Mintha gyávábbak lennének a bírák.

Miből gondolja?

Óvatosan, félősen kezelik a politikai ügyeket. Mocskolódó telefonhívások után azonnal feltartotta a kezét a Magyar Gárda-per bírónője, és csak sok évvel a hídfoglalás után ítélték közmunkára Budaházy Györgyöt.

A Magyar Gárda-ügyben nem az a legfőbb gond, hogy a bírónő visszalépett, hanem az, hogy miért tart egy ilyen horderejű per hónapok óta.

Mégsem értem a gyengeséget, hiszen a szakmába eleve bele van kódolva a veszély.

Igaza van. Minden hatalomban a részvétel konfliktusokkal, veszélyekkel jár, s egy bírától elvárható, hogy ezeken túltegye magát. S persze, ha kell, védelmet kapjon. Maffiaperekben, gazdasági ügyekben is érheti fenyegetés a bírát. A szakirodalom szerint egy országban akkor igazi a bírói függetlenség, ha a szervezetnek és a bírának van morális tartása. Vagyis a bíró akkor is tud dönteni, ha őt vagy a szervezetét fenyegetés éri. Persze az újfajta politikai jelenségekre nincsenek felkészülve. Extrém ügyek kerültek eléjük: ilyen volt a hídfoglalás, az utcai zavargások esete.

Nem fogadom el a felkészületlenséggel való védekezést. Miért nem kértek állásfoglalást a Legfelsőbb Bíróságtól vagy az Alkotmánybíróságtól? Szerintem a függetlenségét veszti el, aki fél.

Valóban. A pártatlanságát veszélyezteti a bíró, ha félelemből dönt, vagy passzív marad. De nemcsak ez vagy a politikai befolyásolás, a korrupció veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét, hanem az ítélkező bíró intellektuális felkészületlensége is. Vajon eleget tudnak-e ezek az emberek a társadalmi, politikai környezetről? http://static.168ora.hu/db/01/84/d0000618455f2b28095b0.jpg 217x302

Régi vád: a bíró szeparálódik a társadalomtól.

Ha az ítélkező nem tudja kezelni az őt ért társadalmi információkat, elbizonytalanodik. Ez pedig a szakmai függetlenségét veszélyezteti. Az elbizonytalanodásnak szervezeti összefüggései is vannak, például a kontraszelekció. De az sem véletlen, hogy – tőlünk eltérően – a fejlett demokráciákban elképesztő figyelem összpontosul a bírói kar szellemi karbantartására. A függetlenséget ugyanis a tudáson keresztül lehet elérni.

Hogy romlott el mindez?

Lassú folyamat vezetett idáig. A kilencvenes évek közepén egy törvénynyel megváltoztatták a bírák státusát, a szervezet viszonyát a többi hatalmi ághoz. Paradox módon ezzel megmerevedett a rendszerváltozás előtti hatalmi állapot. Megerősödtek azok a belső erők, amelyek nem érdekeltek abban, hogy a bírói szervezeten belül az átláthatóság, a megfelelő kiválasztás, a függetlenség érvényesüljön.

Kikről beszél?

Erősödött a megyei elnökök pozíciója, a központi igazgatás pedig mintha meggyengült volna. Alig van hatással a helyi igazgatásra. Egy rosszul igazgatott, nem eléggé hatékony szervezetben még azt sem tudja befolyásolni, hogy kiből lehessen bíró. A „megyei uraktól” függ ez a kérdés.

Móriczi Rokonok-mentalitás uralkodik vidéken?

Az 1997-es nagy bírósági reform megerősített egy hagyományokon nyugvó, létező tendenciát. Mint ismeretes, a Kádár-korszakban ha valaki egy ügyet politikai szempontból befolyásolni akart, nem az Igazságügyi Minisztériumnál, a Legfelsőbb Bíróságnál próbálkozott, hanem a megyei pártvezető, a rendőrkapitány, a megyei főügyész és a megyei bírósági vezető hatalmi körein keresztül igyekezett elérni a célját.

Kulcsár Attila mellett, a vádlottak padján nem láttam politikust, pedig korábban ott sertepertéltek az álbróker körül. Az egyik pesti bírói tanácsnál rendre nyernek a jobboldali felperesek. Hallani, nem kell súgni a bírának, mit tegyen. Elég, ha a bírósági vezető tudja, kire kell kiszignálnia az adott ügyet. Az urambátyám-szemlélet mozgatja az országos ügyeket is?

Nincs rá bizonyíték. Remélem, nem fordult még elő olyan eset, hogy politikus megkeresett volna egy bírát. Az ügyek elosztása az egyik lehetőség arra, hogy az adott igazgatási vezető befolyásolja a per kimenetelét. A bírák ugyanis nem egyformán felkészültek. Ugyanakkor jelentős a szervezeten belüli kiszolgáltatottság.
A bírósági vezetőknek vannak eszközeik: kedvezmények, jutalmazás, segédszemélyzet biztosítása, a bíróság épületén belüli elhelyezés. A bírának – ha feljebb akar kerülni – eleve az az érdeke, hogy úgy ítélkezzen, ahogy elvárják tőle. Ezellen is az átláthatóság, az ellenőrizhetőség lenne a fő fegyver.

A válság jele az ügyek elhúzódása. Évekig tartott, amíg első fokon elítélték Kulcsár Attilát. A Postabank- és az Energol-ügyhöz több mint egy évtized kellett. Az időhúzás a vádlottnak kedvez.

Így van. A per elhúzása jó védekezési technika. Bizonyítékokat lehet vele gyengíteni, az idő múlását a bíró a vádlott javára értékelheti.

Az évekig tartó pereket a bírói túlterheltséggel magyarázzák.

Ez is az igazgatás gyengeségéről tanúskodik. A világban mindenütt vannak bonyolult gazdasági ügyek, tízezer oldalas vádiratok, órákig tartó bírói indoklások. Az ilyen ügyekre többletfigyelem kell, és olyan háttér, amely segíti a bíró munkáját.

Lehet-e – mint a Kulcsár-ügyben – egyetlen perdöntőnek mondott vallomásra alapozni az ítéletet?

Nem hiszem, hogy egy ilyen nagy ügyben egyetlen tanúvallomás lenne a perdöntő bizonyíték. Biztosan léteznek okiratok is, amelyek az ítéletet alátámasztják. De az is igaz, hogy az ítélkezési gyakorlatban tendencia:
a bíró egyetlen tanúvallomás alapján is megállapíthatja a bűnösséget. Egy rosszakaró igazmondásra kötelezett tanúként bárkinek könnyen árthat. Nem üdvözlendő ez a gyakorlat.

Kulcsár főnökét, Rejtő E. Tibor exbankvezért felmentette a bíró. Ez akár azt a vélekedést erősítheti, hogy a magas poszt védettséget is ad.

Első fokon a Postabank-ügyben is felmentés volt az ítélet. A sajtó felháborodott. A jogállam működése szempontjából megnyugtató döntés volt. Az ítélet indoklása szerint ugyanis nem volt elég bizonyíték. A bíró hiába biztos abban, hogy a vádlott az elkövető, ha nincs elég bizonyíték, fel kell mentenie a terheltet.

Eddig pesszimista a kép: szervezeti problémák, az átláthatóság hiánya, elszakadás a társadalomtól, képzéshiány, kontraszelekció, a politikai befolyásolás lehetősége. Mitől változhat a helyzet?

A szervezeten belüli hatalomgyakorlás technikáját nagyon nehéz megváltoztatni. De a bírói kar felkészületlensége, etikája, mentalitása igazgatási eszközökkel befolyásolható.

Kell egy „forradalmár” főbíró?

Az nem elég. Kell egy vízió arról, hogy 2010 után a törvényhozói hatalom milyen teljesítményt vár el a bírói kartól, hogy az hatékony, korrupciómentes, pártatlan, független legyen, a működése pedig nyilvános.

Nem biztos, hogy ez érdekében áll a politikának.

Lehet. De a szándék már érezhető. Ha ehhez a vízióhoz nincs támogató legfelsőbb bírósági elnök, akkor nemcsak a törvény kétharmados volta, a politikai konszenzus szükségessége lesz az akadály. Évekig el lehet majd játszani azzal, hogy a bírói hatalom megsértésének kísérletét emlegetik, ha a jogszabály-módosítás hírét meghallják. A bírói vezetés ugyanis még egy ilyen vízió megfogalmazását sem támogatja.

Az unióból importált Baka András jelölése elbukott. Úgy tűnik, legfelsőbb bírósági elnök csak a bírói karból jöhet.

Valóban ellentmondásos a helyzet. Súlyos válságtünet lenne, ha a bírói kar felső régióiban nem akadna olyan, aki a változást támogatná. Ebben az esetben elhúzódó és mély szervezeti válsággal kell számolni az igazságszolgáltatásban.

168 óra

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.