Oszsza meg másokkal is

A Károly körút átadásával vége ennek a kínos helyzetnek: a Budapest Szíve programban felújított belvárosi útszakaszon két-három olyan kameraállás is van, ahonnan a felvétel annyira szépnek mutatja a várost, mintha látványterv lenne. Az előtérben apró szökőkutak, aszfalt helyett zöld pázsit, és villamosok suhannak a patinás, de egyáltalán nem romos házak előtt. Sőt, a látványtervekből még a kockafák is átkerültek a valóságba, pedig ezekről tényleg mindenki azt gondolta, hogy csak a virtuális világban léteznek.
 

Mi is elkészítettük az álomfotókat, amelyekről egyedül Tarlós István hiányzik, meg a szájából előbukkanó buborék, azzal a szöveggel: "Az egész várost parkosítjuk, minden autóutat kiszélesítünk, kétszer annyi lesz a parkoló, és négyszer tisztább a levegő."

A kellemes élmények egyébként a fényképezőgépet leeresztve sem oszlanak el. A Deák tértől az Astoriáig tartó szakasz sokkal barátságosabb lett, köszönhetően a villamospályák köré épített széles szigeteknek, amelyeket élénkzöld gyeppel ültettek be a szorgalmas városvezetők. A sínek közé kerültek a biohatást fokozó kockafák és szökőkutak sorai.
 

Korábban a villamoshoz igyekvőknek a négysávos úton kellett átrohanniuk, hogy aztán feszülten várakozzanak a villamosok és a forgalom közti aszfaltszigeten. Most csupán két sávon kell átmenni, a vidám városlakó egy rideg járdasziget helyett padokkal dúsított kis parkba érkezik, ahol vagy elkezd lepkéket kergetni, vagy felszáll a villamosra. (Miért nincsenek lepkék a villamosokon is?)

A komfortfokozatot növeli a járdák díszkövezése, amelyhez igen bölcsen nem hófehér márványt, hanem foltos K-követ használtak, ezért kevésbé látszik rajta a kelet-európai városokban őshonos, és már itt is megjelenő zsíros mocsok. Az európaiság érzését a kövezet vakvezető csíkjai hivatottak fokozni.

A remek kerékpáros infrastruktúrának , lámpáknak, sávoknak, felfestésnek köszönhetően az útszakaszon tömött sorokban tekernek a biciklisek, olyan erős berlines atmoszférát teremtve, hogy az még Angela Merkelt is megnyugtatná, hogy Magyarországon minden rendben van.

A látványtervek pedáns világát hozzák le a földre a Belváros új főutcájából ismert , high tech precíziós darura emlékeztető lámpaoszlopok. Stílusuk megosztja ugyan a felfelé is tekintő városiakat, de abban mindenki egyetért, hogy az alkotók jelentős időt fordítottak a dizájnra.
 

A Károly körút tehát nem csak kampánystáboknak, de a városlakóknak is nyújt némi örömet. Igaz, közelről a kép már kevésbé tiszta, mint a képernyőn. Az egyik fő szlogen, hogy a járdák szélesebbek lettek, például csak részben igaz. Valóban kialakítottak a Wesselényi utcánál egy díszkövezett, padokkal ellátott kellemes részt, de az ötödik kerületi oldalon a térérzetet csak a szürke aszfaltot váltó világos kő okozza. A hetedik kerületi oldal egy részén pedig még keskenyebb is lett a járda. Igaz, a korábbi széles járdaszakasz két parkoló öböl közt húzódott, és csak az keveredett oda, aki szabálytalanul szeretett volna átkelni a túloldalra.

A környék zöldülése is viszonylagos: mindkét oldalon kivágtak 3-4 már idősebb, de jó karban lévő lombos fát.

A Károly körút problémáinak legnagyobb része már csak azért is bosszantó, mert kiküszöbölésükhöz több pénz sem kellett volna. Jobb szervezéssel például elkerülhető lett volna az a klasszikus hiba, hogy ezt a fejlesztést is befejezetlenül adják át. Nem készültek el például a vécék lejáratai, amelyek burkolatlan nyílásai úgy ásítanak a járókelőre, mintha szervizalagutak lennének. Ha nem újságíróként járunk arra, hanem csak egyszerű, feszülő hólyagtól szorongó turisták vagyunk, előbb rohanunk be egy kávézóba, mint hogy lebotorkáljunk a lógó vezetékek közé. Ha viszont mégiscsak lemegyünk, meglepetésként üzemelő vécét találunk, megfelelő tisztaságban, 100 forintért pedig blokkot is kapunk.
 

Nyilvánvaló volt, hogy a padok kiosztását is olyan ember végezte, aki szívesebben lógatja a lábát a vitorlásán, mint valami köztéren. Az egykor, ki tudja, mit jelölő betűszóval SZDSZ-parknak nevezett Városháza térre például nem kerültek padok, noha minden adottsága megvan ahhoz, hogy a Gödör mellett a környék másik népszerű találkozóhelye legyen. Ehelyett marad zöld minidombokkal szelídített kietlen placc, amit a többség átjáróként használ.

Sűrűn megszórták padokkal viszont azt a részt, ahol sem buszmegálló, sem boltok, sem fák nincsenek. A padok közvetlen az út szélére kerültek, háttal a forgalomnak, nyilván azok kedvéért, akik szeretnek egy kietlen falat bámulni, miközben a tarkójuknál dübörög a forgalom.

Kampányokokból az útszakasz középső részére kerültek a biciklitárolók is. Mivel a tervezők is tudják, hogy az emberek olyan helyen láncolják le a kerékpárjukat, ahol valami dolguk akad, van bolt, villamosmegálló, kávézó, vagy hivatal, ezért az ezektől távol elhelyezett tároló érintetlen marad, nem karcolják össze a gondatlan biciklisták, és így remekül mutat majd későbbi felvételeken is. Nem úgy, mint szemközti párja, ami egy bolt, bank és kifőzde közelében van, és persze, hogy telerakják a városlakók a koszos biciklijeikkel.
 

Mint minden új budapesti köztér, a Károly körút is magán viseli a dizájnerek színfalak mögött dúló harcának nyomait. Bár az egységes arculat tényleg semmi pénzbe nem kerül, valószínűleg minden pártnak és jelentős pénzembernek megvan a maga dizájnere, akit belobbizott a projektbe. Így kerülhetett az izgalmas, megtört vonalú lámpaoszlopok mellé a karóba húzásra alkalmas, szögletes, durván megmunkált darabok egész sora.

Ezek együtt, a kockafákkal kiegészítve mégis felvázolnak egy izgalmas, geometrikus koncepciót, de ezt a posztszecessziós görbületekkel ellátott padok zilálják szét. A stíluskavalkádot tovább színesítik a biciklitárolók íveinek fluid formái.

Nyilván létezik egy fideszes és egy szocialista kukagyártó cég is, mert vegyesen láthatók az értelmetlen girlandokkal megbolondított fémkukák, és a hagyományos, egyébként vállalható műanyag zöld szemetesek.

Megdöbbentő még az üveg telefonfülke, amelynek váza olyan, mintha maradék anyagokból hegesztették volna össze közvetlen a főpolgármester érkezése előtt.
 

A fővárosnak az elektromos szekrényekhez való bizarr vonzódásáról pedig már filmet is készítettünk . Nem merünk belegondolni, milyen sikamlós vonzalom állhat a háttérben, úgyhogy csak tényszerűen megjegyezzük: láthatóan volt kapacitás és ötlet arra, hogy a K-kövekben, sőt, a buszmegálló ülőkövein megjelenő K-betűk motívumát a látszóbetonból és fémből készült elektromos szekrények vigyék tovább. Ezek után mégis beállítottak a gyalogoszóna közepébe egy hagyományos, ronda fémszekrényt, olyan nyilvánvaló utalásként, mintha a topmenedzser egy bőr férfitangát és korbácsot hagyna szórakozottan az íróasztalán.

Mi azonban hajlandóak vagyunk szemet hunyni az elhajlások felett, ha egy év múlva is úgy tűnik: a felújításhoz felhasznált 3,1 milliárd forintot mind beépítették a körútba, és nem kezd ugyanúgy rohadni az egész a kispórolt anyagok miatt, mint a város fennmaradó része.

forrás és szerző : index.hu / Földes András


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.