Éles dudaszó, mosolygó vasutasok és csodálkozó utasok kíséretében gördült ki a Nyugati pályaudvar Királyi Várója mellől a Skanzen új büszkesége. Az 1930-ban gyártott, de a MÁV anyagi problémái miatt csak 1932-ben forgalomba állt Bcmot 422-es pályaszámú motorkocsi fénykorában a Dél-Alföld mellékvonalain zakatolt, egészen a '80-as években történt nyugdíjazásáig. A tetőn található vízhűtő miatt frigyládának csúfolt kocsi 1998-ban került Szentesre, ahol a felújítását végző Valkai Csaba, a szentesi Vasúttörténeti Alapítvány munkatársa őrizte egy évtizeden keresztül.

A vasút kétség kívül a Skanzen legújabb kuriózuma, melyre azért volt szükség, hogy megkönnyítse a múzeum 60 hektárnyi területén lévő hét tájegység bejárását. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében megvalósult beruházás során 2115 méter sínpályát fektettek le, és megépítették Mezőhegyes állomásépületének korhű mását - ez lett egyben a múzeum új bejárata is. Európa leghosszabb normál nyomtávú múzeumi vasútvonalán korhű öltözetben várja a látogatókat a személyzet, hagyományos, úgynevezett kéregjegyet váltva szállhatunk fel a szerelvényre, melyet a mozgáskorlátozottak is igénybe vehetnek. A motorkocsi 15 kilométeres sebességgel, fél óra alatt jut el végállomására, érintve öt közbülső megállót, ahonnan kényelmesen elérhetőek az egyes tájegységek. A kis vonat két átjárón is áthalad, ahol kicsik és nagyok örömére a kalauz leszáll, s le-, majd a vonat áthaladása után visszaemeli a sorompót.

Amikor a vasút létesítésének gondolata felmerült, több lehetséges variációt vettek számításba. Elsőre gőzmozdonyban gondolkodtak, ám a Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként erre nem lett volna lehetőség, mint ahogyan a Kandó-féle villanymozdonyos vontatást is hamar elvetették a kiépítendő felsővezeték költségessége miatt. Vasúttörténészek jelezték, hogy a Ganz-Jendrassik féle motorkocsi tökéletesen alkalmas lenne erre a feladatra. A típust 1916-ban szabadalmaztatták, s ennek egy továbbfejlesztett sorozatába tartozik a 422-es. „Mivel a világháború után a szovjetek háborús jóvátétel címén rengeteg mozdítható gépet elvittek, nem volt egyszerű feladat olyan megvásárolható és a körülményekhez képest jó állapotú kocsit találni, amit felújíttathattunk volna. A Skanzen területén minden épületünkkel üzenetünk van, és ez igaz erre a vonatra is. A XX. század első felében a vasút alapjában változtatta meg a magyar vidék képét és a társadalom mindennapjait. Magyarország ekkoriban Európa egyik legsűrűbb vasúthálózattal rendelkező régiója volt" - meséli Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója.

Különös figyelmet fordítottak a felújítás során, hogy a jármű tökéletesen korhű legyen. Az alkatrészek eredetiek, vagy az eredeti tervek szerint lettek legyártva. Valkai Csaba tíz évig szinte magánszorgalomban javítgatta „gyermekét", de a munkálatok csak az utóbbi egy évben gyorsultak fel. „Napi tíz órát dolgoztam rajta, de meg lett az eredménye, a belső bútorzat, a zománctáblák, külső feliratok mind megfelelnek az eredeti állapotnak. Persze fáj a szívem, hogy elkészült, de ezzel párhuzamosan azt is érzem, hogy most került olyan szintre, ami őt megilleti. Egy működő, élő vasúton ezrek fogják látni, és azért ez nem semmi" - mondja meghatottan a restaurátor.

A motorkocsi korhű felújítása mellett a pálya eredetiségét is fontosnak tartották a Skanzen munkatársai. A beépített sínek korábban a szentesi és a pilisi térségben szolgáltak, s kézi erővel fektették le új helyükre. Számoltak az esetleges pótlásokkal is: Cseri Miklós már most beszerzett néhány százméternyi „muzeális" sínt, és a motorkocsihoz is gyűjtik a pótalkatrészeket. Ebben Valkai Csaba is a segítségére lehet, aki hosszú éveken keresztül mentette Szentesen a leselejtezett járművek használható alkatrészeit. Ebből a kincsesbányából már több, a MÁV-Nosztalgiánál megtalálható motorkocsi támadt fel. A Skanzen Vasút üzemeltetését is ez utóbbi cég végzi, a hosszútávú szerződés értelmében ha valami technikai probléma adódna, akkor a Vasúttörténeti Park más, hasonló járművei pótolnák a 422-est.

________________________________________ Vicinálisok világa

A Bcmot 422-es 1930-ban készült a Ganz gyárban. „Bc" jelzése arra utal, hogy párnás másodosztályú, és fapados harmadosztályú szárnnyal is rendelkezett. Miután az 50-es években megszüntették a harmadosztályt, a kocsit átszámozták Abmot 422-re. A két- és háromtengelyes változattal egyaránt rendelkező sorozat a mellékvonalakon váltotta fel a korábbi gőzmozdonyos vegyesvonatokat, sokkal gazdaságosabban működve azoknál. A típust a 80-as években vonták ki fokozatosan a forgalomból, a csehszlovák Bzmot-jelű motorvonatok megérkezésével. A fennmaradt példányok vagy a vasút más ágazatainál kötöttek ki, vagy kiállított műemlékké váltak.

forrás : hetivalasz.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.