai a globális uralkodó osztálynak.

A hatezer fős globális milliárdosklub nem minden tagja része a globális elitnek, közülük csak azok, akik vagyonukat nemzetközi befolyásra váltják át. A hatalom forrása lehet a nagy vagyon, de pozíció is átváltható hatalomra, ha ezt a vezető helyet sokáig birtokolja valaki, és nemzetközi befolyásra tesz szert. A vagyonhoz vagy pozíció adta hatalomhoz való hozzáférés - tehát nem formális birtoklása, hanem csak a hozzáférés - is lehet a hatalom forrása, ahogy a gondolatok és szellemi javak is adhatnak befolyást: Henry Kissinger tanítványai, vagy azok tanítványai számítanak igazán az amerikai külpolitikai elitben, ahogy Paulo Coelho brazil író sem saját vagyona vagy hatalma révén tagja a globális elitnek.

A hatalmi elit tagjai tehetség, munka és szerencse révén emelkednek ki: legtöbbször mind a három kell a klubtagsághoz. Davos, a Bilderberg-csoport, a Trilaterális Bizottság vagy a Bohémek Vándor Csoportja (Bohemian Grove) intézményi keretet is adnak a globális elitnek, és ez fontos, mert a nemzetközi befolyás a tagok együttműködése révén erősödik. Egy magányos milliárdos vagy a nemzetközi színtéren passzív politikai vezető nem lehet a globális elit tagja, mert az együttműködés és közös gondolkodás a klubtagság lényege.

A globális elit legnagyobb csoportját a globális cégek vezetői adják: mintegy 1500 cég árbevétele vagy vagyona haladja meg az ötmilliárd dollárt, vezetőik természetes tagjai a klubnak. Közülük is 106 árbevétele 50 milliárd dollárnál is nagyobb, miközben csupán 60 olyan ország van a világon, amelynek nemzeti jövedelme eléri ezt a szintet. E megacégek közül 91 az Atlanti-óceán két partján tartja székhelyét - 53 Európában és 38 az Egyesült Államok keleti partvidékén -, és nyolc van Japánban. Mire használja az elit a hatalmát?

Szerzőnk példái közül Chile a legérdekesebb. A neoliberális közgazdasági iskola a chilei modellt tartja a legnagyobb sikernek, és valóban Chile gazdagabb, mint a többi latin-amerikai ország, hála a kilencvenes évtizedben elért évi nyolcszázalékos növekedésnek. Közben viszont Chilében a jövedelmi különbségek a világ egyik legmagasabb szintjét érték el, a legjobban kereső 20 százalék a teljes jövedelem 67 százalékát kapja, míg a legkevesebbet keresők csak három százalékot. A társadalom 60 százaléka fel sem léphet a középosztályba, mert csak a jövedelem 30 százalékát kapja. A gazdaság egy maroknyi család kezében van, mindegyikük monopolhelyzetben van egy-egy vezető gazdasági ágazatban, és sem külföldi tőkét, sem chilei vállalkozást nem engednek be a területükre. A politika szintén 5-10 család kezében van, ezért sem a jövedelmi különbségek csökkentéséért, sem a hazai kis- és középvállalkozások érdekében nem történik semmi.

E családok vagyona a réz, fa és más természeti erőforrások kitermelésén és exportján alapul: az innováció, a kreatív iparok és a K+F nem része a chilei modellnek. A chilei elit érdekével ellentétes az új vállalkozók segítése, a középosztály szélesítése és a társadalmi mobilitás erősítése: a neoliberális modell egy zárt társadalmat hozott létre.

Magyarország jövője a középosztály bővülésén múlik.

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.