„Én magyar vagyok, és az is leszek, amíg meg nem halok, sőt még utána is, és nagyon büszke vagyok rá" - nyilatkozat lapunknak az énekesnő 2006 áprilisában, amikor még a megasztáros győzelemtől is messze volt. Egy internetes fórumon az egyik hozzászóló - őszinte jóakaratból - arra buzdította, hogy „mutassa meg a magyaroknak, énekelje le őket a színpadról".

„Nem tudom, milyen alapon írnak ilyet az emberek. Kinek mutassam meg? Ez óriási marhaság. Emberek vagyunk mindannyian. És mindannyian egyek vagyunk: egy nép" - mondta, hozzátéve: „Először picit féltem, hogy elfogadnak-e, mert határon túli vagyok. Történtek bizonyos politikai események is, és aggódtam, mi lesz, ha nem fognak szeretni. És annyira jó érzés, amikor itteni magyar emberek őszintén odajönnek és átölelnek, s azt mondják: édes kislányom, olyan ügyes vagy, úgy drukkolok neked. De a legjobban azt szeretem, amikor azt mondják, hogy olyan szép ízesen beszélsz magyarul. Egy rossz szót sem kapok amiatt, hogy a Vajdaságból jöttem" - mesélte a 2004. december 5-i népszavazás után alig egy évvel.

„A határon túli magyarok mindannyian büszkék lehetnek rá, hogy meg tudták tartani a magyarságukat úgy, hogy más kultúra veszi őket körül. Ugyanakkor büszkék lehetnek a magyarországi magyarok is, mert érezhetik, hogy vannak „csápjaik", hogy megmaradunk, akármi lesz is - mondta meglepő érettséggel. Én még csak húszéves vagyok, de úgy gondolom, meg kell nézni mindkét oldalt. Nem haragudhatok azért, mert én, mint vajdasági tudom az igazamat, de nem nézem meg, mi az itteniek igazsága, ahogy az itteniek sem mennek megnézni, mi az ottani igazság. Ez kicsit olyan, mint amikor két testvér összeveszik, pedig nem kellene, mert minek. Meg lehet fogni egymás kezét, vagy levelet is lehet küldeni, ha már nem tudnak megölelkezni. De biztos így kellett, hogy legyen.

Nemrégiben beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy ő is sajnálja ezt a népszavazást, de a határon túli magyarok ne akarjanak beleszólni az ország dolgaiba. Akkor egy pillanatra meghökkentem, mert miért gondolja, hogy a határon túliak, akár a székelyek, akár a romániai vagy szlovákiai magyarok, akár a vajdaságiak beleszólnának az ország ügyeibe?"

Rúzsa Magdi már akkor úgy tervezte, hogy Magyarországon marad. „Itt kaptam lehetőséget, és nem akarnék beleharapni abba a kézbe, ami engem etet. Úgyhogy itt maradnék, amennyiben sikerül elintézni a hivatalos papírokat is, ami nem egyszerű." És bár az internetes fórumokon már akkor azt írták, hogy Magyarországnak meg kellene becsülni egy ilyen tehetséget, azóta is csak kilencven napig tartózkodhat egyhuzamban az országban. Hogy az mennyi stresszel járhat az azóta befutott, itt élő és dolgozó, éppen turnén lévő énekesnőnek, arra a három évvel ezelőtt történtekből is következtethetünk.

„Éppen tegnap pánikszerűen fölhívtam a koordinátorunkat, hogy úristen, el kell hagynom az országot, és már éppen kezdtünk szervezkedni, hogyan oldjuk meg, amikor rájöttem, van még harminc napom. Úgy félek, hogy megfeledkezem róla, mert annyira otthon érzem magam."

A Megasztár után egy évvel Magyarország őt jelölte az Eurovíziós Dalfesztiválra, bár akkor még mindig nem volt magyar állampolgár, sőt egy bekiabáló „lejugózta". Lapunknak mégis úgy nyilatkozott, hogy a befogadó szeretetet továbbra is érzi, az nem múlt el. „Nyilván vannak, akik nem kedvelnek, nincs ezzel semmi baj, ez az élet rendje. Nekem az a fontos, hogy amikor elmegyek Kiskunhalasra, akkor a Marika néni, aki éppen kijött a boltból, azt mondja: édes, kicsi Magdikám, de jó téged látni. Nem az számít, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja. Én itt szoktam pontot tenni. Nem bánt ez, mert az előbb beszélő, mintsem gondolkodó emberek körében működik csak úgy, hogy amíg Szerbiában éltem, addig magyar voltam, itt meg most jugó vagyok. De kevesen vannak, és ezt is megszoktam. Ez legyen világéletemben a legnagyobb problémám" - mondta.

Az állampolgársággal kapcsolatban is bizakodó volt: „Tartózkodási engedélyem van, most kérvényeztem a letelepedési engedélyt. Öt hónap az elbírálás, azt várom." Hüledező kérdésünkre, hogy a Magyarországot képviselő énekesnőként nem kapott-e „különleges elbánást", szintén bölcsen válaszolt: „Nem, de végigjárom én azt az utat, amit végig kell járni. Nincs ezzel semmi gond. Nem az a fontos, hogy minél rövidebb idő alatt, csak hogy végre egyszer a kezemben legyen a papír."

Nos, a papír azóta sincs Rúzsa Magdi kezében, hiába telt el két év. „Tényleg alakulóban volt. Tényleg úgy tűnt, hogy ez most már nagyon rövid időn belül meglesz. De pont tegnap kaptam egy levelet, amiben közölték, hogy nem stimmelnek a papírok, és még kettőt ki kellene cserélni" - mondta múlt szombaton a Napkeltében. „Január végén adtam be a kérelmet, de múlt héten kaptam egy levelet, hogy hiányoznak papírok - nyilatkozta aztán a Blikknek. -Nem fogadták el például a nagyapám keresztlevelét, más iratokkal is igazolnom kell, hogy magyar volt.

A másik, amit be kell adnom, az érettségi bizonyítványom közjegyzővel hitelesített másolata, hogy bizonyítani tudjam, magyarul tanultam." A papírokért haza kell mennie Kishegyesre, de most éppen egy turné közepén van.

„Nagyon, nagyon elkeseredtem. Szomorú vagyok" - mondta a Napkeltében, és már a kettős állampolgárságról is kicsit másképp vélekedett: „Nagyon jó lenne, hogyha el lehetne intézni, mert nagyon-nagyon sok huzavonától megkímélné a határon túli magyarokat. Tényleg." Szerb állampolgárként például akárhová utazik, vízumot kell kérnie. De nem csak erről van szó: „Rossz érzés, hogy nem vagyok magyar állampolgár. Egyszerűen csak a kezembe akarom már végre tartani azt a papírt. Fontos lenne azt éreznem, hogy most már nemcsak azt mondom, hogy magyar vagyok, hanem bizonyítani is tudom, papírral. Nekem ez nagyon fontos. Sőt, nemcsak nekem, az összes határon túli magyarnak. A családomnak."
íbr> A sajtóban megjelentek után a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az alábbiak közlését látta szükségesnek „Rúzsa Magdi előadóművész honosítási ügyében": „Rúzsa Magdi honosítási kérelmét 2009. január 20-án nyújtotta be az illetékes kerületi anyakönyvvezetőnél, amely a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz január 27-én érkezett meg. A hatóság a döntéshez szükséges eljárást az ügyben haladéktalanul megkezdte. Rúzsa Magdi magyar származására hivatkozással kedvezményes honosítását kérte, azonban az ezt alátámasztó okiratot a jogszabályban meghatározottak szerint a kérelméhez nem csatolta. Nem csatolta továbbá a jogszabálynak megfelelő módon a magyar nyelven történő alkotmányos alapismereti vizsga alól történő mentesülését megalapozó iskolai bizonyítványát.

Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv ezért megkísérelte a hiányzó okiratok hivatalból történő beszerzését, amely nem járt eredménnyel. 2009. március 6-án tértivevényes levélben hiánypótlási felhívással éltünk, amely azonban a »címzett nem kereste« megjegyzéssel érkezett vissza. A Hivatal munkatársa ezt követően 2009. április 3-án elektronikus úton, illetve telefonon lépett kapcsolatban Rúzsa Magdival, akit tájékoztatott a hiányzó okiratok csatolásának szükségességéről. A megbeszélés alapján úgy tűnt, hogy ez különösebb akadályba nem ütközik. Amennyiben a kért okiratok pótlása a jogszabályban előírtak szerint megtörténik, nem látjuk akadályát annak, hogy a kérelmet az igazságügyi és rendészeti miniszter útján pozitív javaslattal terjesszük elő döntésre a köztársasági elnök részére.

Megjegyezzük, hogy Rúzsa Magdi, bár a honosítási kérelem benyújtásához alapvető feltételéül szolgáló letelepedési engedélyét már 2007 nyarán átvette, a magyar állampolgárság megszerzéséért csak ez év januárjában folyamodott. Az ügy kapcsán fontosnak tartjuk hangsúlyozni azt, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal minden honosítási kérelem döntésre történő előkészítése során törekszik - a törvényben megállapított egy éves határidőt ki nem merítve - az eljárás lehető leggyorsabb lefolytatására. 2008-ban magyar származására tekintettel a már említett jogszabályi feltételek teljesítése után összesen 6446 személy nyerte el a magyar állampolgárságot."

forrás : hetivalasz.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.