Azon a bizonyos napon, 2008. október 9-én különös pletykák láttak napvilágot. A pénzpiaci szereplők között az a hír járta e-mailben, hogy válságos helyzete miatt államosítani fogják az OTP-t, s hogy egy orosz nagyrészvényesét a bankpapírok eladására kényszerítették. Ezzel a rémhírterjesztők azt akarták sejtetni, hogy az OTP a külföldön terjeszkedő orosz tőke célkeresztjébe került. Olyan állítás is megjelent, hogy az OTP sok hitelt vett fel az államcsődöt jelentő Izland bankjaitól. A Reuters hírügynökség akkor a híresztelések forrását Londonba tette. Közben az OTP-részvények 22 százalékot veszítettek értékükből a Budapesti Értéktőzsdén. Zárás előtt pár perccel ugyanis egy szokatlan nagyságrendű, több százezer darabos eladási megbízás öntötte el a börzét, így az aznap délelőtt még 4500-4900 forintos sávban mozgó árfolyam 3855 forinton zárta a napot.

Az OTP részvényeivel párhuzamosan a forint is mélyrepülésbe kezdett. Fizetőeszközünk kétéves mélypontra került: a 249-es szintről estére már 262 forintra kúszott fel az euró ára, s napközben még a 270-es határt is átlépte. Másnap Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, Veres János pénzügyminiszter és Simor András jegybankelnök közös sajtótájékoztatón igyekezett megnyugtatni a pénzpiacot: a magyar bankrendszer tőkeerős, a kormány pedig mindent megtesz a stabilitás megőrzése érdekében. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök délután arról tájékoztatta a parlamenti frakciók vezetőit, hogy a kormány előző nap az unióhoz, a jegybank pedig a Valutaalaphoz fordult segítségért a forintgyengülés miatt.

Az OTP esetében már akkor szinte mindenki biztosra vette, hogy spekuláció van a háttérben. A piacra borított, több százezer részvény eladására szóló megbízásnak ugyanis az volt az üzenete: megszabadulni az OTP papírjaitól, mindegy, milyen áron. A forintzuhanást illetően viszont már ellentmondásosak voltak a vélemények. Volt, aki közvetlen összefüggést látott az OTP és a magyar fizetőeszköz sorsában, mások az állampapírpiacon kialakult pangásra vezették vissza az okokat.

A piacon aztán elterjedt a vélekedés, hogy egy angol alapkezelő, Greg Coffey állt a támadás mögött. Az angol szálra vonatkozó gyanút Csányi bejelentése is erősítette. A bankelnök ugyanis közölte: az OTP feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a magyar rendőrségen, s ugyanezt teszi majd a brit hatóságoknál is. Csányi nem nevezett meg senkit, mert mint mondta: "annak nagy jogi kockázata lenne". A 37 éves, ausztrál férfi, a GLG Partners Inc. egyik legjobb alapkezelője - aki korábban egy Soros Györgyhöz köthető alapkezelőnél is dolgozott - hevesen cáfolta a vádakat.

Az októberi titokról március 26-án lebbent fel a fátyol - bár nem teljesen. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) hivatalból piacfelügyeleti eljárást kellett indítania, hogy megállapítsa: az októberi OTP-s tranzakciók során nem sérültek-e a tőkepiacról szóló törvény piacbefolyásolásra vonatkozó tilalmai. A PSZÁF úgy találta, hogy a magyar származású dollármilliárdos, Soros György cége állt az októberi ügyletek hátterében. A Soros Fund Management LLC ugyanis "shortolta" az OTP részvényeit, vagyis arra játszott, hogy esni fog az árfolyamuk. De nem ez volt a probléma, hanem az, hogy az alapkezelő a tőzsde zárására időzítve nagy mennyiségben öntött piacra OTP-papírokat, s ezzel félrevezette azokat a befektetőket, akik döntéseiket a záróárra tekintettel hozzák meg. A PSZÁF az ügyleten nyert árbevételt több mint 675 ezer dollárban állapította meg, és a bírságot ennek 400 százalékában, azaz 489 millió forintban határozta meg. Ez a PSZÁF legnagyobb ilyen bírsága, s a Kulcsár-ügy utáni időszak óta a legnagyobb sikere is.

Soros közleményben igyekezett távol tartani magától a "sajnálatos ügyet". Mint írta: ő nem kötött volna üzletet az OTP részvényeinek árfolyamcsökkenésére; cége napi dolgait már nem maga intézi, mivel tavaly visszavonult. (Az alap ugyanakkor családon belül maradt, hiszen az operatív irányítást korábban fiának, Jonathannak adta át.) Arra már nem tért ki, hogy a PSZÁF-határozat kézbesítésétől számítva harminc napon belül befizeti-e a kiszabott bírságot, és hogy fellebbez-e a döntés ellen.

A PSZÁF is adós maradt a válasszal néhány kérdésre. Mi volt a kapcsolat az OTP ellen irányuló tranzakciók és a forint elleni spekulációk között? A támadások kitervelői egyszerre játszottak-e a bank- és devizaválság bekövetkeztének lehetőségére? Mely londoni, illetve budapesti pénzügyi szolgáltatók működtek közre az ügyben? Soros alapja melyik pénzügyi szolgáltatótól kapta kölcsön a shortoláshoz szükséges részvényeket? Soros alapkezelője az OTP bedöntésére játszott, vagy csak az esetleges felvásárlásához készítette elő a terepet? Soros ugyanis már korábban is szerette volna megkaparintani a bankot: Bokros Lajos a kilencvenes évek közepén pénzügyminiszterként például azon dolgozott, hogy meghatározó részt juttasson a magánosítás előtt álló OTP-ből Sorosnak. Csányi Sándor viszont a pénzintézet tőzsdei megjelenésében volt érdekelt; végül Horn Gyula kormányfő vetette el a Soros-forgatókönyvet, és ezzel Bokros és Csányi viszonya is megromlott. A mostani Soros-történet pedig több politikai eseménynek - így Bokros uniós parlamenti MDF-listavezetőként való megjelenésének - a hátterét is más megvilágításba helyezi.

SENKI SINCS BIZTONSÁGBAN

Változó, hogy George Soros sokrétű énje - befektető bankár, filantróp, filozófus, politikai aktivista - közül éppen melyik kerül előtérbe Amerikában. Mostanában Soros többször is önellentmondásba keveredett. A szigorúbb szabályozókért kiálló gazdaságfilozófus befektető bankárként a dereguláció lazaságát használta ki. A nagyvonalú filantróp "karvalytőkésként" szemrebbenés nélkül tett tönkre bankokat vagy akár országot. A liberális beállítottságú Soros, aki 2004-ben élete céljának tekintette George Bush megbuktatását, éppen a republikánusok gazdaságfilozófiájának élvezte a gyümölcsét.
íbr> Az Alpha magazin szerint Soros a múlt évi gazdasági zuhanás idején a negyedik legtöbbet profitáló kockázati tőkésként 1,1 milliárd dollárral növelte vagyonát. Amikor még mindenki a gazdaság stabilitásáról beszélt, ő már megjósolta, a The New Paradigm for Financial Markets című könyvében össze is foglalta, hogy a 25 évig pumpált "szuperluftballon" gazdaság ki fog pukkadni, s elkerülhetetlenné válik a recesszió. A milliárdos abban látja sikerének titkát, hogy képes volt elébe menni a változásoknak: nem a megérzések, hanem a realitások alapján fektetette be vagy vonta ki pénzét. Kritikusai szerint sikere mást mutat. "Először pénzügyi válságot kavar, majd potom pénzért felvásárolja a tönkretett céget" - írja az American Thinker. Ehhez persze ismerni kell a kiskapukat, és jó kapcsolatokra van szükség. Soros legutóbb 40 millió dollárt áldozott arra, hogy a Demokrata Párt átvegye a hatalmat.

Voltak, akik nem maradtak hálátlanok. Közéjük sorolják Charles Schumert, New York állam demokrata szenátorát. A jelzálogkölcsönző intézmények felé "áthidaló bankként" működő Los Angeles-i IndyMac Federal Bank a legnagyobb takarék- és jelzálogkölcsönző intézmény volt Dél-Kaliforniában, 32 milliárd dolláros tőkével. 2008 májusában Schumer belső banki információkat felhasználva rávilágított az IndyMac problémáira, és óvta a befektetőket a pénzintézettől. Az információ hatására a befektetők kivették pénzüket, és felgyorsították az ország történetének egyik legnagyobb bankcsődjét. Schumer eljárását a közgazdászok és a politikusok is bírálták, az IndyMacet pedig állami felügyelet alá vonták. A 2009 márciusában kiadott közlemény szerint egy új pénzügyi konzorcium 1,3 milliárd dolláros megállapodást kötött az IndyMac megvásárlására. A vásárlók között ott találjuk Soros Györgyöt is.

Hogyan kell megtámadni és "kicsinálni" egy országot? - e téren is ő az egyik legilletékesebb szakértő, hiszen pénzpiaci alapjai élén 1992-ben ő vezette minden idők legismertebb spekulációs hadjáratát a brit font ellen. Az előzmény az volt, hogy az európai közösségi tagállamok 1979-ben létrehozták az eurózóna elődjét, az Európai Monetáris Rendszert, melynek egyik eszköze az Európai Árfolyam-mechanizmus (ERM) volt. A résztvevők az árfolyamok rögzítésével és a szűk lebegési sávval a valutakurzusok stabilizálódását szerették volna elérni. A brit font az ország valós gazdasági teljesítményéhez képest felértékelt állapotban lépett a rendszerbe, s az ebben rejlő lehetőségeket érezte meg Soros és az általa elnökölt Quantum Fund vezérigazgatója, Stanley Druckenmiller. Rájöttek, hogy a rendszer fenntarthatatlan, mindenki az erősnek hitt német márka mögé fog menekülni, így érdemes a font árfolyamának további gyengítésére játszani. Sorosék a fontban felvett kölcsönöket márkára váltották, illetve a határidős devizapiacokon építettek ki úgynevezett rövid pozíciókat a font ellen.

A spekuláció sikeres volt: a kormány hiába használta fel a jegybank többmilliárd fontos devizatartalékát az árfolyam védelmére, hiába emelte 10-ről 15 százalékra az irányadó kamatot, a befektetők további fonteladással válaszoltak a helyzetre. 1992. szeptember 16. fekete szerda néven vonult be a brit pénzügyi történelembe: a spekuláció kiütötte a fontot az ERM-ből, a brit valutát le kellett értékelni, az ország kimaradt az euró létrehozásából, a lakosság pedig tízmilliárd dolláros veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Soros viszont egymilliárd fontot keresett. A tőzsdeguru azóta is figyelemmel kíséri a brit eseményeket, nemrég újra a font gyengülésére játszott.

Öt évre rá Soros thaiföldi valutáról elejtett véleménye indította el a kelet-ázsiai pénzügyi válságot. Azóta is őt tartják felelősnek a thai gazdaság összeomlásáért. Az üzletember még évek múltán sem mert elutazni Bangkokba, pedig csak egy előadásra hívták meg. A tiltakozók vérdíjat tűztek ki a fejére, és azt mondták: "Soros meghívása olyan, mintha valaki egy betörőt ismét meginvitálna a házába, s megmutatná neki, mit lehet még ellopni."

forrás : hetivalasz.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.