Az I. világháború hatalmas lökést adott a képeslapkiadásnak, a katonabúcsú, a szeretett uralkodó és zövetségese, a csataképek, a fegyverek, a háborús térképek és a hadipropaganda rengeteg témát adott. Ekkor teremtõdött meg a képeslapköltészet is.

A két világháború közötti idõszakban jelentek meg az irredenta lapok, elõtérbe kerültek a vallási témák. A II. világháború már korántsem szolgáltatott annyi témát a képeslapkiadóknak, mint az elsõ, a háború után pedig a kiadókat egy országos állami kiadóvállalatba olvasztották be, így jött létre a Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalat. Erre az idõszakra a rendezett lapkiadás, kiszámíthatóság volt ugyan a jellemzõ, de mindez tartalmi sivársággal párosult.

Csak a nyolcvanas években jelentek meg a jobb minõségû, változatosabb kivitelû képeslapok, az ábrázolás azonban szinte csak a legjellegzetesebb épületekre korlátozódott. Divatba jöttek a mozaik lapok, amelyek egyszerre több épületet ábrázoltak. A helytörténeti munka szempontjából a képeslapok különösen fontosak, mert pótolhatatlan kultúrtörténeti dokumentumok, hiszen olyan eseményeket, utcarészleteket, épületeket, szobrokat, mûtárgyakat örökítettek meg, amelyek réges- rég elpusztultak, esetleg csak a legidõsebbek emlékezetében élnek.

Ezenkívül nyomon követhetõ rajtuk a környezet változását is, emellett sajátosan tükrözik egy letûnt kor atmoszféráját. Talán ennek is köszönhetõ, hogy a helytörténeti vonatkozású képes levelezõlapok gyûjtése az utóbbi idõben hallatlanul megnövekedett, jócskán megemelve ezáltal az egyes lapok árát. Az 1910-es évektõl terjedtek el a reklám képeslapok, amelyek kirakatokról, üzlethelyiségekrõl, üzletbelsõkrõl, árucikkekrõl, cégérekrõl, vendéglõkrõl készültek, s ennek a divatnak köszönhetõen láthatunk ma is korabeli zuglói étterem-, Illetve üzletbelsõket.

A Budapestrõl készült képes levelezõlapok száma jóformán meghatározhatatlan, hiszen csak 1899-ig kb. 1800 darab készült a városról.

A millenniumi kiállítás alkalmából megjelent 32 lapos sorozatnak több darabja is köthetõ a mai Zugló területéhez, s többek között ábrázolják az ezredéves kiállítás fõbejáratát, a „Reneszánsz udvart”, a közlekedési csarnokot, az iparcsarnokot, valamint a Magyar utcát és templomot.

Fontos helytörténeti momentum, hogy 1913-ban 10 lapból álló litografált sorozat készült a Magyar Földrajzi Intézet által Bokros Ferenc és Szekeres Béla rajzai alapján. A sorozat 2. kiadása 1914-ben jelent meg, s érdekessége, hogy a Városliget intézményeit ábrázoló lapokat a Magyar Mezõgazdasági Múzeum saját kiadásában nyomták újra.

Az 1938-as XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ugyancsak jó témát szolgáltatott a képeslevelezõlap-kiadásnak, ugyanis az a megfelelõ propaganda része volt. Az alkalomra két hivatalos sorozat készült, melyek emblémáját Madarassi Walter tervezte, s a Pallas Nyomda állította elõ: a 12 lapos sorozat 237 900, a 17 lapos 150 200 példányban jelent meg. Feliratozásuk négynyelvû volt. Külön kategóriaként említhetjük meg a cirkusz-lapokat, amelyek akrobatákat, légtornászokat, állatidomárokat, bohócokat, liliputiakat ábrázoltak.

A mi esetünkben ez azért is érdekes, hiszen a Városliget területén mindez fellelhetõ volt. Ezenkívül kedveltek voltak a leporellós lapok, amilyenek az Erzsébet nõiskoláról és az Amazoni Intézetrõl is készültek.

Mára már a képeslapküldés kiment a divatból, ennek lehet függvénye a mai szegényes kínálat is. A képeslapgyûjtés divatja azonban nem múlt el véglegesen, a megszállott gyûjtõk máig keresik gyûjteményük egy-egy hiányzó darabját. A képes levelezõlapok fontos szerepet töltenek be a helytörténeti gyûjteményekben is, ezért is fontos, hogy gyûjtsük, rendszerezzük és megõrizzük ezeket az utókor számára.

(Forrás: Balázs Károly: Képes levelezõlap lexikon, Méry Ratio, 2005; Petercsák Tivadar: A képes levelezõlap története, Miskolc, 1994).

Vörös Emese

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.